Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Számos történet, legenda ismert, melyekben az utókor által az egyik legkiválóbb magyar uralkodónak tartott Hunyadi Mátyás álruhában, a nép közé vegyülve utazgat birodalmában, meghallgatja az egyszerű emberek panaszait, és alkalomadtán igazságot szolgáltat a jogtalanul sérelmet szenvedőknek. De vajon tényleg szívesen cserélte koronáját és palástját a közemberek gúnyájára a király, és valóban megállja helyét a Mátyás, az igazságos jelző?
Senki sem kockáztatta volna, hogy a király egyedül, álruhában utazgasson
A közemberek közé vegyülő, inkognitóban járó uralkodó motívuma rengeteg helyen megjelenik a történelemben, a teljesség igénye nélkül Néró császár, Oroszlánszívű Richárd, Nagy Péter cár és Nagy Frigyes porosz uralkodó kapcsán is léteznek hasonló mítoszok, anekdoták, de egy vicc erejéig még Rákosi Mátyás is kipróbálta, milyen lehet elvegyülni az átlagos pesti polgárok között. Mátyás király tehát nincs egyedül ezzel a szokásával, azonban a történészek egybehangzó véleménye szerint a legendás uralkodó a valóságban sohasem húzott magára egyszerű gúnyát és utazgatott titokban.
Egyetlen korabeli forrás sem említ hasonló esetet, az első alkalommal Heltai Gáspár 1575-ben, vagyis több, mint 80 évvel Mátyás halála után megjelent Krónika az magyaroknak viselt dolgairól című munkájában bukkan fel az álruhás uralkodó motívuma, de Heltai is megjegyzi, hogy ez nem lehet valóság. Mátyás saját krónikása, Antonio Bonfini ugyanakkor még úgy tudta, Nagy Lajos király járt álruhában a nép között, és védte meg a szegényeket az őket kizsákmányoló urakkal szemben.
Az álruhában igazságot osztó király legendája a 16. századtól élt a nép körében, igazán népszerűvé azonban csak a 19. században vált, Jókai Mór Anekdoták Mátyás királyról című művének köszönhetően – itt olvashatunk többek között a budai kutyavásár és a róka fogta csuka történetéről is –, amely annyira kelendő volt, hogy 16 kiadást ért meg egymás után. A mesékkel szemben a valódi Mátyás király már csak azért sem járhatott titokban a nép között, mert a modern politikusokhoz hasonlóan nagy létszámú kíséret, köztük az életére vigyázó testőrség vette körül, és senki sem kockáztatta volna, hogy az uralkodó magányosan keljen útra, és esetleg az életére törjenek, vagy bármi egyéb baja essen.
A köznép inkább átkozta, mintsem bálványozta volna
Az utókor idealizált Mátyás-képével szemben a királyt egyáltalán nem övezte rajongás, tisztelet az egyszerű népek, szegényebb rétegek körében, ellenkezőleg, könyörtelen adópolitikája miatt gyakran átkozták az uralkodó nevét. A király irgalmatlan adópréssel sújtotta alattvalóit: a korábban ismert kapuadó helyett bevezette a füstpénzt, melyet nem portánként, hanem családonként kellett fizetniük a parasztoknak, a harmincadvámot felváltotta a koronavám, a rendkívüli hadiadó pedig évente további egy aranyforint terhet jelentett a jobbágyok számára. Mivel a nemesség adómentességet élvezett, a király szigorú intézkedéseit éppen azok a rétegek keserülték meg, akik a legendák szerint a legjobban számíthattak az uralkodó rokonszenvére.
Mátyás „igazságosságát” jól érzékelteti, hogy a király a rendkívülinek nyilvánított adó kihirdetésekor többször is ünnepélyesen, dekrétumba foglalva kötelezte magát, hogy soha többé nem vet ki hasonló adót, mely ígéretét természetesen egyszer sem tartotta be. Nem meglepő tehát, ha a parasztok – akik leggyakrabban az adószedők személyében találkoztak a hatalom képviselőivel – hamar kiábrándultak az uralkodóból, és inkább ellenségesen, mintsem hálával és rajongással viseltettek irányába.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
