Mindössze valamivel több mint másfél kilométeres, mégis a Bahamák egyik legkülönlegesebb szigetének tartják a Big Major Cay-t. A két óra alatt bejárható hely ugyanis nem mindennapi látványt és élményt nyújt az odaérkező turistáknak: az apró trópusi szigeten malacok úsznak az óceánban.
A leginkább Pig Beach néven ismert sziget évente több látogatót vonz, mint a Bahamák más részei. 2018-ban például 6,62 millió turista fordult meg a festői szépségű helyen, hogy találkozhasson a sziget legkülönlegesebb lakóival, a malacokkal. Most már akkor érthető a Disznó-sziget elnevezés, ugye? Ha mégsem, akkor máris elmagyarázzuk.
Élet a malacok szigetén
A Pig Beach a szigeten élő, egyébként teljesen tájidegen sertésekről kapta a nevét, amik néhány kóbor macskával és kecskével osztják meg a mesevilágba illő, homokos stranddal rendelkező otthonukat. A disznók nagyjából huszonöten vannak, és ugyanúgy találni köztük fiatalokat és kicsiket, mint öregebbeket és tekintélyes méretűeket.
Hogy élhetnek disznók a Karib-tenger partján?
Arról, hogy hogyan kerültek a malacok a szigetre, megannyi legenda kering, a legvalószínűbb szerint viszont az, hogy az 1990-es években a szomszédos szigetről, Staniel Cayről – nem önszántukból. A sorsukról állítólag az eredetileg mezőgazdasági közösségként alakult falu lakói döntöttek: az elbeszélések szerint a helyiek nem tudták elviselni a sertések szagát, így a gazdáknak nem volt mit tenniük, mint áttelepíteni a jószágokat.
Miután a pontos igazságot senki sem ismeri, érdekességképp a malacbetelepítés valószínűtlenebb történeteit is el szokták mesélni a turistáknak.
Az egyik legenda szerint a malacok egy viharban elsüllyedt hajóról kerültek a szigetre, egy másik verzió szerint pedig tengerészekkel érkeztek a puha, homokos strandra, nekik azonban egy váratlan vészhelyzet miatt el kellett hagyniuk a helyet.
A malacok viszont maradtak, amikért senki sem tért vissza.
Bárhogy is történt, a disznók, köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat a napsütötte, türkizkék Karib-tenger ölelésében fekvő, pálmafákkal teli szigeten.
Hajón érkezik az eledel
Malacszag ide vagy oda, a jószágok etetéséről a tízperces hajóútnyira lévő Staniel Cay lakói gondoskodnak. Tudják ezt jól a disznók is, így amikor meglátják a táplálékkal teli vízi járműveket, már csobbannak is a vízbe, hogy a tengerben fogadják a hozzájuk érkező vendégeket. Így köszöntik egyébként a turistákat is, akik jóformán csak miattuk érkeznek a festői szigetre.
Becsapós barátság
Bár a malacok első látásra nagyon szerethetőnek és barátságosnak tűnnek, azért nem árt az óvatosság:
ha például evésről van szó, meglehetősen agresszívak tudnak lenni.
Nem véletlenül ismertetik az odaérkezőkkel a malacetikettet, amelynek első pontja: „ha nincs nálad étel, mutasd fel az üres kezeid”. Ugyanilyen fontos szabály az is, hogy az állatokat nem szabad a parton etetni, mert az tönkreteheti a túlélési ösztönüket, és azt a folyamatot, amelyet megtanultak a szigeten:
az ételért úszni kell, azt nem a szárazföldön kapják.
További szabályok
A turistáknak tilos kézből etetni a malacokat, és jó is, ha ezt betartják, hiszen az állatok olyan izgatottan kapnak az étel után, hogy a látogatók testi épsége bánhatja. Rendkívül fontos szabály az is, hogy a jószágokat csakis a helyi útmutató szerint jóváhagyott eledelekkel lehet kínálni: kenyérrel, gyümölccsel és természetben megtalálható finomságokkal.
Ha egy másik különleges helyet is szeretnél megismerni, akkor a figyelmedbe ajánljuk a dél-koreai Csedzsu szigetét.
