Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hogy lesz ma valakiből művész, és milyen perspektívái vannak? Honnan merít, milyen technikákkal dolgozik, és kik a vásárlói? Ezekről beszélgettünk André Gábor illusztrátor-formatervezővel, egy ízig-vérig modern, mai képzőművésszel.
„Szerintem, igaz az az állítás, hogy művészetet nem lehet tanítani. Akiben nagyon erősen megvan a minőségi mondanivaló és a kifejezés igénye, az tud értékelhető és fogyasztható alkotást készíteni” – avat be művészi hitvallásába a sziporkázóan sokoldalú fiatal képzőművész. „Ezzel szemben viszont az is igaz, hogy a képzőművészet, grafika, vizuális tervezés esetében vannak olyan felismerések, amik csak tanulással, sok türelemmel, rengeteg gyakorlattal érhetők el. Valahogy így tapasztalom én: az ember csak rajzol, kísérletezik, új technikákat próbál ki, és egyszer csak, egy csomó idő múlva valahogyan organikusabban és könnyedebben fejezi ki magát” – vallja a veleszületett tehetséghez nélkülözhetetlen szorgalomról, gyakorlásról és elhivatottságról André Gábor.
Formális oktatás és/vagy autodidakta fejlesztés
Az oktatás kereteiről így vélekedik: „Jellemzően, akik művészettel, alkalmazott művészettel professzionálisan foglalkoznak, azok valamilyen oktatás útján kerülnek a pályára. Ez lehet egyetem, középiskola vagy akár egy műhelyben eltöltött tanulóidő. Az oktatás, ezzel együtt, vitatott pontja az egész témának. Vannak „menő”, de bőven túlértékelt helyek, talán a világ összes művészeti egyeteme ilyen, ahol legalább annyi a sznobizmus, mint a tehetség”– summázza tapasztalatát a Magyarországon és külföldön is tanult illusztrátor-formatervező.
„Ami szerintem a tanulás kapcsán nagyon fontos, hogy a vizuális művészetekben (is) van számtalan olyan tudáselem, amit kemény munkával, kitartással lehet csak elsajátítani.”
Kifizetődő lehet-e ma művésznek lenni?
„Az alkotásból való megélhetésre sokféle stratégia létezik” – veti fel André Gábor, így folytatva: „Az én stratégiám az, hogy vegyesen kezelem a projekteket, foglalkozom kommerciális és vegytisztán általam megálmodott dolgokkal. Az alkalmazott művészet, tervezőgrafika, reklám, filmes effektek és development art, webdesign, branding mind olyan területek, ahol az ember használhatja a kreatív képességeit és tudását, de mégis, viszonylag racionális módon, ki is fizetik érte. Éppen ezért magam is, ebben a pillanatban, digitális és webtervezést ötvözök illusztrációval.
Megosztom az időm a projektek között.
Így, ráadásul, friss is tudok maradni, és semelyiket nem unom meg. Az egyik leghasznosabb dolog az alkotásban egyébként is néha félretenni, amin épp dolgozom, és később ránézni, folytatni.”
„A tisztán képzőművészettel az a baj, hogy lényegében spekuláció. A pénzt az adja mögé, hogy befektetési alapként tekintenek rá, és sok pénzt szeretnének vele keresni. Ilyen tekintetben valahol a kriptovaluták és az ingatlanvásárlás közé tenném.”
„Érdemes tehát a munkát alkalmazott melók és szerelemprojektek ötvözetével szervezni. Az én tapasztalatom, hogy így az ember kvázi önmaga mecénása lehet, míg a megélhetés is viszonylag izgalmas keretek közt termelődik ki” – vonja le a következtetést.
Kik a megrendelők?
„Bár igény esetén készítek képeket egyéni megrendelésre, illetve adok el olyan képet is, ami valakinek megtetszik, és elviszi, de szerintem – mondja az alkotó – esetemben vásárlónak a kreatívipar a legjobb.
Az alkotó szemszögéből nézve vásárló az, aki fizet a munkájáért.
Így igazából, lehet vásárló egy kreatív ügynökség, egy cég, amelynek arculatra, illusztrációra, vizualizációra van szüksége, de lehet ez egy mecénás, aki megengedheti magának, hogy éveken keresztül támogasson egy művészt, és képeket rendeljen. Volt szerencsém mindegyik fajta vásárlónak dolgozni, mind nagyon jól tud működni” – foglalja össze.
Orientáció
André Gábor gimnazista korában kezdett a vizualitás felé orientálódni, előbb a festészet vonzotta, ma így fogalmaz: „Mostanában az illusztráció az a tevékenység, amit a legjobban élvezek. Ez jelentős részben digitális illusztrálás, ami egybevág azzal a tapasztalatommal, hogy a piaci kereslet 70-80%-a is digitális. Sok cégnek illusztráltam, ügynökségben dolgozva és szabadúszóként is, de szinte mind digitális felhasználásra került, ami igazából nem jó, nem rossz. Ez jelenleg a realitás.”
Mit fest a művész? Honnan inspirálódik?
Feltehetően minden alkotó táplálkozik saját jelen valóságából, ez nála sincs másképp: „Mostanában nagyon rápattantam a mesekönyv és egyáltalán a mesék fantasztikus, játékosan misztikus illusztrációira, valószínűleg nem minden összefüggés nélkül kisfiam kevéssel ezelőtti születésétől” – meséli a büszke édesapává lett képzőművész. „Azóta lényegében papíron, vásznon, digitálisan, mindenhogy ebben a témában van kedvem képeket készíteni.”
„Másik aktuális kedvenc motivációm a kísérletezés: különböző technikák tanulása, gyakorlása, kipróbálása. Készítek képeket színespapír-kivágatokból, vízfestékkel, színes ceruzákkal, iPaddel digitális rajzokat, 3D-modellezős technikával rendereket, digitális technikával vektoros rajzokat, és újabban elkezdtem linómetszéssel kísérletezni.
A lényeg, hogy nagyon szeretek képeket csinálni, és üdítően izgalmasnak találom a különböző technikákat, amiken keresztül ez lehetséges” – összegez a fiatal művész.
