Az 1000 éves mag egy elveszettnek hitt fafajhoz tartozhat, amelyből egykor történelmi jelentőségű gyógyító balzsam készülhetett.
A kutatóknak csaknem 14 évükbe telt, hogy fát neveljenek abból az ősi magból, amelyet az 1980-as években régészek találtak meg a Júdeai-sivatag egyik barlangjában. A „Sheba” névre keresztelt fa mostanra 3 méter magasra nőtt, lehetőséget adva a tudósoknak, hogy feltárják különleges tulajdonságait.
Az 1000 éves mag rejtélye
A kutatók a Communications Biology című tudományos folyóiratban publikálták tanulmányukat, amelynek keretében a fán DNS-vizsgálatot, illetve kémiai és radiokarbonos elemzéseket is végeztek, ami fontos információkkal szolgált eredetét illetően. Kiderült például, hogy a mag, amelyből Sheba kifejlődött,
a 933 és 1202 közötti időszakból származik.
A tudósok úgy gondolják, hogy egy mára kihalt fapopulációból maradt fenn, amely a mai Izraelt, Palesztinát és Jordániát magában foglaló dél-levantei régióban volt honos, és a maga nemében egyedülállónak tekinthető.
Gyógyhatású lehet a fa balzsama
A tanulmány valószínűnek tartja, hogy kifejlett állapotában ez a fafaj lehet a Bibliában „tsori” néven említett gyantaszerű kivonat forrása, amelyet
a Genezis, Jeremiás és Ezékiel könyvében gyógyításra használtak.
„A bibliai balzsam forrása régóta vita tárgyát képezi” – fogalmaztak a kutatók, akik úgy vélték, a fa Gileád történelmi régiójához kapcsolódik, amely a Jordán folyótól keletre, a Yarmuk folyó és a Holt-tenger északi vége között található.
A kutatók azt is megállapították, hogy Sheba a „Commiphora” nemzetséghez tartozik, amely a mintegy 200 növényfajt felsorakoztató mirha és tömjénfélék (Burseraceae) családjának része. Ezek a növények elsősorban Afrikában, Madagaszkáron és az Arab-félszigeten honosak. Továbbra sem világos azonban, hogy a fa konkrétan melyik fajnak a tagja, mivel ez idáig nem virágzott, így nem termelte meg azt a szaporítóanyagot, amely részletesebb elemzések alapjául szolgálhatna.
Egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy Sheba közeli rokonságban áll három Commiphora fajjal (C. angolensis, C. neglecta és C. tenuipetiolata), amelyek Dél-Afrikában élnek. A fát ugyanakkor nem köti olyan erős kapcsolat az illatos gyantát termelő Commiphora fajokhoz, mint amilyen például a C. Gileadensis. Egyes kutatók az utóbbit tartják a „júdeai balzsam” vagy „Gileád balzsam" nevű értékes parfüm és tömjén történelmi forrásának.
Kezdeti hipotézisükben a kutatók Shebát is ide sorolták, ám a fában lévő aromás vegyületek hiánya miatt ezt az elképzelést végül elvetették. A kutatók által elvégzett elemzések más tényezők mellett – beleértve azt, hogy a magot Júdeai-sivatag északi részén fedezték fel – azt sugallják, hogy inkább a bibliai tsori származhat belőle.
Rákellenes tulajdonságokkal bír
Leveleinek és gyantájának kémiai elemzése kimutatta, hogy a fa úgynevezett pentaciklusos triterpenoidokban gazdag, amelyek biológiailag aktív vegyületekként gyulladás- és rákellenes tulajdonságokkal bírnak. A tanulmány alapján a levelek és a szárak
gazdagok egy szkvalén nevű természetes, olajos anyagban is, amelynek antioxidáns és bőrsimító hatást tulajdonítanak.
A kutatók megjegyezték, hogy a fában előfordul egy további vegyület is, amely potenciálisan rákellenes tulajdonságú lehet, ám ennek megerősítéséhez további vizsgálatok szükségesek.
„Úgy gondoljuk, hogy megállapításaink alátámasztják hipotézisünket, miszerint Sheba egy kihalt vagy legalábbis kiirtott növénycsaládot képviselhet, amely egykor őshonos volt az említett vidékén, és amely a bibliai szövegekben tsoriként említett, gyógyhatású, de nem illatos gyanta értékes forrása lehet” – emelték ki a szakemberek.
A tudósok ettől függetlenül nem tettek le a júdeai balzsam eredetének feltérképezéséről sem. Azt remélik, hogy az ezt hordozó Commiphora faj máig fennmaradt, csak még nem sikerült azonosítani.
Kíváncsi vagy arra is, hogy vajon hol található valójában a bibliai Édenkert? Akkor olvasd el ezt a cikkünket is.
