A természet csodái mai részéből megtudhatod, hogyan képesek a ragadozó madarak órákon át szárnycsapás nélkül repülni – és azt is, hogy mi köze van mindehhez a bárányfelhőknek.
Bizonyára te is láttál már egerészölyvet, darvakat vagy gólyasereget könnyedén siklani és szárnycsapások nélkül egyre magasabbra emelkedni a levegőben. A vándormadaraknak, amelyek kilométerek ezreit teszik meg költözéskor, különösen jól jön a lehetőség, hogy órákon át kényelmesen vitorlázzanak, ezzel a technikával ugyanis rengeteg energiát spórolnak meg. Az úgynevezett vitorlázórepülésnek azonban van egy fontos feltétele, mégpedig a felszálló meleg légáramlat.
Amikor a napsugarak felmelegítik a Föld felszínét, a talajközeli légréteg is felmelegszik. Ezáltal alulról felfelé hőmérsékleti különbség jön létre. A meleg levegő jellemzően felfelé száll, mivel könnyebb, mint a hideg levegő, ezt azonban nem egyenletesen teszi: néhány száz méter átmérőjű láthatatlan, tömlőszerű képződmények alakulnak ki. A meleg magasra emelkedik az atmoszférában, a tömlők szélén található hideg levegő pedig a talaj felé süllyed. Ez az úgynevezett termik, amit közvetett módon te is megfigyelhetsz: jó időben bárányfelhők jelzik a meleg levegőjű tömlő felső végét, mert a tömlő itt lehűl, és közben vízcseppeket bocsát ki.
Jellemzően a ragadozók termikelnek vagy használják ki a szirtek és sziklafalak előtt áramló levegő emelő hatását. A gólyák hatalmas csapatokban találják meg vonulás közben a termikeket, míg egyes tengeri madarak a parti szirteket használják a fennmaradáshoz.
Ebbe a felfelé tartó liftbe szállnak be a ragadozó madarak, amikor köröző mozgást végeznek, és kényelmesen, egyetlen szárnycsapás nélkül órákig képesek repülni benne. Persze csak addig, amíg a tömlőkben maradnak. Ám mivel a tömlők vándorolnak – amit a felhők vonulásából olvashatunk ki –, az ölyvek és kányák is lassan körözve velük tartanak. A vándormadarak arra használják a meleg levegőt, hogy erejüket megtakarítva magasabbra jussanak. Gyakran látni darvakat, amint hirtelen körözni kezdenek, majd úgy negyedóra elteltével egy szinttel magasabban hagyják el a feláramló területet, és továbbvonulnak.
Az alábbi videóban meg is nézheted, ahogy egy nagy csapat fehér gólya a légoszlopok segítségével a magasba emelkedik, hogy megkezdhesse vonulását:
Nagy csapatokban sokkal könnyebb a madaraknak vonulni. Ha egy madár talál egy termiket, az összes többi követi őt, és elkezd lebegni. Minél több madár vándorol együtt, annál könnyebb jó termiket találni, ezért tudnak a csapatban vonuló madarak gyorsabban vándorolni, mint a magányosak.
Ha azonban huzamosabban rossz az idő, akkor a dolog sajnos nem működik. Ilyenkor legfeljebb azok a hegyi lejtők képezhetnek kivételt, amelyekkel szemben esős szelek fújnak, mivel itt a levegőtömegek felfelé kitérnek. És itt találhatjuk meg a madarakat is, amelyek a magasba vágynak.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
Források:
- www.eszakigolyahir.hu
- Peter Wohlleben: A természet jelbeszéde
