Bár elsőre meglepőnek tűnt, hogy amerikai pápát választottak a bíborosok, valójában kicsit sem meglepetésszerű az, hogy XIV. Leóra esett a választás. Mindössze annyi történt, hogy arra szavaztak a legtöbben, akire maga a néhai Ferenc pápa is leadta volna voksát.
Egy amerikai, aki ugyanakkor a perui állampolgárságot is megszerezte azáltal, hogy hosszú éveken át folytatott misszionáriusi munkát az országban, majd Ferenc pápa mellett kulcspozícióba került a Vatikánban: Robert Francis Prevost, aki láthatóan megilletődve fogadta a Szent Péter téren egybegyűltek éljenzését, tulajdonképpen nem meglepő választás.
Az már más lapra tartozik, hogy a média számára nagyrészt ismeretlen. Nem adott eddig sok interjút, és az is tény, hogy személyisége eltér Ferencétől. Az argentin pápa, aki a hívekhez a lehető legközelebb került minden helyzetben, gyerekeket ölelt meg, csecsemőket vett az ölébe, fizikailag is közel maradt nyájához, jóval közvetlenebb ember volt, mint amilyen XIV. Leó.
Ferencet ugyanakkor mentorának tekintette, és neki is köszönheti karrierjét a katolikus egyházon belül. A Püspöki Dikasztérium prelátusaként az új püspöki kinevezésekért felelt 2023 óta, de hosszú út vezette őt eddig.
Olaszul és spanyolul is jól beszél az új pápa
Az új pápa felmenői közt francia, spanyol és olasz ágat egyaránt találhatunk. 1955 szeptemberében született Chicagóban, a Szent Ágoston-rendbe lépett be, örök fogadalmát pedig 1981-ben tette le. Teológiából doktori fokozatot szerzett, majd Peruba küldték misszióba:
itt tizenegy évet töltött el, majd Chicagóba visszatérve tartományi perjel, később a rend általános perjele lett.
2014 novemberében Ferenc pápa ismét Peruba küldte: Chiclayo egyházmegye apostoli kormányzójának címét adományozta neki, ugyanezen év decemberében pedig püspökké is szentelték. 2020-ban aztán a callaói egyházmegye apostoli kormányzója lett, 2023-ban pedig a Vatikánba szólította őt a Szentatya. 2025 elején egyik utolsó intézkedéseként a bíborosok legelitebb körébe emelte őt Ferenc: ezzel mintegy biztosított arról mindenkit, hogy ha maga is szavazhatna a konklávén, ennek a bíborosnak a nevét írná a papírkára.
Pápa lett, habár amerikai
Prevost ellen szólt ugyanakkor nemzetisége: sokak számára teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy amerikai bíborosból legyen pápa – bár van, aki úgy írja le XIV. Leót, mint a lehető legkevésbé amerikai amerikait.
„Jó humora van, de a legkevésbé sem keresi a rivaldafényt” – mondta korábban a pápáról Mark Francis atya, aki a hetvenes évek óta baráti viszonyt ápol vele.
„Mindig is barátságos volt, megőrizte a józanságát, és az elesettekre is odafigyelt”
– tette hozzá.
Fidel Purisaca Vigil, aki Chiclayóban dolgozott vele, arra emlékszik vissza, hogy minden reggel rendtársaival együtt reggelizett, és bármekkora problémák is merültek fel, a humorát megőrizte.
Mark Francis szerint Prevost bíborosként Ferenc pápa legnagyobb támogatóinak egyike volt, főként a szociális ügyekben kialakított álláspontjával értett egyet. Az is nagy jelentőségű tény vele kapcsolatban, hogy Ferenc egy szimbolikus reformjának végrehajtásánál elnökölt: felvett három nőt abba a csoportba, amely eldönti, mely bíborosi jelöléseket továbbítják a pápának.
Leó pápát nem a szélsőségek fogják jellemezni
Michele Falcone, egy rendtársa ugyanakkor úgy írja le XIV. Leót, mint „az út kellős közepét”. Abban a helyzetben, amikor a konklávé fő kérdésének tűnhetett, hogy folytatódik-e a Ferenc kezdeményezte progresszivitás az egyházban, vagy a konzervatív irány diadalmaskodik inkább, ez jó választásnak tűnhetett.
Bíborosként úgy vélekedett, amint az egy interjújából kiderül, hogy nem egy kis herceg, aki ül a trónján
– olyan egyházfi, akinek közel kell maradnia a hívekhez. Azzal is tisztában van, hogy nem a Föld északi féltekéje vagy Amerika áll az egyház középpontjában, nem jellemzik viselkedését az extremitások, és feltehetően a laikusokat ő is közel tartja majd egyháza szívéhez.
Az LMBTQ emberekkel kapcsolatosan ugyanakkor Ferenchez képest kevésbé volt nyitott: igaz, még 2012-ben, de úgy fogalmazott, hogy a nyugati hírmédia és a populáris kultúra „szimpátiát táplált az evangéliummal ellentétes hitek és gyakorlatok iránt”. Chiclayóban szembehelyezkedett azzal, hogy genderrel kapcsolatos oktatás folyjon az iskolákban.
Az egyházon belüli szexuális visszaélések elleni küzdelemben vádolták azzal, hogy nem járt el megfelelően két, gyerekkorában bántalmazott nő ügyében – azonban egyházmegyéje szerint épp, hogy ő nyitotta újra a nyomozást, nevét pedig egy Ferenc pápa által feloszlatott perui katolikus közösség akarta bemocskolni ezzel.
A ferenci úton tovább
Belépője az egyházba a béke üzenete volt: a feltámadt Jézus szavaival köszöntötte a Szent Péter téren egybegyűlteket: békesség legyen veletek. Rövid beszédében több ízben is utalt Ferenc pápa szavaira, a béke jelentőségét, fontosságát, a hidak építését emelte ki. A nevét skandáló tömeg látványa kézzelfogható boldogsággal, valamint némi megilletődöttséggel töltötte el. Talán másként vezeti majd az egyházat, mint a nyolcvanas éveiben járó rocksztárként viselkedő, népszerű, meggyőződéseiért bátran kiálló Ferenc, de
aki amiatt aggódott, hogy a Szentatya utódja esetleg nagyon más útra térne, mint amit előtte megismertünk, az most némileg megnyugodhatott.
Az első benyomás a ferenci hagyományokat erősítette meg: a többi idővel kiderül. XIV. Leó még csak 69 éves, jelentősen fiatalabb, mint Ferenc volt megválasztása idején – hosszú pápaságra számíthatunk vele.
A pápák névválasztásának érdekességeiről ebben a cikkünkben írtunk.
