Messze Szibériában, az orosz-mongol határhoz közel található a világ legmélyebb tava, mely vulkanikus folyamatoknak köszönheti létrejöttét. A Bajkál-tó olyan mély, hogy az összes többi tavat elnyelné.
Egyes népek szentként tisztelik a Bajkál-tavat, mely kiváló minőségű vizét és a környezetében található ősfás erdőségeket, llletve két és félezernél is több állatfajnak otthont adó élővilágát is ennek köszönheti. A tó szigetein nemcsak egykor, most is sámánok élnek, a környékbeli gyárakat is elkezdték már felszámolni annak érdekében, hogy ez így is maradjon hosszútávon.
A víztérfogata alapján ez a Föld legnagyobb tava is egyben, a világ tavai édesvízkészletének negyede benne található. Az oroszok még ma is tengerként emlegetik, a burjátok és a mongolok pedig Dalaj-Nor, vagyis szent tenger néven. Ökoszisztémája is egyedi, nem csak mérete. A tavat és a környező területét 1996-ban felvettéka világörökségek közé.
Elképesztő kiterjedésű a Bajkál-tó
636 kilométer hosszan, és 25-79 kilométernyi szélességben nyújtózik a Bajkál-tó, mintegy 300 folyó vize gondoskodik a táplálásáról. Méretét tekintve önmagában nagyobb, mint Belgium. Az egykor a burjátok őshazájának tartott vidék számos legendája kapcsolódik a szentként tisztelt víztömeghez.
A legendák szerint még a nagykán, Dzsingisz is meghajtotta derekát a Bajkál előtt, s később egyes források szerint itt helyezték végső nyugalomra is.
A tó feneke 1186 méterrel a tengerszint alatt található, legmélyebb pontján több mint 1600 méternyi magasan húzódik a víztömeg, ezzel ez a Föld legmélyebb kontinentális hasadéka. A tó űrtartalma 23 615 km³, amely a mélysége miatt nagyjából megegyezik az észak-amerikai Nagy-tavak együttes méretével. A meder fenekén 7 kilométer vastagságú üledék van, mely vulkanikus folyamatok eredménye, és a kutatók valószínűsítik, hogy korábban ennél még vastagabb lehetett a lerakódás.
Az iparosodás jelentette a legnagyobb veszélyt a tóra
A második világháború végét követően a tó környezetének iparosodása felgyorsult, főként a transzszibériai vasútnak köszönhetően. A világ leghosszabb vasútvonala manapság Moszkvától Vlagyivosztokig bonyolít utas- és áruszállító forgalmat, azonban régen egészen Szentpétervárig gördültek rajta a szerelvények. Építési munkálatai még a cári időkben, II. Miklós uralma idején kezdődtek.
A vasút megnyitásakor, 1903-ban a Bajkál-tavon keresztül vasúti kompokon juttatták át a vagonokat, azonban két évvel később elkészült a tavat nyugatról megkerülő sípálya is, mely tehermentesítette a vizet a rendszeres járatoktól. A vizet több sziget szabdalja, némelyiken még ma is ősi hitet gyakorló sámánok élnek.
Áttetsző víztükör a kontinens közepén
A Bajkál vize rendkívül tiszta, jelenleg ismét kifejezetten jó minőségű. Az utóbbi években sikerült bezárniuk még a szovjet időkben, a '60-as években a partjára épített papírgyárat, amely évtizedeken keresztül szennyezte. A hideg időjárásnak köszönhetően oxigéntartalma magas, ám ásványi anyagokban szegény. Emiatt azonban meglepően áttetsző, akár 40 méter mélyre is letekinthetünk a víztükrön keresztül – ebben szintén unikális a Bajkál-tó.
Évente mintegy négy hónapra teljesen be is fagy, ám még nyáron sem magasabb az átlaghőmerséklete 10-12 foknál. A vastagnak tűnő téli jégtakarójának köszönhetően valóságos autótemető jött létre a víz mélyén. Bár hatóságilag tilos ráhajtani a befagyott vízre, ezzel sokan nem törődnek.
A kutatók rendszeresen vizsgálják az elképesztő mélységet, eddig 92 személygépkocsi, 18 vízi jármű, 6 hószán, 2 motorkerékpár, egy traktor, egy helikopter, és egy repülőgép roncsát hozták felszínre. Ezen járművek mindegyike az elmúlt évtizedek során került víz alá – vajon mi lehet abban az 5 kilométeres iszaptömegben, amit még nem találtak meg?
Az állatok paradicsoma
A Bajkál-tó körül máig érintetlen őserdők húzódnak, melyben mintegy 2500 állatfaj lelt békére a környező népek természet iránti tiszteletének következtében. Több édesvízi fókafaj mellett az egyik legdrágább élelmiszer alapanyagául szolgáló amula maréna otthona is a világ legnagyobb tava. Ennek a halnak az ikráiból készül a legendás fekete kaviár.
Nagy Katalin idején már kaviárműhelyek is létesültek a csemege előállítására. A könnyen romlandó árut ekkoriban kezdték el a ma ismert formában csomagolni. Nagy Péter 1704-ben állami monopóliummá tette a tokhal halászatát és a kaviárkészítést, ez egészen a Szovjetunió megszűnéséig így is maradt.
A turisták és a meleg miatt került veszélye
A Bajkál-tóra a globális felmelegedés jelenti jelenleg a legnagyobb veszélyt. A térség levegőjének évi középhőmérséklete 1,5 fokkal emelkedett az elmúlt évtizedekben, ez a globális érték kétszerese. De nemcsak a tó körüli levegő hőmérséklete emelkedett, hanem a vízé is. Az az idő, amit a vízfelszín fagyott állapotban tölt, mintegy évi 18 nappal csökkent ugyanezen időszakban, és maga a jégréteg is 12 centiméterrel lett vékonyabb.
Mivel az esőzések hossza és a csapadék mennyisége is változott, sokkal több vizet kell elnyelnie, mint korábban, a melegedés pedig összességében negatív hatással van a vízben élő mikroorganizmusokra.
A másik veszélyforrás a turizmus. A festői szépségű tó környékére özönlenek a látogatók, a környező falvak és városok pedig még nem rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával és hulladékkezelési-rendszerrel ahhoz, hogy a növekvő látogatószámot jól tudják kezelni.
Ha a Föld felmelegedése a jelenlegi mértékben folytatódik az elkövetkező években is, a Bajkál-tó élővilága jelentősen károsulhat. Eltűnnek az őshonos élőlények, felborul a tó élővilága, ez pedig a környéken élő emberek életét is veszélyeztetheti, hiszen a legtöbben a halászatból tartják fenn magukat.
Ha érdekelnek a világrekordok, ezt a cikkünket is ajánljuk neked.
