Mióta a legenda szerint Nagy Sándor szétvágta, a gordiuszi csomót annak metaforájaként ismerjük, amikor valaki egy bonyolult problémát váratlanul nagyon egyszerű módon old meg. De vajon honnan ered a gordiuszi csomó kifejezés, és mennyire gyökerezik a valóságban?
Krisztus előtt 333-ban Nagy Sándor kis-ázsiai hadjárata során eljutott Gordiumba, Phrügia fővárosába. Itt talált egy templomban egy szekeret, amelynek jármát egy rendkívül bonyolult csomóval rögzítették a rúdjához. A somfaháncsból készített csomót úgy kötötték meg, hogy a végeit elrejtették a csomó belsejében, így kibogozása szinte lehetetlen volt. A legenda szerint, akinek sikerül megoldania a bogot, Ázsia ura lesz.
Egy csapással megoldotta Nagy Sándor a legenda szerint
Nagy Sándor állítólag sokáig tanácstalanul nézte a feladványt, majd kijelentette: „teljesen mindegy, hogyan bogozom ki”, és egy kardcsapással kettévágta az egész csomót. Egy másik verzió szerint – amelyet Plutarkhosz és Arrianosz is feljegyzett –
a hódító egyszerűen kihúzta a járomot és a rudat összetartó, hesztórnak (ereszték) nevezett szeget, és így a csomó lényegében magától kibomlott.
Az ókori beszámolók szerint aznap éjjel nagy vihar kerekedett, mennydörgéssel és villámlással, amit akkoriban Zeusz, a villámok atyja elégedettségének jeleként értelmeztek. De hogyan került egyáltalán oda a csomó?
Így lett Zeusz a villámok atyja
Zeusz Kronosz titán és Rhea titanisz fia volt a görög mondavilágban. Kronosznak megjósolták, hogy fia le fogja taszítani trónjáról, ezért első öt gyermekét lenyelte. A legkisebbet azonban felesége titokban szülte meg, és férjének egy bepólyált követ adott. Amikor Zeusz felnőtt, rákényszerítette apját, hogy kiköpje testvéreit, majd elengedte a tartaroszi börtönből Kronosz testvéreit, a gigászokat, a küklopszokat és a hekatonkheireket (ők Gaia és Uranosz 50 fejű és 100 karú szörnygyerekei, akik a küklópszoknál is rémisztőbbek és erősebbek voltak). Hálából a küklopszok Zeusznak ajándékozták a villámlást és a mennydörgést, amelyeket Gaia elrejtett. Zeusz testvéreivel, a gigászokkkal, a küklópszokkal és a hekatonkheirekkel együtt legyőzte Kronoszt és a többi titánt. A világot Zeusz megosztotta két fiútestvérével: övé lett az ég, Poszeidóné a tenger és Hádészé az alvilág.
Egy sas miatt kezdődött a gordiuszi csomó története
A legenda szerint egy Gordiasz vagy Gordiosz nevű egyszerű földműves éldegélt a mai Törökország területén található Phrügiában. Egy napon éppen szántott, amikor egy sas szállt le a szekere jármára. A madár egész nap ott is maradt, ezért a földműves Telmessziába indult, hogy megkérdezze az ottani jósokat, mit is jelent ez a furcsaság. A megkérdezett papnő – akit aztán feleségül vett Gordiasz – azt tanácsolta, hogy mutasson be áldozatot Zeusznak.
Amikor aztán a földműves és ifjú felesége ökrösszekerén bedöcögött egy városkába, az ott élők azonnal királyuknak kiáltották ki
– egy jövendölés szerint ugyanis az első embernek kellett uralkodóvá válnia, aki ökrök vontatta szekéren érkezik a városba. A várost később Gordiumnak nevezték el. Egy másik verzió szerint Telmessziába érkezve azonnal királynak választották a prófécia miatt. Olyan változat is fennmaradt, amelyben Gordiasz fia, Midasz volt az, aki ökrösszekéren érkezett a városba, és őt választották királlyá.
Akárki is lett a király, az ókori beszámolók szerint a szekeret hálából Zeusznak ajánlotta, és elhelyezte az istenség templomában. De csak azután, hogy megkötötte rajta a híres csomót, amelyről azt jövendölték: aki kibogozza, egész Ázsia ura lesz (ekkoriban Ázsia alatt Kis-Ázsiát értették). Akármi is pontosan az igazság a csomóval kapcsolatban, az biztos, hogy Nagy Sándor valóban hosszú hadjáratokat vezetett Ázsiában, és hatalmas területeket hódított meg.
Legendák Nagy Sándorról
Nem a gordiuszi csomó szétvágása az egyetlen legenda, amely Nagy Sándort övezi. Egyiptomban például sokáig hitték, hogy nem is II. Philipposz az apja, hanem Nahthórhebit egyiptomi fáraó, aki a perzsa hódítók elől egészen Nagy Sándor anyjának ágyáig menekült – magát egyiptomi istennek álcázva. Nagy Sándor azt terjesztette, hogy Ámon jósdájában az istenség saját fiának ismerte el. A zsidók legendáiban a hódító Jeruzsálem ellen vonult, de ostrom helyett leborult az elé kiérkező főpapot meglátva. Állítólag álmában látta már őt. A legbizarrabb talán egy perzsa költő, Firdauszí története, aki szerint Nagy Sándor valójában perzsa volt, a Dareiosz előtti perzsa király, Dáráb eltitkolt gyermeke.
Nagy Sándor tette után vált a gordiuszi csomó annak jelképévé, hogy valaki egy bonyolult problémát gyorsan és egyszerűen old meg. Elterjedésében fontos szerepet játszott Shakespeare is, aki az V. Henrikben használta ezt a kifejezést: „A kormányzat bármely kuszált ügyének / Gordius-bogát oly könnyen oldja meg, / Mint térdszalagját.”
Ha szívesen olvasnál Nagy Sándor haláláról, kattints ide!
