Nem lehet minden állat annyira cuki, mint a panda. Ott van szegény mélytengeri bluggyhal, aki úgy néz ki, mint a kocsonya. Vagy a kopasz íbisz, pár meredező fekete tollal, ijesztő gülüszemmel, sebhelyes bőrrel. A véznaujjú makiról ne is beszéljünk, nem sok olyan tulajdonsága van, ami a gyerekek kedvencévé tenné. Bár ezeket a nem túl tetszetős külsejű élőlényeket éppúgy fenyegeti a kihalás veszélye, mint az elefántokat, a tigriseket vagy a bálnákat, mégsem építenek rájuk kampányokat a környezetvédelmi szervezetek.
Nem véletlenül, hiszen kutatások kimutatják, hogy a szebbnek tartott állatokat inkább meg akarjuk óvni. Gondolnád, hogy az egésznek fura módon az erkölcsi tisztasághoz van köze? Legalábbis erre a következtetésre jutott egy friss pszichológiai tanulmány. Christoph Klebl és kollégái a Melbourne-i Egyetemen 6 egymást követő vizsgálatban, összesen több mint 1600 résztvevő bevonásával nézték meg, hogyan függ össze nemcsak állatok, hanem tájak és épületek szépségének, tisztaságának, valamint erkölcsi helyzetének megítélése. A Research Digest összefoglalója alapján mutatjuk az eredményeket.
A szépség bűvöletében
Emlékszel A szolgálólány meséjében szereplő házaspárra, amelyik válogatott kegyetlenségekkel kínozta June Osborne-t? Fred parancsnok és Serena Joy rendkívül szép emberek voltak, ezért eleinte nehéz feltételezni róluk, hogy gonoszak. Miért? A jelenséget már 1920-ban leírta egy tanuláslélektannal foglalkozó amerikai pszichológus. Edward Thorndike haloeffektusnak (a halo szó magyarul dicsfényt, glóriát jelent) nevezte azt a kognitív torzításunkat, amikor egy élőlény vagy tárgy egyetlen pozitív tulajdonsága beragyogja az entitás egész megítélését.
A magyarul holdudvarhatásként emlegetett mechanizmus egyik leginkább szembeszökő példáját a szépségről alkotott elképzeléseink adják. Kutatások sora kimutatja, hogy a szép emberek enyhébb büntetést kapnak az igazságszolgáltatásban, kevésbé feltételezzük róluk bűncselekmények (pl. nemi erőszak) elkövetését, automatikusan megbízhatóbbnak, intelligensebbnek, sikeresebbnek tartjuk őket. Az is elmondható, hogy a szebbnek vélt embereket és állatokat erkölcsi szempontból magasabb helyre soroljuk – és ennek különös jelentősége van a klímakatasztrófa korában.
A tisztaság az, ami igazán számít
Klebl és csapata arra kérte a vizsgált személyeket, hogy korábban az emberek túlnyomó többsége által csúnyának vagy szépnek tartott halak, pillangók és madarak esetében értékeljék, hogy az egyes állatok látványa mennyire készteti őket tiszta gondolatokra, mennyire látják őket hasznosnak és inspirálónak, valamint mennyire keltenek bennük undort, félelmet vagy szomorúságot. A kutatók azt is mérték, hogy az egyes fajokat mennyire szeretnék a résztvevők megvédeni. Kiderült, hogy a szépségnek és a csúfságnak nem volt közvetlen hatása a megvédés vágyára: az esztétikai ítélet a tisztaságon keresztül fejtette ki hatását. Tehát a szebbnek tartott fajokhoz több tiszta gondolat társult, ami együtt járt a rájuk irányuló védelmi vágyak megemelkedett szintjével, ez pedig a kutatók szerint a fajnak tulajdonított magasabb erkölcsi érték fokmérője is volt egyben. A hasznosnak észlelt állatok megvédésére egyébként szintén motiváltabbnak mutatkoztak a megkérdezettek.
Élettelen dolgokkal is működik
Klebl és munkatársai ezután élettelen célpontokra, illetve nagyobb tájegységekre irányították a figyelmüket. Megállapították, hogy a résztvevők ismét tisztábbnak észlelték a szép tavakat, hegyeket, sőt, még az épületeket is, mint a csúnyákat. A tisztasághoz pedig annak érzete kapcsolódott, hogy ezek a dolgok jobban megérdemlik a védelmet. Az észlelt hasznosság szintén befolyásolta az eredményeket: a hasznosabbnak ítélt tavakat, hegyeket, épületeket jobban meg akarták védeni az emberek. A védelem vágyát a kutatók ismét úgy értelmezték, mint olyan indikátort, amely magasabb erkölcsi helyzetet tükröz. De valóban így van?
Ez a kérdés a tudósokban is felmerült, éppen ezért a további vizsgálatokban kifejezettebb skálát alkalmaztak az állatoknak tulajdonított erkölcsi szint mérésére. Azt kellett értékelniük a résztvevőknek, hogy az élőlény (vagy a tájegység, épület) károsítása mennyire lenne erkölcsileg helytelen. Ismét azt kapták, hogy a szép állatokat és épületeket tisztábbnak tekintették a megkérdezettek, és ez magasabb erkölcsi pontszámokkal járt együtt.
Minden állat méltó a védelmünkre
A környezetvédőket néha kritizálják azért, mert vonzó fajokat és területeket választanak zászlóshajónak a kampányaikban. A fenti tanulmány viszont azt üzeni, minél szebb a fenyegetett célpont, annál inkább fogják az emberek úgy érezni, hogy ezek a fenyegetések erkölcsileg is helytelenek, így valószínűbben tesznek lépéseket a célpontok védelmére. Ha egy csúnyának tartott faj, amelynek sürgős segítségre van szüksége, azonos élőhelyen lakik egy cukibb fajjal, észszerű megközelítés lehet az aranyosabb állatra való összpontosítás. A környezet megóvására irányuló törekvések ugyanakkor kiemelhetik a szépségen túl a tisztaságot is, például egy erdő esetén vagy egy épület stílusjegyeit tekintve.
A kutatások azt is megerősítik, hogy a szépség és tisztaság észlelése által nemcsak állatokkal, hanem növényekkel vagy építészeti alkotásokkal kapcsolatban is lehet fokozni az aggodalmakat. Persze ennél is jobb lenne, ha tudatosítanánk: nem csak azok az állatok méltók a védelmünkre, amelyeket esztétikusnak, helyesnek találunk. Csak azért, mert egy faj kicsi vagy emberi szemmel nézve csúnya, még nem kéne kiirtani.
