Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Régóta sejtjük, hogy a Föld lapos – de mi van akkor, ha valójában üreges? Az egyik legfurcsább összeesküvés-elmélet hívei úgy gondolják, bolygónk felszíne alatt egy „második Föld” lapul, és talán még Hitler is ide menekült. A Laposföld sorozatban ma az üreges Földet vesszük szemügyre.
Hazugság, amit a térképeken látsz
Az üreges Föld elméletének hívei szerint mélyen a földkéreg alatt egy második, ún. belső Föld lapul, a bolygó vasmagja pedig egy belső, miniatűr Nap, ez látja el fénnyel és hővel ezt a titokzatos világot, ahol teljes kontinensek és végtelen óceánok köszöntik az idecsöppenőket. A belső Föld igazi paradicsomi vidék, amit még nem érintett az önpusztító, kapzsi modern emberiség mételye, állandó bőség és trópusi időjárás uralkodik, az ott élők békében és boldogságban élik az életüket.
A belső Földhöz több bejárat is létezik: az Északi- és a Déli-sarkkörökön 2000 kilométer átmérőjű kráterek találhatóak, melyeken keresztül a szerencsés utazó lejuthat a mesés föld alatti világba, de egyesek szerint Tibetben és Dél-Amerikában is rábukkanhatunk egy-egy lejáratra. Ezek holléte természetesen szigorúan őrzött titok, a világ kormányai, a titkosszolgálatok és a különféle titkos társaságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy senki se ismerhesse meg bolygónk valódi természetét. A hivatalos álláspont szerint a sarki nyílások helyén valójában jégsapka található, ez azonban masszív tévedés és megtévesztés: a krátereket ugyanis az év nagy részében vastag felhőréteg borítja, mely műholdról szemlélve felettébb hasonlít a jégre (a Google Earthnek sem szabad hinni!).
Óriások élnek a föld alatti Édenkertben
De vajon kik laknak a csodálatos „második Földön”? A vélemények megoszlanak a kérdésben, a legtöbben úgy gondolják, a bolygó belsejét egy rendkívül fejlett és békés, ősi nép lakja, akik teljes harmóniában élnek a természettel, vegetáriánusok, és nem szívesen ártják bele magukat a fenti lények konfliktusaiba – olykor sajnos a felszínlakó emberiség akaratlanul is megzavarja a belső Föld népének életét, a kísérleti atomrobbantások például súlyos gondokat okoztak a föld alatti paradicsomban élők számára. Mivel odalent a gravitáció feleakkora, mint a felszínen, az ott lakók másfélszer-kétszer magasabbak az átlagos termetű embereknél, fejük búbja akár a három métert is súrolhatja.
Előfordul, hogy a belső Föld lakói akaratukon kívül átvándorolnak a földkérgen kívüli világba, ezt bizonyítják azok a sarkvidéki eszkimónépek körében ismert mítoszok, melyek szerint a törzsek tagjai egykor, réges-régen egy meleg éghajlatú vidéken éltek.
A fordított migrációra is akad példa, egyesek tudni vélik, hogy az inkák egy titkos lejáraton keresztül a belső Földre menekültek az európai hódítók elől, ahol ma is háborítatlanul folytatják ősi, hagyományos életformájukat. Egy különösen bizarr történet úgy tartja, a harmadik birodalom bukását követően egy csoport magas rangú náci is a föld alatti világban keresett menedéket – a belső Föld ugyanis Hitler és a német vezérkar fantáziáját is beindította, akik több expedíciót küldtek a sarkvidékekre a lejáratok felkutatására –, hogy ott űzzék titkos kísérleteiket, és felkészüljenek egy újabb világméretű háborúra a nemzetiszocialista eszme nevében.
A legbizarrabb teóriák még ennél is tovább mennek, van, aki azt gondolja, a belső Földön dinoszauruszok élnek (harmóniában és békességben az emberekkel), de földönkívüliekről is szólnak találgatások, akik a mélyből követik nyomon, és manipulálják titokban az emberiség sorsát. Természetesen még az is lehet, hogy Elvis sem halt meg, hanem valójában odalent keresett menedéket… De vajon honnét ered ez a felettébb különös – és vicces – elmélet?
Neves tudósok és egy szektavezér is hitt benne
A felszín alatt található, titokzatos „belső Édenkertről” szóló mítoszok, legendák az ókor óta számos nép körében felbukkantak. A tibeti buddhisták elképzelése szerint a Föld mélyén egy Shamballa nevű titokzatos ősi királyság rejlik, a görög mitológiában az Alvilágba juthatunk különböző lejáratokon keresztül, egy középkori német monda pedig úgy tartja, Eisenach és Gotha városok között található egy üreg, melyen át a belső Földre kirándulhatunk, és ez csupán három példa a rengeteg hasonló közül.
A modern belső Föld-teória a 17. század végén született, amikor Edmond Halley angol csillagász – a Halley-üstökös névadója – a mágneses anomáliák megmagyarázására egy furcsa ötlettel állt elő: elképzelése szerint a Föld 800 kilométer vastag külső kérgén belül két további gömbhéj és mag található, melyek úgy helyezkednek el, hogy átmérőik a Vénusz, a Mars és a Merkúr átmérőjével egyezzenek meg. A héjak saját mágneses pólussal rendelkeznek, és eltérő sebességgel forognak – ez magyarázza az említett mágneses anomáliákat –, a héjak között pedig légkörök találhatók, az ezekből megszökő fényből keletkezik a sarki fény.
Halley elképzelését a következő században Leonhard Euler svájci matematikus gondolta tovább, aki úgy vélte, három helyett csupán egyetlen belső gömb található a Föld mélyében, szintén tőle származik a belső Nap ötlete, amely gondoskodik az odalent lakók fény- és hőigényéről. Az üreges Föld-elmélet legmegszállottabb híve, John Symmes amerikai üzletember és katonatiszt 1818-ban publikálta elképzelését, miszerint a sarkvidékeken találhatóak a belső világba vezető lejáratok, és hosszú éveket áldozott rá, hogy pénzt gyűjtsön egy Északi-sarkra indított expedíció finanszírozására, melyből végül nem lett semmi.
Kicsit más irányból közelített a témához Symmes honfitársa, Cyrus Teed orvos-kémikus, aki a 19. század második felében azzal az elképzeléssel állt elő, miszerint valójában az emberiség lakik az üreges Föld belső felén, a napfelkelte és naplemente pedig csupán egy illúzió, amit a földmag forgása eredményez. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a különc természetéről ismert Teed később Koresh néven vallási szektát alapított Floridában, amely egészen az 1960-as évekig fennmaradt.
A belső Föld-elképzelés természetesen az irodalmárok fantáziáját is beindította, a leghíresebb „belső Föld-regény” Jules Verne 1864-ben megjelent műve, az Utazás a Föld középpontja felé, melynek hősei egy izlandi vulkán kráterébe leereszkedve dinoszauruszokkal, hatalmas rovarokkal és óriástermetű ősemberekkel benépesített titokzatos világra lelnek.
A modern tudomány szerint képtelenség, hogy a Föld üreges
A tudomány jelen állása szerint azonban a belső Föld képtelenség, hiszen egy üreges égitest összeomlana a gravitáció nyomásától; a leglentebbi pont, ahol a felszín alatt még kialakulhatnak üregek, kb. 10 kilométeres mélységben található. Mivel bolygónk tömegének legnagyobb részét a földköpeny és a mag alkotják, ha mégis létezne egy üreges Föld, annak tömege alig 0,4 százaléka lenne az általunk ismert Földének, ami olyan alacsony felszíni gravitációt eredményezne, hogy az élőlények egyszerűen elszállnának az űrbe. Mindemellett a Föld magjának áramlásai hozzák létre a bolygó mágneses mezejét, melynek hiányában a napszél kisöpörné a világűrbe a légkör nagy részét, vagyis planétánk teljesen lakhatatlan lenne.
Nem valószínű tehát, hogy a Föld belsejében óriásokkal, dinoszauruszokkal vagy éppen nácikkal találkoznánk, úgyhogy eltántorítunk szándékától mindenkit, aki ilyen célból tenne félre egy sarkköri expedícióhoz szükséges pénzt.
