Szereted a természetben tölteni a szabadidődet, és társaságra vágysz? Van egy „jó” hírünk: a kullancs egyenesen várja, hogy végre találkozzon veled, és közelebbről megismerkedjetek.
Minél több időt töltünk a természetben, annál gyakrabban találkozunk vele, ráadásul nagy változatosságban: csak Európában több mint 20-féle kullancsot különböztetnek meg, van köztük fekete, barna, vöröses mintájú, és még sorolhatnánk. Az állatkák nagyon szeretik a párás, vízparti területeket, a hosszú füvet, az erdős részeket, a vadcsapásokat (ahol tudják, hogy valaki biztosan jönni fog). Ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy a kertünket is ellepjék. Minél enyhébbek a telek, annál több vérszívó jut tavaszra és nyárra, akik a hosszú várakozás után éhesen vetik ránk magukat. Illetve dehogy vetik.
A kullancs nem tud ugrani
Közkeletű tévedés, hogy a vérszívó ránk ugrik, szinte vetődik, sőt a fáról a fejünkre pottyan. A kullancs a valóságban viszonylag lassan mászik, még futni sem tud, nemhogy ugrani vagy repülni. Cserébe igen fejlett észlelőberendezés segítségével talál meg minket. Megérzi a mozgást, a testhőmérsékletet, a kilélegzett szén-dioxidot, a vizeletet vagy a verejtéket. Mivel a fűben várnak, a legtöbbjük lábról támad, vagy maximum addig a magasságig, amíg a növényzet ér – ennek végpontja másfél méter, a kullancsok a magashegyi levegőt és a napsütést sem kedvelik. A gond ott van, hogy ha már rámászott a lábunkra (gyerekeknél pedig bármelyik testrészre), belénk kapaszkodik, s onnan bárhová elvándorol akár teljesen észrevétlenül is.
Miért csíp meg a kullancs?
Célja egyértelmű: a ruhánk alá akar kerülni, lehetőleg minél védettebb helyre, ahol háborítatlanul szívhatja a vérünket. Előtte érzéstelenítőt is adagol, hogy mi gyanútlanul túrázzunk tovább. Tehát nem érezzük a csípést, s kisebb méretű kullancs esetén a jelenlétét alig vesszük észre. Ezért olyan sikeres a vérszívók pályafutása, akik egyébként nem szórakozásból, hanem fejlődésük, nőstények esetében szaporodásuk érdekében kérik a vérünket. Utána minden érdeklődésüket elvesztik irántunk, ha jóllaktak, lepottyannak, és akár hónapokig is eléldegélnek étlen-szomjan a következő áldozatig. Egyetlen kullancsnak egész életében három alkalommal kell vérhez jutnia, utána elpusztul. A gond az, hogy elég sokan vannak ahhoz, hogy többször is megcsípjenek minket.
Felejtsük el végre a régi módszereket!
Nem mindegyik kullancs hordoz magában kórokozókat, ráadásul időbe telik, mire azok átkerülnek a mi szervezetünkbe. Épp ezért nagyon fontos, hogy minden este alaposan nézzük át magunkat és a család minden tagját, beleértve a házi kedvenceket is. Ha még aznap ki tudjuk szedni a vérszívót, a fertőződés esélye igen alacsony. Ám csak akkor marad így, ha végre a spájzban hagyjuk az olajat, a gyufát és az összes kenőcsöt. A kullancsot megfullasztani, kvázi kikergetni a bőrből vagy összenyomni nagyon veszélyes, hiszen így kerül belénk a benne élő vírus vagy baktérium. Egyetlen módja van a helyes eltávolításnak: csipesszel – lehetőleg kullancscsipesszel – megfogjuk az állatot a bőrhöz a lehető legközelebb, majd anélkül húzzuk vagy tekerjük ki, hogy megnyomnánk. Ha a feje beszakad a bőrbe, semmi gond, testünk magától kilöki majd.
A Lyme-kór trükkjei: nem minden a bőrpír
Ezután még érdemes fertőtleníteni a csípés helyét, majd megfigyelni azt. Ha néhány nap vagy hét múlva bőrpírt észlelünk, ráadásul nagyjából kör alakban, szinte biztos, hogy megfertőződtünk Lyme-kórral. Ám nagy tévhit, hogy ezt kizárólag a bőrtünet jelzi. A fertőzés anélkül is kialakulhat, hogy Lyme-folt jelenne meg a bőrön. Mivel a betegség ellen nem létezik védőoltás, így két héttel a csípés után a bőrgyógyászaton kérhetünk vérvételt, aminek segítségével kiderülhet, megtalálható-e bennünk a baktérium. Ha igen, hosszas antibiotikum-kúrára kell számítanunk. Az időben fel nem ismert és kezeletlenül hagyott Lyme-kór veszélyes, akár évekig vagy élethosszig tartó tünetekkel jár, amelyek között szerepel a bénulás, a krónikus fájdalom és a szívizomgyulladás is.
Oltassuk a gyerekeket és a felnőtteket is!
A Lyme-kórt tehát folyamatos, kullancs elleni védekezéssel, az állat mielőbbi, szakszerű eltávolításával tudjuk megelőzni. Az agyvelőgyulladás ellen azonban egyéves kortól adható az oltás, ami a megfelelő ismétlő oltások beadatásával gyerekeknél és felnőtteknél is megfelelő védelmet alakít ki. Érdemes rászánni a pénzt és az időt, ugyanis az enkefalitisz súlyos, életveszélyes megbetegedés is lehet, maradványtünetekkel.
Egyéb meglepetések, amiket a kullancstól kaphatunk
Szintén tévhit, hogy a vérszívók csak a fent említett kétféle kórokozót hordozzák magukban. Ez a két legismertebb, de ezenkívül a krími-kongói vérzéses lázat terjesztő vérszívók az utóbbi években szórványosan ugyan, de hazánkban is megjelentek. A Tibola elnevezésű betegség régebb óta ismert, érdekes módon azokat a fiatal lányokat támadja, akik lovak vagy kutyák közelében töltenek sok időt. A kullancs a fej bőrébe fúrja be magát, és nyirokcsomó-gyulladást terjeszt. A babéziózis sem gyerekjáték: a kutyáknál magas lázat okoz, de injekciókkal – időben felismerve – kezelhető. Maga a betegség az USA területén már az emberekre is veszélyes, Nantucket-szigeti lázként emlegetik. Egy meglepő allergia szintén a kullancsokhoz köthető: az Amerikában élő Amblyomma americanum csípését követően az illető allergiás tüneteket mutat vörös húsok fogyasztása után, miközben korábban gond nélkül megemésztette azokat. A tünetek akár súlyosak is lehetnek, s nem múlnak el, így csak az új étrend jelent megoldást. Ez a típusú kullancs azért is érdekes, mert intenzíven terjed, azaz nagy valószínűséggel hazánkban is felbukkan majd.
Így lesz hatékony a megelőzés
Sajnos a vérszívóknak kevés természetes ellenségük van. Néhány madárfaj azért megeszi őket, a törpe fürkészdarázs pedig a szaporodásához használja őket (amibe a kullancsok belepusztulnak). Egyes kutatások szerint a kertünkben élő állományt tyúkok tartásával tudjuk hatékonyan csökkenteni. Kiránduláskor kötelező jelleggel használjunk hatékony kullancsriasztó sprayt (pár óra alatt elveszti a hatását, ezért hosszabb túrára vigyük magunkkal), viseljünk világos színű nadrágot, amire ráhúzzuk a szintén világos színű zoknit. Így a szürke, fekete vendégeket sokkal hamarabb észlelhetjük, és leszedhetjük, mielőtt megcsípnének. Mivel a kullancsok nagyon aprók is lehetnek, a szösz- és szőreltávolító ragadós hengerek segíthetnek összegyűjteni őket a ruházatról. A népi praktikák helyett ezek, illetve a folyamatos és alapos átfésülés az, ami valóban segíthet. Nemcsak a levetett ruhát kell átnézni, de magunkat is, a fül mögötti területtől kezdve a lábujjak közéig. Ha találtunk magunkban kullancsot, írjuk fel a dátumot még akkor is, ha gyorsan és szakszerűen eltávolítottuk. Rövidebb kirándulásokra is érdemes a táskában magunkkal vinni egy pár száz forintért beszerezhető kullancskiszedő csipeszt.
