Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A hegyoldalba vájt Sümela kolostor nemcsak lenyűgöző építmény, hanem élő történelem: túlélte birodalmak bukását, háborúkat, fosztogatást és rongálást, ma pedig népszerű turistalátványosság.
A Fekete-tenger törökországi partvidékének egyik lélegzetelállító látványossága a szinte lebegő Sümela kolostor, amely több mint 1600 éve kapaszkodik a Pontuszi-hegység – más néven: Észak-anatóliai-hegység – szikláiba.
Évszázadok óta dacol a gravitációval a Sümela kolostor
A 4. században a területre érkező első keresztények által alapított rendház tanúja volt a történelem megannyi viharának: átvészelte a Római Birodalom bizánci korszakba való átalakulását, az oszmánok felemelkedését, az első világháború utáni török függetlenségért folytatott küzdelmet. A mai Trabzon tartományban található építmény túlélte az évtizedekig tartó rongálást és elhanyagolást, hogy aztán az utóbbi időkben újjászülethessen.
De ennél még érdekesebb maga az épület, amely úgy fest, mintha a mesterséges intelligencia generálta volna a fotókat és videókat.
A kolostor a hegyvidék erdős folyóvölgye fölött, 300 méter magasan helyezkedik el a sziklafalon,
több kápolnát, udvart, lakóhelyiségeket, harangtornyot, vízvezetéket, könyvtárt, valamint egy szent forrást rejt.
Vandál falfirkák az évszázados falfestményeken
A kolostor ma már nem az ortodox vallási közösség lakhelye, hanem állami múzeum. Naponta több ezer turista keresi fel a macskaköves úton sétálva, hogy megcsodálják a korai keresztény freskókat és a mágikus építészeti alkotást. A rendház évekig tartó restauráláson esett át, és szerepel az UNESCO világörökségi listájának jelöltjei között.
A tűzesetek, kincsvadászok és vandálok okozta károk kijavítása mellett mellett komoly kihívást jelentett, hogy a turisták számára biztonságossá tegyék a helyszínt. A leomló sziklák mindvégig veszélyeztették az épületegyüttest, de ma már a szinte függőleges sziklafalra rögzített acélhálókkal óvják az építményt és a látogatókat.
A kolostor páratlan freskóinak helyreállítása még most is folyik, a többéves projekt aprólékos munkát igényel. A restaurátoroknak nemcsak az idő nyomait kell eltüntetniük, hanem azokat a graffitiket is, amelyeket vandálok firkáltak a freskókra. A szakemberek most négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre haladva próbálják az eredeti alkotók által használt színekkel és stílusban visszafesteni a képeket.
A rendház homlokzata mögött, egy nagy barlangban még különlegesebb, 13. századi freskók rejtőznek: Jézus és Szűz Mária nagy portréi a mennyezetről tekintenek le, míg a falakat angyalok, apostolok és szentek díszítik. A helyreállítás során váratlan felfedezést is tettek a szakemberek: egy titkos alagútra bukkantak, amely egy eddig ismeretlen kápolnához vezetett. A szintén freskókkal borított épületet talán megfigyelőhelyként használták a kolostor védelme során.
Megtalálták az elrejtett ereklyét
A Sümela kolostor eredete homályba vész, de a legenda szerint a gyökerei egészen időszámításunk szerint 386-ig nyúlnak vissza. Állítólag Barnabás és Szofroniosz görög szerzeteseket egy látomás vonzotta a távoli vidékre:
Szűz Mária jelent meg előttük, és elmondta, hogy egy Lukács apostol által festett ikon van elrejtve valahol a Pontuszi-hegységben.
A szerzetesek végül megtalálták a szent ereklyét – Szűz Mária és a kis Jézus portréját, amelyet Panagia Soumela névre kereszteltek –, abban a barlangban, amely később a sziklatemplomnak adott otthont.
Menekülés és feltámadás
Amikor az Oszmán Birodalom 1461-ben meghódította a területet, a kolostor zavartalanul működhetett. A vallási tolerancia szokatlanul nagy volt, a muszlim államban a keresztények szabadon gyakorolhatták a hitüket, a szultánok még adományokkal is támogatták a kolostort.
Miután az első világháború után a birodalom felbomlott, a török függetlenségi háború miatt sok görög – köztük a Sümela kolostor szerzetesei is – úgy döntött, hogy Görögországba költözik. A rendház kincseit titkos helyekre rejtették a völgyben, abban a reményben, hogy egyszer majd visszaszerezhetik. Az elhagyott kolostor mágnesként vonzotta a kincskeresőket, de a Panagia Soumelát a szerzetesek visszaszerezték, és ma a görögországi Nea Sumela kolostorban található.
A török állam az 1970-es években kezdett neki a nemzeti kincs megmentésének és helyreállításának, a múzeum az 1980-as években nyílt meg először a nagyközönség előtt. A következő évtizedekben folyamatosan igyekeztek javítani a kolostor megközelítésén, hogy a turisták és zarándokok számára könnyebb legyen a látogatás.
A kolostor újjáéledésének fordulópontja 2010. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén volt, amikor a konstantinápolyi érsek 88 év után először tartott ortodox istentiszteletet a Sümelában. A szertartást azóta minden évben megismétlik, a kolostor pedig az Altındere-völgyi Nemzeti Park legfontosabb látványossága.
Nem csak szerzetesek éltek a sziklák árnyékában, egy spanyol kisváros a szakadék szélére épült.
