Végtagok nélküli test, csapkodó nyelv és egészben lenyelt prédák – a kígyók igazán különleges állatok, ami arra is igaz, ahogyan érzékelik a világot.
A kígyók elsősorban a szaglásukra támaszkodnak, amikor becserkészik zsákmányukat, noha a biológusok szerint látnak és hallanak is. Ez felveti a kérdést: akkor van fülük? És ha igen, mégis hol rejtegetik?
Igen is, meg nem is
Sara Ruane, a New Jersey-i Rutgers Egyetem herpetológusa szerint a kígyóknak sok más hüllőhöz hasonlóan nincs hagyományos értelemben vett fülszerkezetük, a fejükben lévő csontok azonban képessé teszik őket a hallásra. Legalábbis bizonyos mértékben.
„Ha az állatok – legyen szó akár egy kutyáról vagy nyúlról – zajt hallanak, a hang irányába fordítják a fülüket, hogy jobban érzékeljék, ha megismétlődne” – emelte ki a LiveScience-nek a szakember, aki szerint a hallás mindenekelőtt a belső fülből fakad.
A fül tipikusan három fő részből áll: a külső fülből, ami a dobhártyára összpontosítja a hangokat, a három csontot tartalmazó középfülből, amely rezgések útján továbbítja azokat, illetve a belső fülből, ami a befutó rezgéseket idegimpulzusokká alakítja át, majd eljuttatja az agyba. A Journal of Experimental Biology című tudományos folyóiratban 2012-ben megjelent tanulmány szerint a kígyók az előbbi kettőnek híján vannak, viszont rendelkeznek középfülcsonttal, ami összeköti belső fülüket az állkapcsukkal. Ez lehetővé teszi nekik, hogy érzékeljék a földközeli rezgéseket, ám sajátos felépítésük miatt a levegőben terjedő zajok kevésbé jutnak el hozzájuk.
A kígyók valójában csak egy nagyon szűk frekvenciatartományban érzéklik a hangokat, ami inkább csak az alacsony, mint a magas hanghullámokra terjed ki. Miközben a királypitonnak például a 80–160 hertz közötti tartományban a legélesebb a hallása, addig az embernél ugyanez az érték 20–20.000 hertz. Amikor úszás közben a víz alá merülsz, és valaki a medence mellől kiabálni kezd neked, hallhatod a hangját, de nem tudod kivenni a részleteket. Valami ilyesmi történik a kígyók és a magas frekvenciájú hangok esetében is.
A kígyók számára ennek ellenére nem olyan nagy veszteség, hogy korlátozott a hallásuk. Sziszegésükkel – ami szintén magas frekvencián szól – nem egymással kommunikálnak, hanem feltételezések szerint más ragadozóknak akarnak üzenni, szaglásuk pedig rendkívül fejlett, aminek komoly hasznát veszik a zsákmányszerzés során.
„Amikor a kígyók kidugják a nyelvüket, összeszedik a levegőben található szagmolekulákat, majd az így nyert információkat egy speciális szerv dolgozza fel és juttatja el az agyba” – tette hozzá Ruane. A kígyók tehát nemigen hallják a legtöbb állatot, de cserében ők a kemoszenzoros észlelés bajnokai az állatvilágban.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
