Egyesek a végsőkig képesek elmenni, hogy megússzák a törvény szigorát – a Száll a kakukk fészkére világhírű írója, Ken Kesey öngyilkosságot színlelt, amikor a hatóságok marihuána birtoklása miatt akarták felelősségre vonni.
Az 1935-ben Coloradóban született és Oregonban felnőtt Kesey a Stanford Egyetemen tanult kreatív írást, majd egy pszichológushallgató ismerőse javaslatára tesztalanyként részt vett egy CIA által pénzelt kísérletben, ahol a kokain, az LSD és más szerek önkéntesekre tett hatását vizsgálták. Kísérleti nyúlból később a kórház idegosztályára került betegfelvigyázóként, az itt szerzett élményei inspirálták 1962-ben megjelent regénye, a Száll a kakukk fészkére cselekményét, mellyel egy csapásra világhírűvé vált.
Öngyilkosság marihuána miatt?
A könyv bevételeiből Kesey Kaliforniába költözött, és belevetette magát a virágzó ellenkultúrába, saját közösséget alapított, melynek tagjai egy színpompásra festett busszal járták Amerikát, féktelen partikat csaptak, és a létező összes kábítószert kipróbálták – a Vidám bajkeverők névre keresztelt társaság tagjai között még a korszak legnépszerűbb hippibandája, a Grateful Dead zenészei is megtalálhatóak voltak.
Nem csoda, hogy idővel a hatóságok is felfigyeltek Kesey és barátainak tevékenységére, 1965-ben az írót marihuána birtoklásának vádjával akarták lekapcsolni – érdekesség, hogy az LSD-t csak három évvel később kriminalizálták az Egyesült Államokban, a marihuána viszont már a ’30-as évek óta illegálisnak számított –, neki azonban esze ágában sem volt behódolni a törvény szigorának. Annyira ódzkodott a felelősségre vonástól, hogy inkább megrendezte a saját öngyilkosságát: leparkolta a híres buszt egy magányos tengerparti sziklán, és hátrahagyott egy költői búcsúüzenetet, majd meg sem állt Mexikóig, ahová már nem ért el az FBI keze.
A híres író halálhíre bejárta a sajtót, a kormányügynökség emberei mégis gyanították, hogy átverésről lehet szó, és nyomozni kezdtek Kesey holléte után – hősünk eközben a Csendes-óceán partján található Manzanillo városában bujkált, ahol barátai gyakran meglátogatták őt, és folytatták a féktelen bulizást. A színpompás és furcsa szerekkel dugig tömött busz ezúttal sem maradhatott el, a Kesey-nek otthont adó szálloda tulajdonosa később úgy nyilatkozott, már attól beállt az ember, ha szelesebb napokon elhajtott mellette az ominózus jármű.
Ken Kesey új emberként jött ki a börtönből
A mexikói hatóságok segítségével az FBI többször is majdnem Kesey nyomára lelt, ő azonban mindannyiszor sikeresen kicsúszott a látóterükből – nyolc hónapnyi „nyaralást” követően mégis úgy döntött, hazatér az Államokba, eloszlatja a haláláról szóló téves híreket, és szembenéz a rá váró ítélettel. A bíróság végül öt hónapnyi börtönbüntetésre ítélte, amely komoly hatással volt életére: 1967 novemberében történt szabadulása után felhagyott a féktelen partikkal és a nomád életmóddal, hazaköltözött családja oregoni farmjára, és apja foglalkozását folytatva tejgazdaságot üzemeltetett.
Ugyan nem hagyott fel az írással, későbbi művei meg sem közelítették debütáló regényének sikerét és színvonalát – a Száll a kakukk... 1975-ös filmváltozata talán még a könyv sikerét is felülmúlta, és az összes fontos díjat bezsebelte az Oscar-gálán, Kesey azonban annyira utálta, hogy végignézni sem volt hajlandó soha. Utolsó évtizedeiben a balhés életvitelű íróból lett farmer-családapa sokat betegeskedett, 2001 novemberében májrákban hunyt el, 66 évesen.
