Egy kőtemplom őrzi annak a kanadai Kaposvárnak az emlékét, amelynek soha semmilyen köze nem volt a somogyi vármegyeszékhelyhez. Magyar érintettsége viszont nagyon is van, és ami azt illeti, megannyi érdekesség is van a tengerentúli magyar település történetében.
1885-öt írunk, amikor is Esterázy Pál Oszkár herceg sorra kezdte alapítani a kisebb-nagyobb kolóniákat és városokat az 1848-49-es szabadságharcot követően hazájukat elhagyó magyarok számára a kanadai préri kellős közepén, Saskatchewan államban. Őt kérték meg ugyanis arra, hogy „gyűjtse össze” a pennsylvaniai, a massachusettsi, a marylandi és az ohiói magyarokat New Hungary-be, egy akkor megalapítani kívánt, hatalmas magyar tartományba.
Magyarok völgye a prérin
Esterházy Pál Oszkár (eredeti nevén ifj. Packh János) 1868 januárjában telepedett le New Yorkban, aki egy bevándorlási iroda munkatársaként került kapcsolatba a kitelepült magyarokkal. Az 1885-ben kezdődött költöztetés során Hun's Valley lett az első hely; az eredetileg 200 hektárnyi területen létesült faluban 1886-ban megnyílt a posta, rá egy évre az első iskola, majd még egy évvel később a Szent Erzsébetről elnevezett katolikus templom is. Szűk egy évtized múlva a településnek már 122 lakója volt, de a kolónia 200 szarvasmarhával és 60 lóval is büszkélkedhetett.
Esterházy volt az egyik első település
Létesült egy, az Esterházy család történelmi székhelyéről elnevezett település is – bármilyen különös – pont Esterházy néven, amelyet mintegy 35, döntően magyar nemzetiségű család alapított. A letelepedőknek ingyenes szállítást biztosítottak Torontóból Winnipegbe, Esterházy Pál pedig 25 ezer dollár kölcsönt biztosított a nevükben házépítésre, valamint mezőgazdasági felszerelések és szarvasmarhák vásárlására. Mi több, emellett még Esterházy
páros és páratlan számú, szomszédos földterületeket is nyújtott telepeseinek, utóbbiakat általában a vasutak jövőbeni használatára tartották volna fenn.
Ma is virágzó közösség
Esterházy ma is egy virágzó ipari és mezőgazdasági közösség több mint 3200 fős lakossággal, Saskatchewan délkeleti sarkában, két festői völgy között. Három hamuzsírbányájának – kálium-karbonát – köszönhetően már messze földön ismerik,
az itt bányászott nyersanyagot ugyanis szerte a világon műtrágyaként használják, Észak-Amerikától Dél-Amerikán és Európán át Ázsiáig.
A bányamunkálatoknak az 1950-es években láttak neki, amikor Saskatchewanban hatalmas káliumérckészleteket fedeztek fel. A bányaakna kiépítése 1962-ben fejeződött be, és elérte a nem kevesebb, mint 1030 méteres mélységet. Ma a The Mosaic Company nevű cég három bányát – K1, K2, K3 – üzemeltet a világ legnagyobb kombinált foszfát- és hamuzsírgyártójaként.
Van egy Kaposvár is, csak nem Somogyban
A Nyugat-Kanadában elsők között létrejött falvak másika volt Kaposvár is, amely ugyancsak 1866-ban alakult: az ezzel egy időben létesült temetőből, az 1900-ban létrehozott paplakból, az 1907-ben épült kőtemplomból és a barlangból, valamint a magyar település történetéhez kapcsolódó műtárgyakból álló Kaposvári Történelmi Helyet ma a Kaposvári Történelmi Társulat őrzi, restaurálja és tartja karban. Alapítása után száz évvel, 1986-ban létesült itt egy tanya, amely magában foglalja az úttörőházat, a pajtát, a malomházat és a vidéki iskolaházat is. A hely egyébként Esterházy településtől csupán 5 kilométerre délre található, amely területét nyáron – május közepétől szeptemberig –, valamint előzetes bejelentkezés alapján fizetett túrákon is be lehet járni.
Újabb megbízást kapott Esterházy
1902-ben Esterházyt Pált egy újabb dologgal bízta meg a kanadai kormány, méghozzá azzal, hogy készítsen egy, az Esterházy és Kaposvár úttörőinek boldogulását bemutató füzetet, amelyben aztán személyes beszámolók és fényképek mutatták meg a magyar településeken élők anyagi sikereit.
A telep német származású plébánosa, Favágó Ferenc tiszteletes által írt támogató levél az akkor virágzó gazdatelep fontos lelki dimenzióját jelezte.
A legtöbb saskatchewani katolikus magyar plébániától eltérően Kaposvárnak saját papja volt, aki mindennap azon igyekezett, hogy előmozdítsa a kolónia fejlődését. Favágó volt a felelős például a kőből álló paplak létrehozásáért 1900-ben. Utódja, Jules Pirot belga atya azonban még ennél is ambiciózusabb projektre vállalkozott: a kolónia fatemplomának helyére a Nagyboldogasszony kőtemplomot állította 1907-ben, 1915-ben pedig a gyülekezet már fogadta is az első magyar papokat. Nem csoda hát, hogy a kanadai Kaposvárt a magyar katolikusok központjának tekintették.
Ez lett a falu sorsa
Noha a földművelő település a két világháború közötti időszakban is erős kulturális sziget maradt, az ezt követő kivándorlás miatt, valamint a kulturális intézmények hiánya és az etnikumok közötti házasságok növekvő aránya miatt egyre fogyatkozott a lélekszáma. A folyamatos népességfogyás és a közeli Esterhazy nevű település gyarapodása miatt a templomot 1961-ben bezárták – ezzel a kanadai Kaposvár gyakorlatilag megszűnt létezni.
Ha kíváncsi vagy egy időnként előbukkanó, eltűnt falu történetére is, e cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
