Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
2021. január 20-án hivatalába iktatták Joe Bident, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét. Nemcsak az elnökválasztás körülményei voltak rendkívüliek, de a hivatalba lépést megelőző pillanatok is: Biden előtt ugyanis Kamala Harris tett esküt és lett ezzel az Egyesült Államok első fekete, dél-ázsiai származású, illetve első női alelnöke.
Az Amerikai Egyesült Államok a világ egyik vezető hatalma, az ott történtek közvetve vagy közvetlenül óriási tömegek életére vannak hatással világszerte. Nem véletlen, hogy az elnökválasztás eseményeit – legalábbis annak véghajráját – itthon is sokan követték figyelemmel, Kamala Harris különleges és inspiráló karaktere nálunk is sokakat magával ragadott. Egy nemrégiben megjelent könyv nemcsak Harris izgalmas, sokszor ellentmondásos alakját hozza közelebb az olvasóhoz, de felvillantja egy lenyűgöző politikai karrier legfontosabb állomásait is. Dan Morain veterán politikai újságíró Kamala útja – Egy amerikai élet című könyve Balika Anna fordításában január közepén jelent meg a Cor Leonis Kiadónál.
Egyéni történet általános érvénnyel
Dan Morain könyve, a Kamala útja nem életrajz. Bár az új alelnök szüleinek életútját, motivációit, Harris gyerek- és fiatalkorát felvillantva segít jobban megérteni a karizmatikus politikus emberi mozgatórugóit, a munka nagyobbik része azt mutatja be, hogyan épült fel Harris rendkívül inspiráló karrierje, és mik azok a hatalmas kihívások, amikkel az új elnöknek és alelnökének szembe kell nézniük. A könyvet olvasva Kamala Harris története egyszerre tűnik egyéni sikertörténetnek, miközben „Amerika legjobb oldalának reprezentációja is”.
Az ambiciózus bevándorlók gyereke megtestesíti az amerikai álmot, az erről szóló könyv pedig segít megérteni, hogy ami távolról nézve üstökösszerű karriernek tűnik, valójában harminc év kőkemény munkájának és az új alelnök jó érzékkel meghozott döntéseinek eredménye. Harris ugyanis – mutat rá a könyv – nem a semmiből emelkedett oda, ahol most tart: az 56 éves politikus mindannyiunknak leckét adhat kitartásból és elhivatottságból is.
A kezdetek
Kamala Harris a kaliforniai Oaklandben született bevándorló, hazájukat a „jobb oktatás lehetőségéért” elhagyó szülők gyermekeként. Mind születési helye, mind szüleinek világlátása és bevándorló identitása nagy hatást gyakorolt rá.
Kalifornia faji kérdéseket illetően meglehetősen ellentmondásos történetével hagyott kitörölhetetlen nyomot benne. Morain könyvéből például kiderül, hogy Harris kisiskolás volt az egyik legnagyobb szegregációellenes program kellős közepén, melynek során őt is áthelyezték egy egyébként túlnyomórészt fehér gyerekek által látogatott iskolába. Ez az élmény meghatározó volt számára, későbbi beszédeiben, sőt egy Joe Bidennel folytatott heves vitában is utalt azokra a gyerekekre, akik reggelente buszra szálltak, hogy eljussanak az addig szegregált iskolákba.
Az a kislány én voltam.
– mondta.
Szülei (jamaicai származású közgazdász apja és Indiában született rákkutató édesanyja) politikai aktivizmusukkal szintén jelentősen formálták személyiségét, derül ki a könyvből. Morain így idézi Harrist: „A lehető legamerikaibb módon szerettek egymásba, miközben az 1960-as évek polgárjogi küzdelmeiben az igazságos bánásmódért tüntettek. A babakocsimból néztem végig, ahogy az emberek, John Lewis megfogalmazása szerint jó bajba keveredtek Oakland és Berkley utcáin.”
Harris szülei később elváltak, őt és húgát egyedül felnevelő édesanyja azonban mindvégig az új alelnök legfőbb inspirációja maradt. Kollégái szerint ma sincs nap, hogy ne idézné anyja egyik vagy másik életbölcsességét. A legtöbbször ezt: „Lehet, hogy elsőként teszel meg sok mindent, de tégy azért, hogy ne te legyél az utolsó.”
Ilyen előzmények és a háttér ismeretében nem meglepő a döntés, hogy Harris középiskola után a történelmileg fekete többségű Howard Egyetemen tanult tovább. Azonnal megtalálta a helyét, írja Morain, ő pedig így emlékezik az ottani hangulatra: „Körülöttünk minden azt sugallta, hogy bármi lehet belőlünk – hogy fiatalok vagyunk, tehetségesek és feketék, és hogy nem hagyhatjuk, hogy bármi a sikerünk útjába álljon.”
Rohamléptekkel a ranglétrán
A könyvből kiderül, Harris valóban nem az a fajta, akinek az útjába lehet állni. 1986-ban sikeresen diplomázott a Howard politológia és közgazdaságtan szakán, 1987-ben pedig már San Franciscóban iratkozott be a jogra. Ez az élmény is erősen hatott Harris személyiségére. Egy közeli barátja szerint: „A jogi egyetem után figyelemre méltó tempóban fejlődött. Sokkal kozmopolitább és eltökéltebb lett.” Innentől tényleg megállíthatatlanul haladt céljai felé: 1990-től induló ügyészi-politikai pályáján már túlzás nélkül minden lépés mérföldkő.
Előbb Alameda megye helyettes ügyésze, majd helyettes kerületi ügyész lett, miközben a Modern Művészeti Múzeum kurátoraként egyre több befolyásos emberrel került kapcsolatba, és gyakori szereplője volt a lapok társasági rovatainak is. Mindez persze jóval többről szólt, mint pezsgőzős reprezentációról. Arról, hogy miért kiemelkedően fontos egy ambiciózus nő számára, hogy a lehető legtöbb helyen hallassa a hangját, így idézi őt Morain: „Mindnyájatoknak tisztában kell lennetek azzal, hogy létezik kettős mérce. A vonzó külső inkább teher. Az emberek egyből azt feltételezik, hogy híján vagytok a komoly értékeknek. Ezért kulcsfontosságú, hogy minél több emberrel találkozzatok és hogy folyamatosan beszéljetek nekik az elveitekről, amik mellett kiálltok” – mondta egyszer.
Elvek, okos társasági élet és kitartó munka (ami a munkatársak szerint sokszor már napfelkelte előtt elkezdődött) vezette el a következő hatalmas lépéshez. Harris 2004-ben, a szavazatok több mint 56 százalékát megszerezve San Francisco első színes bőrű főügyésze lett, néhány évvel később pedig már egyedül indult ugyanezért a posztért.
Nehéz ügyek
Lassan 30 éves karrierje során szembetalálta magát csaknem minden, az amerikaiakat érintő problémával. Sarkos és megmásíthatatlan álláspontot alakított ki a szegregáció, a gyerekbántalmazás, a halálbüntetés, a marihuána legalizációja és a fegyverviselés megosztó kérdéseiben, kiállt az LMBTQ-közösség jogaiért, és mindeközben – ahogy politikustársai fogalmaztak – mindig energikus volt, szívesen vállalta a nehéz eseteket, és minden erejével arra koncentrált, hogy sikeres legyen. "Úgy nevelkedtem, hogy független nő legyek, ne áldozat."- mondta magáról.
Nem futamodott meg a nehéz helyzetekben sem. A könyv több konkrét ügyet említ, amelyek próbára tették Harris elvhűségét, és amelyek kapcsán legalább annyi politikai támadást, mint elismerést kapott. Isaac Espinoza, a 29 éves korában szolgálat közben meggyilkolt rendőr esete az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó esemény volt ügyészi pályafutása alatt: Harris egy rendkívül kiélezett helyzetben is (fiatal, kisgyerekes, a közt szolgáló rendőrt öltek meg) ragaszkodott ahhoz a korábbi ígéretéhez, hogy ügyészsége alatt nem fognak halálbüntetést kiszabni. „Az életművem alapján fognak megítélni, nem egy-egy döntésem népszerűsége alapján” – fogalmazta meg világos álláspontját az elvekhez való hűségről.
A könyvből az is kiderül, Harris hogyan vezetett be San Francisco államügyészeként újító módszereket az iskolakerülés leküzdésére, a bűnbandák semlegesítésére, valamint a szexmunkások védelme érdekében. Dan Morain leírásában Harris ugyanakkor nemcsak elvhű harcos, de rafinált stratéga is: szorgalmas, miközben nem száll be a néhol könyöklős politikai csatározásokba, ha viszont arra van szükség, a legfinomabban bánik ellenfeleivel. Az ambiciózus nő sikere még olyan profikat is megzavart, mint a Kamalához egyébként emberileg és politikailag is nagyon közel álló Barack Obama. A korábbi elnök 2013-ban azt találta mondani róla, hogy „a legcsinosabb államügyész az országban”.
Elnökhelyettes, feleség, momala, nagynéni, aki az emberekért harcol
Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Harris Instagramján, azt pedig, hogy „felkészült, fókuszált, okos, hatékony és mindig elkészíti a házi feladatát” már Ron Wyden veterán szenátor mondta róla. Kollégájáról: Harrist ugyanis 2017 januárjában Joe Biden Kalifornia 54. szenátorává nevezte ki. Az új szenátor nem véletlenül kezdte tevékenységét azzal az ígérettel, hogy megvédi a bevándorlókat a Trump-adminisztráció igazságtalanságaitól, hiszen – ahogy Morain fogalmaz: „Az Amerikába érkező indiai és jamaicai bevándorlók lánya volt a második színes bőrű nő és az első indiai származású, aki bekerült a legexkluzívabb klubba.”
De még itt sem volt megállás. Harris később a demokrata elnökjelölti kampányban is letette a névjegyét, és bár végül idő előtt kiszállt a versenyből, frappáns kampányszövegei és jól sikerült kampányeseményei, na meg a Joe Bidennel folytatott éles hangú vita megszilárdította pozícióit és egészen 2021 januárjáig, az alelnöki beiktatásig kövezte az útját.
Így lett Kamala Harris az első fekete, dél-ázsiai származású, illetve első női alelnök egy olyan Egyesült Államokban, ahol a fő kihívást a milliónyi eladósodott ember sorsa, a megoldatlan börtönviszonyok és a Floyd-ügy által is jelzett hatalmas belső feszültség jelenti, ahol a fehérek aránya folyamatosan csökken és ahol rövid időn belül színes bőrű többség lehet. Túlzás nélkül állítható, hogy Joe Bidennek jóval nagyobb szüksége van Kamala Harrisre, mint fordítva.
Harrisre mindeközben igaz az összes többi, a profiljában megfogalmazott állítás is: magánélete ha nem is viharosan, de izgalmasan alakult. Csaknem egy évtizedbe telt, míg meg tudott szabadulni egy korábbi befolyásos kaliforniai politikussal folytatott kapcsolata árnyékától (a nála harminc évvel idősebb férfi segítette karrierje elején egy bizottsági munkához), 49 évesen ment férjhez, férje gyerekeinek nem mostohája, hanem ahogy ők mondják, momalája. Édesanyja halála nagyon megviselte, húga az évek során nemcsak az egyik legközelebb álló hozzátartozója, de egyik legfontosabb politikai tanácsadója is lett.
Ha olyan szerencsés vagy, hogy van lehetőséged, kötelességed, hogy másokat is segíts lehetőséghez juttatni.
– nyilatkozta.
Jövő
Ha Kamala Harrisen múlik, a tündérmese biztosan folytatódni fog. Nem kevesen vannak, akik már most biztosak abban, hogy Harris szintet fog lépni, és ha eljön az idő, az Egyesült Államok első női és első dél-ázsiai gyökerekkel rendelkező elnöke lesz. Biztos, hogy sok mindent meg fog tenni ezért és feladat is van bőven. Kül- és belpolitikai viszályok, növekvő szegénység és a BLM-mozgalom: csupa olyan ügy, amire ha valakinek, Kamala Harrisnek bizonyára van válasza. Dan Morain könyvéből valamit megsejthetünk a tervezett irányról.
