Mint minden függőség, a játékfüggőség is azon szenvedélybetegségek közé tartozik, melyekbe nagyon könnyű belecsúszni, kimászni belőle viszont annál nehezebb. Pszichológus szakértőkkel elemeztük a jelenséget, a háttérben rejlő okokat és a lehetséges megoldásokat.
Játékszenvedély alatt érthetjük a szerencsejátékok (rulett, kártyajátékok) és nyerőgépek iránti vonzódást, de azonosíthatjuk a számítógépes és egyéb online játékok iránti vággyal is. Mindkét esetben kialakulhat függőség, bár az átlagéletkort tekintve némileg eltér a két terület. Harsányi Kata tanácsadó szakpszichológust és Demetrovics Zsolt addiktológust, az ELTE egyetemi tanárát kérdeztük a játékfüggőségről.
Kialakulása
„A számítógépes játékfüggőség egy viselkedéses függőség, nem pedig kémiai, mint például a dohányzás vagy a kábítószer-használat, kialakulása pedig érzelmi elhanyagoltságból eredeztethető leginkább” – avatja be a Dívány olvasóit Harsányi Kata.
„A függő kezdetben rendszerint valamilyen érzelem elnyomására (magány, unalom) vagy éppen egy érzelmi szükséglet kitöltésére (sikerélmény, kompetenciaélmény) használja ezt a tevékenységi formát. Aztán az idő múlásával egyre jobban »benne ragad«, hiszen ez egy viszonylag kényelmes és kontrollálható kielégülési forma (tudom, hogy mit kell tennem a győzelemhez), szemben a valóság adta lehetőségekkel (nem biztos, hogy a munkahelyemen vagy az iskolai csoportban irányíthatom a dolgokat)” – mutat rá az okokra a szakpszichológus, majd hozzáteszi:
„Gyerekeknél a veszélyeztető tényezők között elsősorban az alacsony szülői támogatást, a sikerélmények hiányát, a gyenge iskolai teljesítményt, az iskolakerülést, az osztályismétlést, a szülők válását, illetve a fejletlen szociális készségeket érdemes megemlíteni, melyek okolhatóak lehetnek a játékfüggőség kialakulásáért. Emellett érdekesség, hogy az online játékfüggőség javarészt a fiúkat érinti. A lányok is játszanak online játékokkal, de az ő érzelmi szükségleteik nagyobbak, mint a fiúknak, így őket nem elégíti ki ez a fajta világ olyan szinten, mint egy fiúkat.”
A szakember szerint azonban nem szabad azt hinni, hogy ez a betegség csak a gyerekeket érinti.
Felnőttkorban is lehet valaki játékfüggő, ami ekkor már a fejletlen megküzdési stratégiák egyik megjelenési formájaként is értelmezhető,
tehát akinek más függőségei vagy indulatkezelési problémái is vannak, nagyobb eséllyel lesz érintett.
Hivatalosan is betegség
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának felülvizsgálatában betegségként utal a játékszenvedélyre. Ez a fajta függőség azért is veszélyes, mert rengeteg időt vesz el attól, aki ebben szenved.
Tegyük fel, hogy a kamasz fiad, aki 13 éves, elindít egy online játékot a szobája zárt ajtaja mögött, mert a barátai is órák óta online vannak, és azzal a játékkal játszanak. Péntek este van. A fiad fél 9-kor ült le a gép elé, miután megvacsoráztatok, és próbáltál egy kicsit beszélgetni vele az iskoláról. A fiad felmegy a szobájába, nagy durral becsapja maga mögött az ajtót. És te onnantól nem látod másnap kora délutánig. Te azt hiszed, éjféltől már alszik, hogy kipihenje az egész heti sulis hajtást, de ő tovább tolja a játékot. Rossz testtartással ül, a szeme kiszárad, de a játék világa teljesen beszippantja. Nem érzékeli a külvilágot, nem hall semmit a fülestől, csak a játék hangjait. Ő maga sem veszi észre, hogy majdnem egy napot a gép előtt ült, aludni pedig csupán 3 órát sikerült neki.
Másnap tág pupillákkal, teljes eksztázisban jelenik meg az uzsonnánál, és jó esetben mesél neked a játék izgalmasságáról, rossz esetben abban a hitben tart, hogy ő aludt egész este.
És ez így telik minden pénteken. Majd szombaton is. Majd vasárnap is, bár tudja, hogy másnap már iskola van. Amikor álmosan ül a padban, és nem képes teljesen befogadni, amit a tanár mond, akkor viszont eszébe sem jut, hogy a tartós játszástól és éjszakázástól ilyen fáradt.
Milyen jelei vannak, ha valaki játékfüggő?
„Ilyenkor árulkodó lehet, ha jellemzően beszűkül a személy érdeklődése” – mondja Harsányi Kata. „Csak a játékról beszél, ez tölti ki a gondolatait, a társas kapcsolatai is átalakulnak, leginkább más játékosokkal kommunikál, a személyes találkozókat lemondja. Emellett megfigyelhető, hogy a korábbi életvezetési feladatait sem látja el olyan hatékonyan, például megfeledkezik az evésről-ivásról, nem tisztálkodik, nem alszik eleget, felborul a bioritmusa, ami miatt a munkából, iskolából is kimaradhat. Ha pedig nem tud a játékkal foglalkozni, akkor feszült, nehezen kezeli az indulatait.”
Újabb péntek este, már harmadjára kiabálsz fel szemed fényének, ő pedig háromszor hagyja azt válasz nélkül.
Leteszed a konyharuhát a kezedből, takarékra veszed a tűzhelyt, és felmész a gyerekhez. Benyitsz hozzá, és azt látod, hogy úgy görnyed a monitor felé, mintha egy kútba akarna ugrani, kiabál (mert a fülesben nem hallatszik, hogy hangosan beszél), káromkodik, és számodra idegen kifejezéseket használ. Odamész hozzá, leveszed a fülest, és újra felteszed a kérdésed neki, mire ő lekezelően rád néz és letorkol, mert megzavartad a játékát. Tinédzserindulattal elkezd kiabálni veled, és te nem ismersz a saját gyerekedre. Szinte szikrát vet a szeme, és nem érdekli, amit mondasz. Nyoma sincs a jól nevelt srácnak, akinek eddig ismerted: a játékok rabja lett.
Mit lehet ellene tenni, hogyan lehet leszokni?
Szakértőink szerint van kiút, például a kognitív viselkedésterápiás módszer nagyon sokat segíthet a problémán. Emellett fontos az alapvető okokat is kezelni, vagyis fejleszteni a személy érzelemkezelési képességeit, növelni a megküzdési erejét és az önbizalmát, továbbá támogatni, hogy megélje, ő is elfogadható, szerethető, van kire támaszkodnia. Ebben nagy segítség egy támogató családi vagy baráti kör.
„Fontos, hogy ne érezze magát kívülállónak semmilyen téren az, aki ezzel küzd” – hangsúlyozza Harsányi Kata.
Más nemzedék
Számodra nem természetes az, ami a gyerekednek igen. A digitális korba születés számos előnnyel jár, de számos hátránya is van.
Az okoskütyükön az új generációk olyan könnyedséggel igazodnak el, és olyan természetes időtöltés ezeken pötyögni nekik, mint a mi nemzedékünknek annak idején a legózás volt.
Ebben élnek. Nem véletlen, hogy az olyan háztartásban, ahol nincs számítógép, a gyerek jelentős hátrányban van kortársaival szemben. Nemcsak az iskola, de a szabadidő szempontjából is.
Szabadidő és „hivatali” idő azonban könnyen összemosódhat annál, aki például gép előtt dolgozik. Ha viszont azért ülsz a monitor előtt, mert játékfüggő vagy, akkor valószínűleg rád nézve még veszélyesebb, mert elveszted a kontrollt. Harsányi Kata véleménye szerint ilyenkor elcsúszik az időérzék, összemosódik a játék és a valóság. Baj akkor van, mikor a lejtőn már nincs megállás, és fizikailag fáj kikapcsolni a gépet, mert elhisszük, hogy az a valóság, és az a mi világunk. Pedig a virtuális tér (legyen szó közösségi oldalról, online játékról, chatelésről) sosem helyettesítheti a valóságot.
És mi a helyzet a szerencsejátékokkal?
A szerencsejáték már egyértelműen inkább a felnőttek asztala, de Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus szerint egyre több fiatal is érintett lehet. Ugyanolyan besorolású betegségnek tekintik, mint az online játékfüggőséget, csak itt komoly anyagi veszteség is lehet a következmény. Onnantól pedig nincs megállás. Újra és újra vissza akarja a függő szerezni a elvesztett pénzt, ha pedig épp nyerő szériában van, akkor még nagyobb összeget akar. És erre a függőségre gyakran a családi kapcsolatok is rámehetnek.
Mi elől menekülnek a szerencsejátékba?
„Tudni kell, hogy genetikai okai is lehetnek a betegség kialakulásának” – hívja fel a figyelmet Demetrovics Zsolt. Hozzáteszi: „A pszichológiai jellemzőket tekintve tudjuk, hogy az impulzívabb személyek nagyobb kockázatnak vannak kitéve, illetve a szorongásra hajlamosabb, depresszív személyek is. A szerencsejátékok gyakran együtt járnak más függőségekkel is, mint az alkohol, dohányzás, szerhasználat.
Az érintettek a játékot gyakran a hangulatuk javítására, például a szorongásuk csökkentésére használják.
Szintén jellemző egyfajta kognitív torzítás kialakítása, ami azt jelenti, hogy a nyereség-veszteség kérdését máshogy érzékelik, mint az egészséges személyek.”
Vagyis a függők hajlamosak hinni egy győztes stratégiában, akkor is, ha ilyen nem is létezik.
Azonnali abbahagyás
Az addiktológus szakértő szerint a szerencsejáték-függőség esetében szinte csak a drasztikus megvonások jöhetnek szóba, ha a leszokás a cél. Itt is működik a mindent vagy semmit elve.
A függőnek nem tanácsos semmilyen szerencsejátékban részt venni, ha meg akar gyógyulni, mert onnantól könnyen visszaeshet.
A kontrollvesztettség miatt nem tudja felmérni a határokat, és ha minden pénze oda, akkor kölcsönkér, de folytatja a játékot.
„Az ezzel a betegséggel élőkre jellemző a titkolózás, a szégyenérzet, a következmények elbagatellizálása is, ahogy az alkoholistáknál. Csakúgy, mint a számítógépes játékkal kapcsolatos addikció esetében, a szerencsejátéknál is időben kell felismerni a jeleket, és elfogadóan, segítőkészen, türelmesen, de céltudatosan érdemes hozzáállni az ezzel küzdőkhöz” – javasolja Demetrovics Zsolt.
