Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hogyan dolgozzunk fel egy olyan traumát, amit nem lehet? És hogyan gyógyítsuk a gyógyítókat? Erről a témáról készített interjút Varró Szilvia Weisz Judit izraeli-magyar pszichiáterrel.
2023. október 7. fekete napként vonult be a történelembe. Ezen a napon a Hamász terroristái behatoltak Izrael területére, és különös kegyetlenséggel gyilkolni kezdtek, nem téve különbséget katona és civil között. A támadásra válaszul Izrael hadba lépett a Hamász ellen, de a helyzet tovább romlott, míg végül három fronton is kénytelen volt harcokat folytatni. Hogy mindez politikailag mit jelent, ki a hibás, és miért történt, maradjon az ezzel foglalkozó szakértők feladata. Tény azonban, hogy az ilyen konfliktusok legnagyobb vesztesei mindig az egyszerű emberek – nemzetiségtől és vallási hovatartozástól függetlenül.
Megrázó interjú a Hamász és Izrael közötti harcok margórája
Az Indexen jelent meg Varró Szilvia megrendítő interjúja Weisz Judit izraeli-magyar pszichiáterrel, mely rekordnézettséget ért el.
A beszélgetés különösen megrázó, hiszen a szakember nemcsak az áldozatokkal dolgozott és segítette őket, hanem maga is átélte az eseményeket – ahogyan az egész izraeli társadalom, még ha sokan szerencsére csak a televízió képernyőjén keresztül is.
A pszichiáter arról is beszélt, milyen traumákat éltek át az elrabolt túszok, mennyire nehéz ezeket a kérdéseket szakmailag kezelni, és hogy gyógyítóként nekik maguknak is meg kell küzdeniük a saját lelki terheikkel. Felmerült az is, ők hogyan tudják feldolgozni ezeket az élményeket, és kivel tudnak róluk beszélni.
Egyéni esetek
Az interjú során – az orvosi titoktartás szigorú betartása mellett – több beteg élménye is szóba került.
Egy háromgyermekes édesanya például képtelen volt tovább szoptatni csecsemőjét a kibucokban elkövetett tömeggyilkosságok hírének hatására. A trauma olyan mélyen ivódott belé, hogy – saját szavaival – „nem volt képes átadni azt, ami benne van”, még akkor sem, ha az az anyatej lett volna.
Egy másik, közvetlenül túlélő nő történetét is megismerhettük. Ő a kibucban veszítette el édesanyját és több közeli barátját, miközben egy védett szobában bujkált – ilyen helyiség szinte minden izraeli lakóépületben megtalálható. A nő a poszttraumás stressz-zavar (PTSD) mellett mély gyásszal is küzd, a két probléma egymást erősíti, így két évvel a tragédia után sem képes teljes értékűen funkcionálni családjában: nem találja a kapcsolatot gyermekeivel és férjével.
A folyamatos terápiás és gyógyszeres kezeléseknek köszönhetően ma már dolgozni tud, de a lelki sebek továbbra is rombolnak benne.
Társadalmi traumák
A szakértő arról is beszélt, hogy az izraeli társadalomban is mélyen nyomot hagyott az eseménysor.
Két év távlatából elmondható, hogy a „normál” hétköznapokban tapasztalható, mintegy 10%-os PTSD-arány mára 30%-ra nőtt – pedig sokakat „csak” a médián keresztül ért a traumatizáció.
Mintegy 20%-kal nőtt az álmatlanság (inszomnia) gyakorisága, a depresszió jelenléte pedig már a társadalom körülbelül 40%-át érinti.
A háború pokla
A szakértő elmondta, mennyire átalakítja a háború a terápiás határokat, és mekkora rugalmasságot követel meg a terapeutától és a betegtől egyaránt.
Ilyenkor nem lehet megmaradni a terápiás szoba nyugodt, védett falai között, mert erre egyszerűen nincs lehetőség. A terápia ott zajlik, ahol épp alkalom adódik rá – legyen szó egy hotelszoba erkélyéről, egy óvóhelyről, vagy akár egy tank belsejéről. A háború nem vár.
Dr. Weisz Judit arról is beszélt, hogyan lehet egy ilyen helyzetben, háborús körülmények között megélni a mindennapokat.
Szerinte ennek egyik – ha nem az egyetlen – eszköze a disszociáció, amikor az ember megpróbálja kívül helyezni magát a félelmein. Annak azonban, ha túlélés érdekében el kell veszíteni a kapcsolatot önmagunkkal, később nagyon komoly ára lesz.
Ha kíváncsi vagy, miért másodlagosak a nemek a családon belüli erőszak során, olvasd el ezt a cikkünket is.
