Az ősi maja civilizáció isteni lényeket látott a pulykákban. Különböző spirituális szerepeket kötöttek hozzájuk, és szertartásokon használták őket.
A majáké az ókorban Közép-Amerika legjelentősebb és legtöbbek által ismert civilizációja volt. Az évezredek során monumentális városokat, templomokat, piramisokat húztak fel, fejlett volt a tudásuk matematikából és csillagászatból. Azonban azt kevesen tudják, hogy szent állatként tisztelték a pulykát.
Istenként tekintettek erre az állatra
A pulykák jelentős szerepet játszottak az ősi maja civilizáció vallási hiedelmeiben. Ezeket az állatokat szent lényekként tisztelték, akikről úgy vélték, hogy különleges képességekkel rendelkeznek, amelyeket az istenek adományoztak nekik. Az istenek hírnökeiként a pulykákat a földi és a spirituális birodalom közötti közvetítőknek tekintették, amelyek képesek voltak üzeneteket továbbítani és végrehajtani az istenek akaratát. A maják ezekkel a madarakkal különféle szertartásokat hajtottak végre.
A pulyka a vadpulyka (Meleagris gallopavo) háziasított őse, amely a mexikói Yucatán-félszigeten, Belize-ben és Guatemalában él. Ezek az állatok másabbak, mint az általunk megszokott pulyka, lenyűgöző bronzszínű, kék és zöld tollazatuk van, és élénk kék fejük. A feltűnő külső lehet az oka annak, hogy természetfeletti hatalommal ruházták fel az ősi maják. A pulyka mindenütt jelen van ennek a civilizációnak a régészetében és ikonográfiájában.
A maja civilizáció szakértői szerint a farkukon lévő jellegzetes szemszerű minták hozzájárultak a pulykák misztikus aurájához a maja kultúrában. Úgy gondolták, hogy ezek a jelölések felfokozott érzékeléssel ruházzák fel őket, képesek felfogni az őket körülvevő világot. A tisztelt jaguárhoz hasonlóan a maják a pulykákra is úgy tekintettek, mint szellemileg fejlett, tudatos szent teremtményekre.
Olyan különleges erőkkel ruházták fel őket, amelyek az álmokra és az éjszakai élet birodalmára is kiterjedtek. Úgy vélték, hogy olyan kivételes képességekkel rendelkeznek, amelyek potenciálisan befolyásolhatják éjszaka az emberek tapasztalatait.
Ősi pulykacsontokat találtak a maja városokban
A régészek az 1980-as években ásták ki az ősi pulykacsontokat egy guatemalai maja lelőhelyen. A gyarmatosítás előtt a maják nem sok háziasított állatot tartottak, bár növényeket termesztettek, húshoz általában a vadonból jutottak. A pulykacsontok közvetlenül a lelőhely szertartásos területéről származtak, így ezek valószínűleg valamilyen elit áldozat, étkezés vagy lakoma maradványai.
Ezeket az állatokat messzebbről szállították a maják birodalmába. A talált csontok helyszíne több száz kilométerre van a pulykák akkori természetes élőhelyétől, Mexikó középső részétől, ami annak a jele, hogy a madarakkal nagy távolságú cserehálózatokon keresztül kereskedtek.
Az európaiak miatt kis híján kihalt az "isteni állat"
A maják pulykákat ételként is felhasználták, de voltak rituális áldozatok is. A feláldozásuk fontos volt az újévi szertartásokon, úgy hitték, hogy ezek az áldozatok segítenek abban, hogy több termés legyen. A tollaikat felhasználták a jelmezeik készítésében. A csontjaik alapanyagul szolgáltak a kézműves munkákhoz, személyes díszeket készítettek belőlük.
Amikor a spanyol felfedezők a 16. században megjelentek a maják területén, aranykincseket és körülbelül 1500 pulykát hoztak el magukkal Európába. A korai globalizáció idejében az európaiakat elragadtatta az egzotikus állat, amely valószínűleg a gyöngytyúkra emlékeztette őket, amelyet valaha Afrikából importáltak Törökországon keresztül. Amerikában végül annyi ideig vadásztak a vadon élő pulykákra, hogy azok majdnem kihaltak, így ezeket az állatok Európából kellett visszatelepíteni.
Az idők során elképesztően sok jóslat érkezett arról, hogy mikor lesz vége a világnak. Az egyik legismertebb a majákhoz kötődik. Ismerj meg néhányat az alábbi cikkünkből.
