Hála a sorozatoknak és filmeknek, ma már egyre kevésbé ütközünk meg azon, ha nőket látunk a rendőrök, nyomozók között. Az 1800-as években azonban elképzelhetetlen volt, hogy egy asszony bűnügyeket derítsen fel. Isabella Goodwin volt az, aki megtörte a jeget.
Mondhatnánk, hogy már kislány korától arról álmodott, hogy egy napon banditákat fülel le, vagy hogy olyan családban nőtt fel, amely támogatta őt a terveiben, de egyik sem lenne igaz. A legtöbb nő számára abban a korban az élet minden volt, csak épp nem tündérmese. Isabella Goodwin történetét onnantól ismerjük, hogy 1865-ben megszületett, majd 19 évesen férjhez ment és hat gyermeket hozott a világra. Férje rendőrnyomozóként dolgozott, tehát nem nyomorogtak, ám a tragédiák így sem kerülték el őket.
Két gyermekük is meghalt, majd 1896-ban a férj, John W. Goodwin is követte őket. Isabella így négy gyerekkel, harmincévesen maradt egyedül. Mivel mindig is nyomon követte férje ügyeit, halála után is kapcsolatban maradt velük. Csatlakozott a rendőrségi matrónák programhoz, amely nőket alkalmazott a cellák takarítására, női és kiskorú fogvatartottak felügyeletére. Túl sok pénzre vagy megbecsülésre nem számíthatott, de legalább keretet adott a napjainak. Az a Theodore Roosevelt hagyta jóvá Isabella alkalmazását, aki később az Egyesült Államok elnöke lett. Neki hála a nők a takarításon túl kisebb nyomozásokban is részt vehettek, ahol nők voltak az elkövetők, szexuális természetű bűncselekmény történt vagy gyerekek voltak érintettek.
Az asszony gyerekeit nappalra a nagymama felügyeletére bízta, és 16 éven át dolgozott rendőrségi matrónaként. 1912-ben aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott és felhelyezte Isabellát a történelem elsői közé. Az East River Nemzeti Bankot ismeretlen tettesek kirabolták, majd úgy tűntek el huszonötezer dolláros zsákmányukkal, hogy a rendőrök és nyomozók nem tudták elkapni őket. Hatvanan dolgoztak az ügyön, de nem jutottak előre. A Taxis Banditáknak nevezett csapathoz úgy tudtak a legközelebb kerülni, hogy Isabellát küldték oda szobalánynak álcázva egy olyan panzióba, ahol feltehetően a rablók vezére, Eddie „Boob” Kinsman lakott. A helyszínen aztán Isabella sikeresen gyűjtött bizonyítékokat, és neki köszönhetően megoldották az ügyet. A sajtó, ami addig is folyamatosan követte az eseményeket, kisebb sztárt csinál a „nyomozónőből”.
Karrier és új férj
Ezután New York és a világ első nyomozónője nemcsak hírnevet, de hadnagyi rangot is kapott, majd nyomozóként csalásoknál, szerencsejátékosok, jövendőmondók leleplezésében is részt vett, fizetését évi 1000 dollárról 2250 dollárra emelték. Isabella úgy nyilatkozott, hogy a női nyomozók azért is értékesek a kapitányságokon, mert intuícióiknak hála gyanút fognak még azelőtt, hogy tényleges bizonyítékokat tartanának a kezükben, és hajlandók a megérzéseiket ki is vizsgálni.
12 éven át dolgozott együtt a rendőrökkel, akik határozottsága, talpraesettsége miatt tisztelték és szerették. 1921-ben, 56 évesen ismét férjhez ment egy nála harminc évvel fiatalabb énekeshez. Házasságkötése után is visszatért dolgozni, ami rendkívül ritka volt akkoriban. 69 évesen vonult nyugdíjba egy tagadhatatlanul sikeres pályafutás után. Mivel megnyitotta a nők előtt a kaput, olyan nyomozónők kerültek állományba, mint a szintén hamar megözvegyült Mary A. Sullivan, az első nőnemű gyilkossági nyomozó, a Lenox Avenue Gang banda letartóztatója vagy Mary Shanley, aki szintén első osztályú nyomozóként dolgozott a New York-i rendőrségnél, és több mint ezer letartóztatást hajtott végre. Állítólag ő volt az első rendőrnő, aki a szolgálati fegyverét használta egy gyanúsított letartóztatásakor.
Aztán ahogy a matematikában, úgy a rendőri munkában is egyre nagyobb szerepet kaptak a nők. Hazánk első rendőrnője Vajda Sándorné Erzsébet volt, aki alezredesi rangig jutott. Egyenruhái, a róla készült fényképek a Rendőrmúzeumban várják a látogatókat. Az első magyar női rendőrfőkapitányt, dr. Somssich Gabriella rendőr dandártábornokot 2020 januárjában nevezték ki Nógrád megyében.
