Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A paralimpikonok nemcsak azt mutatják meg, hogy másoktól eltérő képességekkel is hatalmas eredményekre képesek, de igazi példaképek is lehetnek.
Öt valóban inspiráló paralimpikont – köztük magyarokat is – mutatunk be most nektek: mindegyikük történetéből van mit tanulnunk. Teljesítményük a határokat feszegeti, hiszen eleve így kezdenek parasportolói karrierjükbe. Adottságaikban mások korlátokat látnak, ők azonban fittyet hánynak arra, mi az, amire képesek lehetnek a sztereotípiák szerint – az érdekli őket, hogyan törjenek ki ezek közül. Ismerd meg tehát inspiráló paralimpikonválogatásunk szereplőit, s mellettük valakit, akiben hatalmasat csalódott az egész világ.
Ellie Simmonds
A paraúszó azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mindössze 13 évesen a pekingi olimpiai játékokon aranyat nyert. Az androchoplasiával élő Simmonds már négyévesen elkezdett úszni, de nem csak a sport terén igyekezett maradandót alkotni: amellett, hogy keményen edzett, pszichológiát is hallgatott. A 2020-as játékok után visszavonult sportoló ma nagyon aktív a jótékonykodás terén.
Illés Fanni
Tizenkét évesen kezdett el úszni az alsó lábszárak nélkül, összenőtt ujjakkal született sportoló: édesapja már ekkor azt jósolta, hogy paralimpikon lesz belőle. Négy év múlva a 2008-as paralimpiára el is utazhatott, a továbbiakban pedig még három nyári játékokon mutathatta meg, mit tud.
A Vasas SC-ben sportoló paralimpikon elmondása szerint soha nem éreztette vele senki sem azt, hogy különbözne bárkitől is. Az iskolában műlábat viselt, de alig várta, hogy hazatérve levehesse azt. Az úszás iránt ő kezdett el érdeklődni, testvérével kezdték el a sportot tanulni. 100 méteres mellúszásban az utóbbi években elérte, amiről csak álmodhat egy sportoló: Tokióból olimpiai aranya, Londonból vb-aranya, Funchalból Eb-aranya van.
Nem elégszik meg ugyanakkor az elismerésekkel: saját alapítványán keresztül gyermekeket mentorál, paraúszóknak segít, igyekszik megismertetni a sport világa által nyújtott lehetőségeket velük is.
Dumity Richárd
Egyetlen magyarként vehet részt a pekingi téli olimpián parasízőnk, aki 1997-ben született, és mindössze háromévesen szenvedett balesetet, melynek következményeképp kerekesszékben éli ma mindennapjait. A testmozgás egész életében nagyon fontos volt számára:
négyéves korától kezdve mozog, kilenc éve pedig elsajátította a monosí alapjait.
A mátrafüredi parasportoló kezdetben a Kékesen edzett, de mostanában heti háromszor Mátraszentistván síparkjába készül – havi 5-7 napot pedig külföldi helyszíneken tölt, hogy minél többet lehessen havon. A monosí nagyon megerőltető sport, és Ricsi el is ismeri, hogy időnként ő is elesik, pláne, ha sok időt kell kihagynia műtétek miatt. Mindez azonban nem vette el lelkesedését, eredetileg a 2026-os játékokra készült, de már most, Pekingben megmutathatja, mire képes.
Trischa Zorn
Nem kevesebb mint 55 olimpiai érem köthető a sportoló nevéhez: a születés óta vak parasportolónak 41 arany mellé 9 ezüst és 5 bronz is befért a gyűjteményébe. 1980 és 2004 közt versenyzett úszóként paralimpiákon, ő a legtöbb érmet begyűjtő parasportoló a játékok történetében. Nyolc világrekord is fűződik nevéhez a rengetegen érmen túl a Nemzetközi Paralimpiai Hírességek Csarnokában is ott volt a helye. Edzőként, ügyvédként és tanárként dolgozik a versenyporttól való visszavonulása óta.
Zipora Rubin-Rosenbaum
Az izraeli sportoló atlétikában, lövészetben, gerelyhajításban, diszkoszvetésben, ötpróbaban, úszásban, kerekesszékes kosárlabdában és asztaliteniszben is indult paralimpiai játékokon, így az sem csoda, hogy rengeteg érmet gyűjtött be: összesen 30 medállal rendelkezik, melyek közül tizenöt arany. Az igazán sokoldalú sportolónő gyakorlatilag bármilyen sportágba fogott bele, nagyon jó teljesítményt nyújtott – 1964 és 1988 között volt a paralimpiai játékok rendszeres résztvevője.
Oscar Pistorius
Az egykori paralimpikon lábait 11 hónapos korában amputálták térd és boka között a fibula hiánya miatt: a dél-afrikai sportoló a birkózással, rögbivel, vízilabdával és tenisszel is foglalkozott, ám egy térdsérülést követően 2004-ben elkezdett futni. Már abban az évben elindult az olimpián is, ahol aranyat is nyert, majd 2012-ig volt a játékok szereplője.
Londonban a paralimpia mellett az olimpián is lefutott egy távot, így ő volt az első amputált sportoló, aki az olimpiák történetében versenyen rajthoz állt.
Sokszor támadták amiatt, hogy a futáshoz használt protézise előnyt ad számára az épekhez képest.
2013. február 14-én azonban a sportoló otthonukban agyonlőtte Reeva Steenkamp modellt, partnerét. A gyilkosságot elismerte, ám állítása szerint azt hitte, betörő tartózkodik otthonában. Börtönbüntetését tölti jelenleg is, 2023-ig nem szabadulhat. Világszerte óriási tömegek példaképe volt, tettével azonban saját élete mellett egykori menyasszonyának családjáét is tönkretette. Steenkamp édesanyja ugyanakkor megbocsátott Pistoriusnak a tárgyalás során, lánya nevét őrző alapítványával a hasonló esetek elkerüléséért küzd.
