Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tarka, egyedi, girbegurba épületeit könnyen föl lehet ismerni – Friedensreich Hundertwasser azonban jóval több volt, mint „egyszerű” építész: színes, páratlanul fantáziadús művészete mögött komoly filozófia húzódott meg.
Festőként lett híres, ám elsősorban épületeiről ismerjük Friedensreich Hundertwassert, aki azonban zászlókat, bélyegeket, plakátokat is tervezett. Emellett kialakította saját filozófiáját, amelyben – mint művészetében is – meghatározó szerepe volt a természetnek. Nem véletlen, hogy az egyenes vonalakat isten- és erkölcstelennek tartotta, melyeket
„gondolat és érzések nélkül, gyáván húznak egy szabály alapján”.
Több tucat rokona veszett oda a háborúban
Nem ma ismert nevén született 1928-ban: szülei Friedrich Stowasser névre keresztelték, az idők során egyre nyúló elnevezését: Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser művészete kiteljesedésével párhuzamosan kezdte el használni. Apját 20 éves korában besorozták: az első világháborúból kitüntetésekkel, ám meggyengült egészséggel tért haza. Sokáig nem is bírt már dolgozni, és a háromfős család eltartásának feladata Hundertwasser anyjára, Elsára hárult – az apa pár hónappal fia születése után meg is halt.
A második világháború előtt Hundertwasser pár éven keresztül a bécsi Montessori-iskolába járt, és tanárai már ekkor felfigyeltek „rendkívüli forma- és színérzékére”. Tanulmányaival azonban fel kellett hagynia: a fenyegető közhangulatot megérezve zsidó származású anyja mindkettejüket átkereszteltette férje (katolikus) hitére, és állami iskolába iratta át, amit a magánintézménynél kevésbé feltűnőnek tartott.
Sőt, Hundertwasser még a Hitlerjugendbe is belépett.
A háború alatt nagyanyjával és nagynénjével élt, és ekkoriban keletkezett első zsírkrétarajza, amely egy virágcsokrot ábrázol. Nem volt ez könnyű időszak számára: mire véget ért a világháború, 69 rokonát vesztette el, köztük nagyanyját és nagynénjét.
Nem bírta elviselni a formális oktatást
Amikor véget értek a harcok, a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult: noha a formális oktatást mindössze három hónapon keresztül bírta, nagy hatást gyakorolt rá Walter Kampmann és Egon Schiele művészete. Ekkoriban kezdte el a Hundertwasser nevet használni, amely tulajdonképpen szláv eredetű nevének németre fordítása (sto=hundert=száz). Az egyetem helyett utazgatni kezdett: bejárta szinte egész Olaszországot, és Firenzében megismerkedett René Brô-val, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Barátjával Párizsba utazott, és még egyszer – utoljára – megpróbálkozott a hagyományos keretek közé szorítani művészetét:
beiratkozott a képzőművészeti iskolába, ám egyetlen nap után inkább otthagyta.
Az 1950-es években már elismert művész volt: bélyegeket tervezett az osztrák postának és az ENSZ-nek, posztert a müncheni olimpiára és zászlót Új-Zélandnak. A legismertebbek persze épületei lettek: a valószínűtlen formákat és megoldásokat felvonultató alkotások szétfeszítik a művészet hagyományos klasszifikációját, leginkább talán Antoni Gaudí biomorfizmusával állnak rokonságban.
Meggyógyította az épületeket
Egyik leghíresebb épülete a bécsi Hundertwasser-ház. Első pillantásra felismerhető, hogy ki tervezte, senki más nem álmodott meg ehhez hasonló színes, szabálytalan formájú, sajátosan egyedi épületeket. Közelebbről szemügyre véve még több furcsaság tűnhet föl: a padló egyenetlen, hullámzó, a tetőt üveg és föld borítja, a szobákban olykor fák nőnek, amelyek ágai az ablakokon bújnak ki. Munkájáért nem fogadott el díjazást, elég volt neki, hogy – ahogy ő fogalmazott – „megakadályozza, hogy valami csúnya dolog épüljön föl a helyén”.
Nemcsak épített, szívesen föl is újított: építészdoktornak nevezte, amikor egy szokványos épületet átalakított saját felfogása szerint.
Így tett Selbben a Rosenthal textilgyárral, a Mierka gabonasilóval az ausztriai Kremsben, egy bécsi hőerőművel, egy kaliforniai borászattal, egy hulladékégetővel Oszakában, egy nyilvános vécével Új-Zélandon és egy templommal Bärnbachban, Ausztriában.
A világ szinte minden táján dolgozott, és alkotásai a legritkább esetben voltak egyszerű épületek. A bärnbachi templom esetében például kikötötte: a környező területnek is a projekt részét kell képeznie, és a templom köré 12 íves kaput tervezett – mindegyik egy-egy nagy vallást szimbolizál az ökumenizmus és a tolerancia jegyében. Alkotásai gyakran szinte részét képezik a környezetnek, mint például az amerikai Napa-völgyben található borászat esetében.
Hundertwasser szívügye volt a környezetvédelem
Elvetette a hagyományos megoldásokat. Heves ellenzője volt az Adolf Loos osztrák építész nevével fémjelzett irányzatnak, amely a racionális, steril, egyhangú épületeket kedvelte. Hundertwasser ezzel szemben azt tartotta, hogy a modern ember legtöbb bajának oka abban keresendő, hogy eltávolodott a természettől. Szívügye is volt a természetvédelem: kampányolt az atomerőművek ellen, az óceánok, a bálnák és az esőerdők védelmében.
A kreatív szabadságot hirdette – hozzáállását jól mutatja az „Ablakhoz való jog” elnevezésű kezdeményezése: véleménye szerint minden embert megillet, hogy saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanjának ablakai mellett a falat karnyújtásnyi távolságban úgy dekorálja, díszítse föl, ahogy csak akarja. Hundertwasser így indokolta elképzelését:
„Az utcában így mindenki számára messziről látható, hogy olyan valaki él ott, aki különbözik a bebörtönzött, rabszolgasorba taszított, szabványosított emberektől, akik a szomszédban laknak.”
A természethez közel akart élni
Személyes élete sem volt kevésbé különös, egyedi, mint művészete. Rengeteget utazott egész életében, nagyrészt saját maga által felújított vitorlásán, a Regentagon. „Esős nap” a szó jelentése, amelyet saját maga választotta nevének is részévé tett.
Teljes neve így szól: Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser – Béketeli Esősnap Sötéttarka Százvíz.
Egy darabig egy normandiai farmon lakott, majd elhagyatott fűrészmalmot vásárolt Alsó-Ausztriában, ahol erdőkkel és mezőkkel körülvéve élt és alkotott. Igazi otthonát – ha volt neki egyáltalán ilyen – Új-Zélandon találta meg: nagyobb fölterületet vásárolt az ország Bay of Islands elnevezésű részén, ahol az emberektől és a civilizációtól távol alakította ki lényegében önfenntartó otthonát napelemekkel, vízimalommal és biológiai víztisztító teleppel.
Hetvenegy éves korában a tengeren, a Queen Elizabeth 2 nevű hajó fedélzetén hunyt el szívrohamban. Kérésének megfelelően új-zélandi birtokán, „A boldog halottak kertjében”, egy tulipánfa tövében temették el.
Gaudí művészete sok szempontból rokon Hundertwasser alkotásaival: a katalán építészméltatlan módon lelte halálát egy barcelonai közúti balesetben, éppen élete fő műve felé tartva.
