Hollywood aranykorában a sztárok gyakran súlyos árat fizettek a sikerért és a hírnévért, a stúdiók pedig saját tulajdonuknak tekintették és előszeretettel zsákmányolták ki színészeiket: az álomgyár legsötétebb és sokáig titokban tartott gyakorlata volt a színésznők imázsa számára károsnak ítélt, nemkívánatos terhességek „elintézése”.
„A 20. század első felében a fogamzásgátlás még gyerekcipőben járt, egy véletlenül becsúszott várandósság pedig egy színésznő teljes karrierjét is tönkretehette: a stúdiók alkalmazásában álló, gyakran előnytelen szerződést kötött sztárok évente több filmben is kötelesek voltak szerepelni, a terhesség miatt azonban kiestek a munkából, vagyis jogi értelemben szerződést szegtek. A stúdiók a botrányt is igyekeztek elkerülni, amit egy nem kívánt terhesség sztárjaik, közvetlenül pedig az ő nyakukba varrhatott, de gyakran a tudatos családalapítás is ellenükre volt: úgy gondolták, hogy a házasság és a gyerekek árthatnak a sztárokról kialakult „szűzies” imázsnak.
Nem csoda, hogy Hollywood aranykorában igazi „abortuszgyár” működött az amerikai filmgyártás központjában, melynek „szolgáltatásait” a legnagyobb sztárszínésznők is gyakran igénybe vették – többségüknek karrierje érdekében nem volt más választása, másokra akaratuk ellenére kényszerítette rá a magzat – akkoriban illegálisnak számító – elvetetését a stúdió.
Még férjhez sem mehettek a stúdió engedélye nélkül
Will H. Hays, a filmek morális tisztaságát garantáló Hays-kódex későbbi megalkotója az 1920-as évek elején, Warren Harding elnök megbízásából lett Hollywood hivatásos erkölcscsősze, az ő felügyeletével a stúdiók „erkölcsi záradékokat” tettek színészeik szerződésébe, „imázsuk érdekében” alkalmazóik gyakran még a házasodástól is eltiltották őket. A leghírhedtebb a „szőke bombázóként” híressé vált Jean Harlow esete, aki a pletykák szerint azért nem mehetett hozzá kollégájához, William Powellhez, mert azzal megszegte volna az MGM-mel kötött szerződésében foglalt házasodási tilalmat.
Később, amikor Harlow teherbe esett Powelltől, kétségbeesetten telefonált a stúdió sajtófőnökének, Howard Stricklingnek, aki „egy kis pihenés” céljából Jean Carpenter álnéven beutalta őt az egyik Los Angeles-i klinikára, ahol korábban – szintén titokban – „vakbélműtéten” is átesett. A korszak legnagyobb szexszimbólumának tartott színésznő 1937-ben forgatás közben összeesett, és néhány hónappal később, mindössze 26 éves korában veseelégtelenség következtében elhunyt.
1931-ben az akkor 27 éves Joan Crawford és férje, Douglas Fairbanks Jr. kapcsolata éppen hullámvölgyben volt: a színésznő félrelépett az akkor még szárnyait bontogató Clark Gable-vel, legnagyobb riadalmára pedig az alkalmi románcnak maradandó következménye lett. Ezúttal is az MGM sajtófőnöke lépett közbe és intézte el az abortuszt, melyet Crawford nem mert bevallani férjének: azt hazudta, egy forgatáson elesett, és elvetélt.
Crawford legnagyobb riválisa, Bette Davis 1934-ben nagy kitörési lehetőség előtt állt, amikor megkapta a William Somerset Maugham regényéből készült Örök szolgaság női főszerepét – a színésznő, aki akkoriban férjét, édesanyját és húgát is saját keresetéből tartotta el – úgy gondolta, nem engedheti meg magának, hogy lemaradjon a filmről, ezért amikor teherbe esett, önként választotta a magzat elvetetését. Az Örök szolgaság valóban nagy sztárt csinált Davisből, aki tizenhárom évvel később, 39 évesen adott életet első gyermekének – lánya születése nagy örömet jelentett Davis számára, szerinte ezzel bebizonyította, hogy lehetséges egyszerre sikeres színésznőnek és édesanyának lenni.
Befogták a száját, hogy ne sikítson
Az Óz, a csodák csodája sztárja, Judy Garland tizenévesen lett ünnepelt hollywoodi híresség, és még húszéves sem volt, amikor 1941-ben férjhez ment David Rose dzsessz-zenészhez, alkalmazója, az MGM tudta és beleegyezése nélkül. A színésznő hamarosan teherbe esett férjétől, ekkor édesanyja és a stúdió közösen úgy döntöttek, a magzatot el kell vetetni, az anyaság ugyanis lerombolná Garland ártatlan, kislányos imázsát – az ügyet ezúttal is a „bajelhárítás” szaktekintélye, Strickling intézte el, csakúgy, mint két évvel később, amikor a sztár kollégájától, Tyrone Powertől várt gyermeket. A két kényszerített abortusz sokak szerint jelentősen hozzájárult Garland depressziójához és pszichés leépüléséhez: a sztárság árnyoldalát évtizedeken keresztül megsínylő színésznő gyógyszerfüggő lett, egy ízben öngyilkosságot is megkísérelt, 1969-ben nyugtató-túladagolás következtében hunyt el, mindössze 47 évesen.
Szintén Strickling lépett közbe, amikor 1941-ben Lana Turner egy hawaii sztárturné közben rájött, hogy gyermeket vár férjétől, Artie Shaw klarinétos-zenekarvezetőtől: a színésznőn hotelszobájában, érzéstelenítés nélkül végezték el a magzatelhajtást, miközben édesanyja befogta Turner száját, nehogy bárki meghallja a sikolyokat. Az operációt elvégző orvos 500 dolláros tiszteletdíját Turner gázsijából vonta le a stúdió.
A legtragikusabb történet a mexikói születésű Lupe Velezzel esett meg: a mára elfeledett, de a maga korában jelentős sztárnak számító énekesnő-színésznő 1944-ben titokban összejött egy fiatal osztrák színésszel, Harald Ramonddal, azonban amikor teherbe esett a férfitól, az felbontotta jegyességüket és otthagyta őt. A szigorú katolikus hitben nevelkedett színésznő nem volt hajlandó elvetetni a nem kívánt gyermeket, végső elkeseredésében inkább a halált választotta, barbiturátokkal végzett magával.
Judy Garlandhoz hasonlóan Hollywood egyik első jelentős afroamerikai sztárja, Dorothy Dandridge számára is igazi pokoljárást jelentettek az álomgyárban eltöltött évek: a színésznő az 1954-es Carmen Jones forgatása során összejött rendezőjével, Otto Premingerrel, és hamarosan teherbe is esett tőle. Az ügy több tekintetben is kínosnak számított: nem elég, hogy Preminger nős családapa volt, egy fehér férfi és egy fekete nő közötti románc az egész stúdió tekintélyét alááshatta volna, ezért akarata ellenére abortuszra kényszerítették sztárjukat. Dandridge sosem tudta megismételni a Carmen Jones sikerét, egyre súlyosabb gyógyszerfüggőségbe sodródott, 1965-ben, 42 évesen antidepresszáns-túladagolás következtében hunyt el.
A ritka kivételek közé tartozik Loretta Young, akit szintén Clark Gable ejtett teherbe 1935-ben: a színésznő nem volt hajlandó abortusznak alávetni magát, inkább titokban, a nyilvánosságtól gondosan elzárkózva, saját otthonában szülte meg gyermekét, akit gyorsan állami gondozásba adott, majd néhány hónappal később – úgy téve, mintha egy ismeretlen árváról lenne szó – hivatalosan örökbe fogadott.
