Minden alkalommal, amikor valami szokatlan és nagy dolog történik a világban, óhatatlanul akad valakinek azzal kapcsolatban ellenvetése, még akár a számos meglévő bizonyíték ellenére is. Az egyik ilyen jelentős horderejű esemény a holdra szállás volt, ami talán a világ legnagyobb összeesküvés-elméletét generálta.
Bár a holdra szállás több mint ötven éve történt, még mindig megmozgatja a közvéleményt. Hogy mi tartja még mindig életben a témát? Egyrészt óriási szerepe van a véleményformálásban a médiának, másrészt igen jelentős hatása van az internetnek is, melynek segítségével ma már bárki közkinccsé teheti a véleményét, ráadásul egy minden eddiginél jóval szélesebb körben. De vajon mi lehet a tényleges oka annak, hogy még napjainkban is sokan úgy gondolják, hogy a holdra szállást meghamisították? Kitől ered ez a gondolat?
Egy röpirat robbantotta ki a botrányt
Az egész összeesküvés-elmélet egy Bill Kaysing nevű férfival kezdődött, és az ő röpiratával, amely „Amerika 30 milliárd dolláros csalásáról” szólt... Míg 400 ezer NASA-alkalmazottra és alvállalkozóra volt szükség ahhoz, hogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin 1969-ben a Holdra szálljon, addig elég volt egyetlen ember, hogy elterjessze, és elültesse a bogarat az emberek fülében, hogy a holdra szállás csak álhír volt.
A megérzés végül meggyőződéssé vált, mondván, az Egyesült Államoknak nem volt megfelelő technikai háttere ahhoz, hogy feljusson a Holdra, és onnan vissza is érkezzen. A feltételezést mindenképpen hitelesítette, hogy Kaysingnek, ha csekély mértékben is, de köze volt az Egyesült Államok űrprogramjához, miután 1956 és 1963 között annak a cégnek az alkalmazottja volt, amely a rakétahajtóművek tervezésében segédkezett. Bill Kaysing 1976-ban adta ki a „Mi soha nem mentünk a Holdra: Amerika harmincmilliárd dolláros csalása” című röpiratot, amely nevetséges elméletek segítségével keresett bizonyítékot az amerikai űrprogram lejáratására. Ennek ellenére elméletét sikerült elültetnie sokak fejében, hiszen a félrevezetés gondolata a mai napig témát ad a hollywoodi játékfilmkészítőknek, a dokumentumfilmeseknek, illetve a különféle internetes fórumokon véleményt cserélőknek.
A gondolat, hogy a holdra szállást meghamisították, annak ellenére virágzik, hogy rendkívüli mennyiségű bizonyíték támasztja alá, 1969-ben ember járt a Holdon.
A digitalizáció táplálja az összeesküvés-elméletet
Az összeesküvés-elmélet immár több mint öt évtizede tartja magát. Népszerűségét csak fokozza az internet adta, korlátok nélküli kommunikáció lehetősége. Élen járnak ebben a népszerű amerikai podcastok királyai, köztük Joe Rogan, aki maga is a kételkedők közé tartozik, valamint a youtuber Shane Dawson is. Ráadásul már egy New Jersey-i egyetemi professzort is lelepleztek amiatt, mert hallgatóinak azt állította, hogy a holdra szállás meg sem történt.
A valóság tehát, ami miatt a Hold meghódítása a mai napig kétséget szül az emberekben, és ezt az érzést ébren tartja, nem más, mint az, hogy az internet lehetővé teszi, hogy minden eddiginél szélesebb körben minél többen elmondhassák azt, amit akarnak – vélik a társadalomtudósok, akik szerint az amerikaiak szeretik az összeesküvés-elméleteket.
Éppen ezért lehetséges, hogy minden alkalommal, amikor valami nagy dolog történik, valakinek biztosan van ellenvéleménye.
A NASA sorozatos kudarca is kételkedésre ad okot
De nemcsak az amerikaiak, hanem a britek is szeretik az összeesküvés-elméleteket. Tavaly a This Morning című tévéműsorban egy vendég azzal érvelt, hogy senki sem járhatott volna a Holdon, mivel a Hold fényből van. Egy nemrég készült közvélemény-kutatás szerint minden hatodik brit egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a holdra szállást megrendezték.
Érdekes adat, hogy a kételkedők aránya sokkal nagyobb a huszonéves és a harmincas éveiben járó fiatalok, mint az 55 év felettiek körében.
A szkeptikusok gyanakvását még ma is főként a Kaysing által felvetett gondolatok táplálják. Ilyen például, hogy a Holdon készült képeken nem látszanak csillagok; nincs robbantásra utaló kráter a leszálló egység alatt; továbbá az árnyékok vetülését is megkérdőjelezi. Kaysing 2005-ben bekövetkezett haláláig kitartott elmélete mellett, melyet azzal is alátámasztott, hogy a NASA-t bizonyítottan gyakran rosszul irányították, és a minőség-ellenőrzés is többször hagyott maga után kívánnivalót.
Tény és való, hogy míg a szovjetek 1957 októberében fellőtték a Szputnyik 1-et, majd egy hónappal később a Szputnyik 2-t, addig az Egyesült Államok űrprogramja egyáltalán nem létezett. A NASA-t 1958-ban alapították, és már 1961 májusában sikerült Alan Shepardot az űrbe juttatni. Majd, amikor John F. Kennedy bejelentette, hogy az Egyesült Államoknak „el kell köteleznie magát amellett, hogy még az évtized lejárta előtt embert juttasson a Holdra, aki épségben vissza is jön a Földre, a vállalás igen kockázatosnak tűnt.
A hatvanas évek közepére a NASA az Egyesült Államok szövetségi költségvetésének több mint 4 százalékát emésztette fel, ennek ellenére a szovjetek mégis több elsőséget értek el.
1963-ban felküldték az első nőt az űrbe, 1965-ben pedig megtették az első űrsétát. Ezzel szemben az amerikaiak sorozatos kudarcot éltek át, köztük egy kilövést, amelyben három űrhajós is meghalt.
Nem az a lényeg, hogy mi nem történt meg
A holdra szállás hitelességét megkérdőjelezik továbbá azok a tévé-, mozi- és dokumentumfilmek is, amelyek különféle effektusok alkalmazásával rekonstruálják a kétséget adó történelmi pillanatot. Ezek az alkotások sokakban kétséget szültek, és statisztikai adatokkal mérhetően megnövelték a kételkedők számát, a NASA-t pedig sokszor magyarázkodásra, bizonyítgatásokra kényszerítették.
A Hold-hoax-elméletek általában arról szólnak, hogy mi nem történt meg, nem pedig arról, hogy mi történt valójában.
A kételkedők megosztottak abban, hogy a korábbi Apollo-, Mercury-, Gemini- és Atlas-küldetések is hamisítványok voltak-e vagy sem, hogy Lajka vagy Jurij Gagarin valóban járt-e az űrben, és milyen szerepet játszott az összeesküvés-elmélet beágyazódásában filmjeivel Stanley Kubrick. Mindenesetre érdekes, hogy míg a szkeptikusok első generációját a harag motiválta, manapság sokkal inkább az unalom teszi ezt. Mindez megerősíti azt az elméletet, hogy az összeesküvés és a szórakoztatás közötti határ nem túl éles. Bár ez nem nyugtatja meg azokat, akik érintettek voltak a holdra szállás kapcsán, be kell látni, hogy ez a fajta összeesküvés-elmélet bizonyos értelemben ártalmatlan, legalábbis azokhoz az elgondolásokhoz képest, amelyek például az oltásokról szólnak.
A Szovjetunió leleplezhette volna a csalást
És nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Szovjetuniónak akkoriban meg lett volna az eszköze arra, hogy az amerikaiakat leleplezze, ha akarja. Egy orosz űrhajós, Alekszej Leonov így emlékezett vissza az amerikaiak holdra szállására: „Ott voltunk a 32103-as szovjet katonai bázison, Istenre esküszöm, hogy ott ültünk keresztbe tett ujjainkkal. Reméltük, hogy a srácoknak sikerül. Azt akartuk, hogy ez megtörténjen. Ismertük azokat, akik a fedélzeten voltak, és ők is ismertek minket.”
A történelem másik nagy rejtélye a trójai faló valódisága. V ajon csak legenda, vagy valóban létezett? Olvasd el az erről szóló cikkünket, hogy megtudd, hogyan vélekednek a görögök találmányáról a történészek.
