Kancellárrá választása és a második világháború vége között eltelt tizenkét évben legalább negyvenkét alkalommal terveztek merényletet Adolf Hitler ellen: a náci vezért azonban saját tisztjei és az ellenséges titkosszolgálatok is mindannyiszor sikertelenül próbálták eltenni láb alól. A britek 1944-ben kidolgoztak egy tervet a Führer likvidálására, amit végül ők maguk fújtak le, érdekes indokkal.
A brit titkosszolgálat 1943-ban kezdett gondolkodni egy Hitler elleni merénylet tervén. Kezdetben a náci vezető különvonatát akarták felrobbantani, majd azt tervezték, mérget juttatnak a vonaton használt ivóvízbe, azonban hamar rájöttek, hogy egy ilyen akció végrehajtásához nem rendelkeznek elegendő belső információval. A következő nyáron azonban úgy tűnt, rájuk mosolyog a szerencse: a normandiai partraszálláskor szövetséges hadifogságba került Hitler egyik korábbi testőre, aki a Bajor-Alpokban található kedvenc nyaralóházában, a Sasfészekben vigyázott a diktátorra.
Nem jutottak kémek a Sasfészekbe
A férfi részletesen beszámolt a Führer napirendjéről és szokásairól. Elmondta, hogy sasfészekbeli tartózkodása idején Hitler mindennap reggel 10 órakor húszperces sétára indul a közeli erdőbe, amit teljes magányban tölt, a parancs szerint testőrei sem kísérhetik el. A közeli városka fogadóján mindig felhúzzák a horogkeresztes zászlót, ha Hitler a Sasfészekben tartózkodik, így könnyű rájönni, ideális-e az időpont a merényletre vagy sem.
A terv szerint a titkosszolgálat ejtőernyővel juttatott volna egy brit mesterlövészt és egy németül jól beszélő lengyel ügynököt Salzburgba, ahol találkoztak volna összekötőjükkel, egy helyi boltossal. A Heidentaler fedőnévre hallgató, erősen náciellenes érzelmeket tápláló, titokban a szövetségeseknek dolgozó boltos a német hegyivadász hadtest egyenruháiba öltöztette volna a két ügynököt, majd feljuttatta volna őket a 30 kilométerre lévő Sasfészekhez.
A Foxley-hadművelet névre keresztelt terv 1944 novemberére állt össze: ugyan kidolgozói nagy reményeket fűztek hozzá, a brit kormány végül elkaszálta az ötletet, ugyanis úgy gondolták, semmi hasznuk nem származna Hitler halálából, sőt hátrányukra válna a náci diktátor likvidálása. A háború ugyanis a vége felé járt, a szövetségesek fokozatosan nyomultak előre Európában, és egyre nagyobb sikereket értek el. A náci hadigépezet megrokkanni látszott, Hitler pedig folyamatosan rosszabbnál rosszabb stratégiai döntéseket hozott.
A brit vezetőség ekkor már bízott benne, hogy a Führer elhibázott döntései a hasznukra válhatnak, és úgy gondolták, ha Hitler meghal, esetleg valaki jóval tehetségesebb kerülhet a helyére. Emellett attól is tartottak, hogy a nácik mártírt csinálnának meggyilkolt vezérükből, így sokkal nehezebb lenne kiirtani a fasiszta eszméket Európában. És a briteknek végül igazuk lett: a következő tavaszra végleg sikerült áttörni a német vonalakon, Hitler 1945. április 30-án öngyilkos lett berlini bunkerében, nyolc nappal később pedig a Harmadik Birodalom kapitulált a szövetségeseknek.
