Kufstein nem mindig számított kedvelt úti célnak a magyarok körében: évszázadokon át rettegték nevét eleink, akik közül több jelentős történelmi személyiség is sínylődött híres várbörtönében.
„A várba négyszázötvenkét grádics viszen…” – írta Kazinczy, a kufsteini vár egyik híres foglya a császári börtönről, ahová manapság már siklóval is feljuthatunk. Kik és miért kerültek Kufsteinbe, és hogy bírták ki a sokszor évekig tartó várfogságot?
Híres magyar foglyok raboskodtak a börtönben
Az Inn völgyében, Ausztria és Németország között, az Alpok csúcsai között található Kufstein vára, amely száz méterrel magasodik a középkori hangulatát megőrző városka fölé. A vár igen régi: 1205-ben építették, a bajor püspök kívánságára, de a 4-8 méter vastag falairól híres Császártorony (Kaiserturm) később, az 1500-as években épült. Ez utóbbi a magyar történelem szempontjából is igen jelentős: a 18. és 19. században számos híres magyar fogoly raboskodott itt. És kevésbé híresek is: haladó szellemű, az osztrák elnyomásnak ellenálló tisztek, közlegények, tanítók, papok, iparosok.
A magyar foglyok között találjuk id. Wesselényi Miklóst (az „árvízi hajós” Wesselényi édesapját), a jakobinus mozgalom elítéltjeit, köztük több költőt: Batsányi Jánost, Szentjóbi Szabó Lászlót, Verseghy Ferencet, és a rabok talán leghíresebbjét, Kazinczy Ferencet. Szentjóbi Szabó a börtönben lelte halálát (mindössze 28 évesen), Batsányi pedig itt írta A rab és a madár című versét.
Kazinczy: „az ajtó csak szombaton nyittatott meg”
Kazinczy Fogságom naplója című emlékiratában számolt be Kufsteinben töltött éveiről, rabságának körülményeiről. Őt azzal gyanúsították, hogy részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben: elfogatása után Budára szállították, kis híján kivégezték, végül azonban várfogságra ítélték. Előbb Brünnben (Brno, Csehország), a spielbergi vár szellőzetlen, penészes börtönében raboskodott, majd az obrovici börtönbe került. Három és fél évet töltött itt, majd következett a rettegett Kufstein.
„A várba négyszázötvenkét grádics viszen, ha jól jegyzé meg Szulyovszky, s a status foglyai ott egy toronyban tartatnak, mely tizenhárom rekeszeket foglal magában” – számolt be később fogságának körülményeiről. „A dachstuhl (oszlop, mely a fedél közepét tartja) oly vastag, hogy három ember összefogott kézzel nehezen ölelhetné körül. Ez körül fut el a folyosó. Minden két szobának egy pitvara van.
A szoba alacsony, az ablak nagyocska, s párkányát elérheti a térd.
Az ablak falában nemcsak vasrúd, hanem drótbul font rostély is. A szoba ajtaja s a parányi kemence egészen elfogja a négy fal egyikét. A szoba ajtaja belülről vas pléhvel vala bevonva, s azon egy ablaklyuk, de amelyet kívülről mindég zárva tartottak. Holmit ezen adának be, mert az ajtó csak szombaton nyittatott meg a kapitány jelenlétében, míg a borbély a szenvedőt megberetválá, s a gyomorszék kiüríttetett.”
Kazinczy körülbelül egy évet töltött Kufsteinben, egyhangú napjait csak a titokban továbbított hírek, és egy-egy levél vagy csomag tudta enyhíteni. Egy ízben édesanyja például bort és ecetet küldött be számára, ezt akkora örömmel fogadta, hogy térdre rogyott. Egy év után, a francia csapatok közeledtének hírére, ismét áthelyezték: ezúttal Munkács várába került, ahol szintén közel egy évet kellett fogságban töltenie, mire végre kiszabadulhatott.
Kufstein női foglyai
Kufstein várában nemcsak férfiak raboskodtak, hanem olyan neves honleányok is, mint Teleki Blanka grófnő vagy Leövey Klára. Mindketten a magyar nőnevelés kiemelkedő alakjai voltak, és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után együtt menekültek, majd ápolták és rejtegették a bujdosó forradalmárokat. 1851-ben elfogták, 1853-ban pedig elítélték őket: Teleki Blankát tíz-, Leövey Klárát pedig ötévi várfogságra. Az ítélet szerint fő bűnük az volt, hogy intézetükben a leányokat forradalmi elvek szerint nevelték, forradalmi képeket és könyveket terjesztettek, szökevényeket rejtegettek, és „egyletet alakítottak politikailag kártékony könyvek megszerzésére, az ország nyelveire lefordítására és olcsó kiadásokban terjesztésére”.
Kufsteinbe postakocsin érkeztek, celláik egymás mellett voltak: a 3. számúban Teleki Blanka, a 4-esben Leövey Klára raboskodott. Naponta két órát sétálhattak, oltárterítőt hímeztek, és olvashattak is – legalábbis kezdetben, később az új börtönparancsnok mindettől megfosztotta őket. Közös ajtajú cellájukban Leövey szobáját csak Telekién keresztül lehetett szellőztetni – nem csoda, hogy Leövey Klára lepedőre írt, A két testvér börtön című versében „két kőkoporsónak” és „élő sírnak” nevezte rabságának helyét:
Kufstein várnak van egy hires tornya,
Mely messze sugárzik a völgyben.
De fénye nem áraszt boldogságot.
Hanem mély bánatot a szívben.
Teleki Blanka megromlott egészségi állapotban hagyta el Kufsteint 1857-ben, még kilenc évet élt. Leövey Klára hosszú életének egy tragikus baleset vetett véget: 76 éves korában omnibusz gázolta el.
A híres magyar rabok között feltétlenül meg kell említeni Czuczor Gergelyt, akit egyetlen verséért ítéltek hatévnyi fogságra Kufsteinben, valamint Rózsa Sándort, a hírhedt betyárt, aki szigorú őrizet alatt szintén raboskodott itt: az őrök vasra verve, pénzért mutogatták a kíváncsiskodóknak.
Ha részletesebben is érdekel Rózsa Sándor fordulatos sorsa, az alábbi cikkünket ajánljuk.
