Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jézus Krisztus három „reinkarnációja” egy elmeosztályon összezárva próbálja meggyőzni egymást arról, hogy melyikük az igazi Megváltó – úgy hangzik, mint egy igazán pocsék vígjátéksorozat alapszituációja, a sztori azonban tényleg megtörtént, egy bizarr pszichológiai kísérlet során az 1950-es években.
Három Jézus képes lehet meggyógyítani egymást?
A lengyel születésű amerikai szociálpszichológus-professzor, Milton Rokeach legjelentősebb munkáiban az identitás kérdéseit vizsgálta, foglalkozott például CIA-ügynökökkel, akik évekig tartó beépített munkát követően nehezen tudtak kilépni a felvett személyiségükből, de a hasadt személyiség problémája is felkeltette az érdeklődését. 1959-ben egy újságcikkben olvasott két asszonyról, akik mindketten Szűz Máriának képzelték magukat, azonban, miután találkoztak és beszélgettek, rájöttek, egyikük sem lehet Jézus anyja, ugyanis két Mária nem létezhet – a sikeren felbuzdulva Rokeach úgy döntött, megpróbálkozik egy hasonló kísérlettel, de eggyel emeli a nehézségi szintet, vagyis a résztvevők számát.
A pszichológus három paranoid tudathasadásos személyiségzavarral küzdő, önmagát Jézusnak képzelő férfit „szerződtetett” a kísérlethez, akiket összezárt a Michigani Ypsilanti város kórházának elmeosztályán, remélve, hogy a három páciens – Clyde Benson, Joseph Cassel és Leon Gabor – egymás hamis állításaival szembesülve rájön, egyikük sem lehet Krisztus. Rokeach azonban alaposan elszámította magát: a három skizofrén férfi semmilyen racionális belátásra nem volt képes, ellenkezőleg, dühösen reagáltak társaik állításaira. Mindhárman továbbra is váltig hitték, hogy ők Jézus, a másik két önjelölt Megváltót pedig hamis prófétának kiáltották ki, és gyakran erőszakosan próbálták jobb belátásra téríteni.
„Jeti asszonytól” kapott leveleket az egyik beteg
A tudós nem nyugodott bele a kísérlet totális kudarcába, inkább drasztikusabb – és kifejezetten szakszerűtlennek, sőt, etikátlannak számító – módszerekhez nyúlt, direkt módon manipulálni kezdte az alanyokat. A legfiatalabb páciens, Leon Gabor azt képzelte, hogy egy Madame Yeti névre hallgató hölgy a felesége, aki tanácsaival és parancsaival irányítja az életét – a furcsa tévképzetet kihasználva Rokeach elkezdett leveleket írni Gabornak Madame Yeti nevében, azt parancsolva neki, változtasson a szokásain és a társaihoz való hozzáállásán. A férfi elhitte, hogy képzeletbeli nejétől kap üzeneteket, sőt, gyakran válaszolt is ezekre, Rokeach ezért egyre merészebb és manipulatívabb dolgokat sugallt számára, azt remélve, az egyik tévképzettel kiütheti a másikat.
A módszer azonban visszaütött, Gabor egy idő után nem volt hajlandó megfogadni „felesége” utasításait, és elzárkózott minden további kapcsolattól az „asszonnyal”. A pszichológus később rávette az egyik fiatal asszisztenshölgyet, hogy kezdjen flörtölni Gaborral, remélve, a szerelem kigyógyíthatja a beteget a képzelgéseiből, de ez sem jött be: a fiatalember csakugyan romantikus érzéseket kezdett táplálni a nő iránt, érdeklődése azonban – természetesen – nem talált viszonzásra, a kudarctól csak még jobban magába zárkózott, és felerősödtek a tévképzetei. Rokeach a másik két önjelölt Jézust is bombázta hamis levelekkel, de eredményt egyiküknél sem tudott elérni, miközben egyre több kollégája kezdett kételkedni módszereinek helyességében.
Elismerte, hogy etikátlan volt a kísérlet
A három páciens idővel megszokta egymás jelenlétét, és elfogadta a „tényt”, hogy egyszerre talán több Krisztus is létezhet, azonban egyikük sem gyógyult ki a tévképzetekből, a két évig tartó bizarr pszichológiai kísérlet így teljes kudarccal zárult. Rokeach néhány évvel később könyv formájában összegezte a három Jézussal kapcsolatos kutatást; a kötet nagy sikert aratott, az 1984-ben megjelent második kiadásban pedig a szerző elismerte, hogy megkérdőjelezhető módszereket alkalmazott a betegekkel szemben. Mint írta, ahelyett, hogy három férfit kigyógyított volna a hitből, miszerint ők Jézus, saját magát sikerült kigyógyítania a tudatból, hogy ő és a pszichológusok istenek, akik kényükre-kedvükre játszadozhatnak másokkal. A szakmai kételkedés dacára Rokeach ugyanabban az évben elnyerte az Amerikai Pszichológiai Társaság rangos Kurt Lewin Emlékdíját.
A különös esetből később színdarab, 2018-ban pedig filmdráma is készült, amely lazán kapcsolódik a valósághoz és a résztvevők nevét is megváltoztatja, de érzékletesen bemutatja a kísérlet egyszerre bizarr, sötéten komikus és megdöbbentő mivoltát.
