Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Aki beül egy kávézóba egy kellemes kortyolgatásra, néha magányra vágyik, máskor baráti csevejre, de nyugalomra általában. Ennek meglehetősen ellenmond, ha egy vonat zúg el mellettünk centikre a csészénktől. Hanoi Train Streetjének kávézóiból a sebesen száguldó vasúti kocsik mégsem riasztják el a turisták tömegeit, sőt!
Aki Vietnámban jár és felkeresi Hanoi városát egy kis izgalomért, mindenképp keresse fel a vonatsín által átszelt Train Street valamely kávézóját, és kérjen magának egy csésze forró italt, hogy éberen figyelhesse, mikor kell egy robogó vonat elől esetleg összébb húznia magát a székében.
Nem szokványos ez a hanoi kávézó
A vietnámiak apró, színes házkavalkádjait a francia gyarmatosítók által épített sínpálya szeli át, s teszi a Vasút utcáját ma, több mint 100 évvel 1902-es kialakulása után is Vietnám egyik legérdekesebb és legizgalmasabb turista-látványosságává. A vonat csupán centiméterekre halad el a keskeny pálya két oldalára szorosan települt házaktól és azok fölszintjén kialakított „kávéházainak” vendégeitől.
A Train Street ingyenesen látogatható, de a helyi idegenvezetők segíthetnek eligazodni a vietnámi körülmények és szabályok között, hogy valóban a kívánt élményben legyen részünk. Vonatok például hétköznapokon csak az esti órákban közlekednek, és csupán hétvégén zakatolnak napközben is a turisták között. Menetrendjük változó, pedig érdemes a kávét kikérni a kiválasztott „teraszon” már fél-vagy egy órával a szerelvény érkezése előtt.
A vonatjáratokkal izgalmassá tett utca népszerűsége úgy nő, mint maga a fővárosa lakossága.
Hanoiban alig 20 évvel ezelőtt még csak bő 3 millióan éltek, 10 évvel később, 2014-ben viszont a város több mint 7 millió lakost számlált. Ma a számuk elérheti a 8,5 milliót is.
Ha az is érdekel, milyennek lát minket, magyarokat egy itt élő vietnámi, és mit mesél ő az otthoni életről, olvasd el ezt a cikkünket is.
