A Földközi-tenger parányi, de annál rendkívülibb lakója olyan tulajdonsággal bír, amelyre az emberiség az idők kezdete óta vágyik.
A világ legidősebb embere, Jeanne Calment 122 évesen hunyt el. A világ legidősebb teknősbékája, Jonathan 189 évet élt. A világ legidősebb fája, Prometheus, a simatűjű szálkásfenyő pedig immár több mint 4900 éves. Nagy számok ezek, mégsem érhetnek fel bolygónk talán legpáratlanabb élőlényének lehetséges életkorával. A Turritopsis dohrnii, azaz a halhatatlan medúzaként is emlegetett, mindössze 4,5 milliméter nagyságú élőlény ugyanis biológiailag halhatatlan.
De mit is jelent a Földön, a szénalapú élet világában halhatatlannak lenni? Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lehet képes a Turritopsis dohrnii akár az idők végezetéig vígan úszkálni a Földközi-tengerben, meg kell ismernünk a medúzák fejlődési fázisait. A szexuális szaporodás során világra jött lárvák a vízben sodródva megtapadásra alkalmas felületet (sziklafalat vagy követ) keresnek maguknak, ahol aztán a kökörcsinre emlékeztető polippá válhatnak. Ha a körülmények adottak, a medúza, az általunk legismertebb alakjában, bimbózás útján válik le a polipról.
Ezeknek az áttetsző ernyőként lebegő csalánozóknak az élettartama néhány órától pár hónapig terjedhet. De nem úgy a halhatatlan medúzáé! A Turritopsis dohrnii ugyanis környezeti stressz, betegség, veszély vagy a magas kor hatására, akár a főnixmadár, saját hamvaiból éled újjá. Regenerációja során a tenger fenekére süllyed, és a sejtjei differenciálódásának és megfiatalodásának nevezett folyamat alatt formátlan csomaggá válik, majd visszatér polip alakjába.
Az állat, jelenlegi ismereteink alapján végtelenszer regenerálódhat, vagyis biológiailag halhatatlan. A Turritopsis dohrnii vizsgálata ma nagyban segítheti az emberi öregedéssel, rákbetegségekkel és őssejtekkel kapcsolatos kutatásokat.
