Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Háború idején mindenki ott és úgy segít, ahogyan tud. Vajon milyen eszköze lehet erre egy világszerte ismert énekesnőnek? Adhat például támogatást, erőt, röpke kizökkenést, sőt, átmeneti boldogságot egy barakkbeli koncerttel, amivel elhozza honfitársai talán utolsó örömteli pillanatait. Ezt Marilyn Monroe és Edith Piaf is megtette. Mindketten saját „fegyverükkel” avatkoztak be a politikába, vagy esetleg még annál is többel?
Nem csak a sanyarú gyerekkor, világhíres előadóművészi karrier, megannyi fellépés, számtalan rajongó és keserűséggel és magánnyal teli, sikertelen szerelmi élet a közös a 20. század közepének két meghatározó énekesnője életében. Mindketten átérezték a hadban lévő katonák helyzetét, és maguk módján enyhítették annak súlyát. Edith Piaf a németországi hadifogságban lévő honfitársainak adott koncertet a II. világháború alatt , Marilyn pedig a koreai háború után még Koreában állomásozó katonákat derítette jobb kedvre 4 napos „turnéjával” a haditámaszponton.
Edith Piaf
Az 1915-ben született Edith Piaf egy bárénekesnő és egy cirkuszi artista gyermekeként zaklatott időkben látta meg a napvilágot Párizsban. Miután anyja elfordult tőle, a bordélyházat vezető nagymamánál nevelkedett, majd artista apja mellett a cirkuszosok világát élte. A világhírnév felé mégis viszonylag hamar elindulhatott: az utcán éneklő lányt korán felfedezve megkapta beszédes nevét, a verebet jelentő „Piaf”-ot, és kisvártatva a világ leghíresebb sanzonénekesnője lett, aki a párizsi olimpiától a Carnegie Hallon át a rengetegszer örvendeztethette meg sajátos hangszínével rajongó közönségét.
Marilyn Monroe
Marilyn Monroe-t nem elsősorban pacsirtahangjáért szerette a közönség, de az kétségtelen, hogy ő is nagyon hamar tett szert széles ismeretségre és nagy rajongótáborra. Neki is meglehetősen zaklatott gyerekkor jutott, nevelőszülőkkel és árvaházi évekkel, aminek fiatalon kötött első házassága vetett véget. Ezután nem sokkal beindult a gépezet, és második házasságának megkötésekor már mindenki tudta, ki Marilyn Monroe.
Hadikoncert
Mindketten a hazájuktól távol lévő honfitárs katonáknak énekeltek, bár míg Piaf esetében azok az énekesnő fülbemászó dallamaitól kerültek kicsit távolabb a háborús hangulattól, addig Marilyn közönsége inkább a látványtól ájult el.
A csel
Edit Piaf, aki híres volt önzetlen adakozókedvéről és bőkezűen osztotta szét vagyonát, a németországi hadifogságban lévő francia katonákat örvendeztette meg egy exkluzív koncerttel. Nem politizált, de a segítségnyújtás a bajbajutottaknak mindig nagyon közel állt hozzá, talán, mert sosem felejtette el saját korábbi nehéz sorsát sem. Ez a bizonyos „fellépés” is több volt egyszerű gesztusnál, bár ha csupán azt adta volna a védtelen és elkeseredett katonáknak, akkor is felejthetetlen élményt okozott volna. De ennél jóval többet adott. Nem csak múló pillanatokra nyújtotta a szabadság illúzióját, hanem 120 hadifoglyot valóban hozzá is segített a táborból való szökéshez. Az énekesnő kérésére ugyanis engedélyezték a katonáknak, hogy a híresség mellett pózolva közös fényképet készítsenek róluk. A katonákról így készült felvételeket később hamis útleveleikhez használták fel, akik ennek köszönhetően sikeres szökést hajthattak végre.
Nászút 100 001 férfival
Marilyn Monroe a tehetséges és világhírű baseballjátékossal, Joe DiMaggióval 1954-ben kötött házassága után Japánba utazott. A népszerű álompár tagjai a felkelő nap országában töltött mézeshetek után egy rövid időre mindketten saját ügyeikre fókuszáltak, még ázsiai tartózkodásuk során. A sportoló gyógykezeléseken vett részt, a díva pedig az előző évben véget ért koreai háború óta Koreában állomásozó amerikai katonákhoz utazott, hogy 4 napos koncertsorozattal kedveskedjen nekik. Ez sikerült is, összesen mit egy 100 000 katona hallgatta és nézte lélegzet-visszafojtva a szexszimbólummá vált sztárt, aki a téli hidegben sem takarta el bájait kabáttal, hiszen, ahogy fogalmazott: „A testünk azért van, hogy lássák, nem azért, hogy eltakarjuk.”
Ezt a szemléletét minden katona felettébb üdvözölte, akik ugyan pokrócokba csavarva ülték végig az előadást, de ennek részben az is volt az oka, hogy sokan több órával már a koncert előtt elfoglalták helyüket a nézőtéren, hogy biztosan jól lássák a fellépőt. Az egyetlen férfiszív, amelyet nem hódított meg ezzel a nemes akcióval, az éppen az ifjú, de annál féltékenyebb férjé volt.
