Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A genetikai teszteken alapuló szolgáltatásokat kínáló központok egyre olcsóbban nyújtják annak a lehetőségét, hogy megtudjuk: a világ melyik pontján élnek rokonaink, milyen vérvonalak futnak össze ereinkben. Ezek a tesztek regénybe illő találkozásokhoz járultak hozzá, és megható családegyesítésekhez vagy kínos lebukásokhoz vezetnek. A DNS-tesztek, a közösségi média és a puszta véletlenek sorozata rávilágítottak azonban olyan szervezett keretek között zajlott emberkereskedelemre is, ami egy egész országot hálózott be a kilencvenes évek elején.
Nem számított kirívó esetnek a kilencvenes években, de még a kétezres évek derekán sem, ha egy grúz kórházban egészséges ikreknek életet adó édesanyával azt közölte az orvos, hogy az egyik újszülött elhunyt az éjjel. A halál okára minden szülő valamilyen szofisztikált magyarázatot kapott az orvosoktól. Sokan beletörődtek a helyzetbe, és igyekeznek azóta is a megmaradt gyermekükre koncentrálni. Sokan azonban már akkor is gyanakodni kezdtek. Kikérték az újszülött földi maradványait, de a kórházak különféle okokra hivatkozva visszautasították a kérést. Ha ki is adták a testeket, azokat előtte erősen bebugyolálták. Senkinek nem jutott eszébe egy halott csecsemő személyi azonosságát ellenőrizni.
Bár idővel már sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben a halott csecsemők körül, mégis évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy fény derüljön az igazságra.
Becslések szerint az 1980-as évektől egészen 2005-ig több ezer (más források alapján inkább több tízezer) csecsemőről állították az orvosok valótlanul, hogy szülés után elhaláloztak, hogy aztán a vér szerinti szüleiktől elszakítsák és eladják őket módosabb családoknak, sok esetben külföldre. Az üzletben orvosok, ápolók, anyakönyvvezetők és több kórház is érintett volt Grúzia-szerte. A szálak pedig a legmagasabb politikai körökig is elértek.
Kinek és miért érte meg a gyermekkereskedelem?
A megtört családokon kívül mindenki jól járt az üzlettel: a tehetős és gyermektelen családok egy egészséges csecsemővel, az üzletben résztvevő orvosok, nővérek pedig rengeteg pénzzel gazdagodtak. A Telegraph adatai szerint egy fiúgyermekért körülbelül 1500, egy lányért pedig 1000 manetit adtak, ami akkoriban egyévnyi fizetésnek felelt meg.
Az intézményesített gyerekrablás kezdetben csak a grúz belpiacot érintette, a Szovjetunió széthullása után (amelynek Grúzia 1922-től 1991-ig volt tagja) azonban globális méretűvé vált, a csecsemők iránt a világ minden pontján érdeklődtek, gazdag nyugati családok őrült pénzeket, körülbelül 20 ezer dollárt fizettek csecsemőnként.
A közösségi média szerepe a családegyesítésben
A BBC külön riportot szentelt egy ikerpárnak, akik teljesen véletlenül, egy TikTok-videónak köszönhetően találkoztak. Történetük tipikus esetnek számít: Anót és Amyt pár hét különbséggel adoptálták. Amy anyukájának egy barátja mondta, hogy van egy nem kívánt csecsemő az egyik kórházban. A gyerekért persze fizetni kell, de utána sajátjaként nevelheti fel. Ano anyukája ugyanezt a történetet mesélte el. A két nő – azon felül, hogy hatalmas összeget fizettek a gyerekekért – nem sejtette, hogy illegális üzlet részévé váltak. Az ikrek nyomozni kezdtek, és rátaláltak egy Facebook-közösségre (Vedzeb – vagyis Keresem néven fut, jelenleg 135 ezer követője van), amely grúz családok újraegyesítését tűzte ki célul, és megosztották történetük részleteit. Egy fiatal német nő pedig válaszolt. Elmondta, hogy anyukája 2002-ben ikreknek adott életet ugyanabban grúz kórházban, ahol Ano és Amy született, ám az orvosok azt mondták, hogy mindkét gyermek meghalt, amit az anyuka sem elhinni, sem feldolgozni nem tudott. Egy DNS-teszt pedig beigazolta a gyanút. A Facebookon jelentkező német hölgy az ikrek testvére volt.
Egy országos bűnszervezet felderítése
Az említett Facebook-közösséget az a Tamuna Museridze indította el 2021-ben, aki édesanyja halála után, megtalált anyakönyvi kivonatokból jött rá, hogy adoptálták. Nyomozásának köszönhetően derült fény az egész Grúziát átszövő hálózatra, Facebook-csoportja pedig több száz család újraegyesítéséhez járult hozzá.
Tamuna Museridze a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy véleménye szerint a csecsemők elrablását a szervezett bűnözés tartotta kezében, és minden társadalmi csoport érintett volt, a taxisofőröktől kezdve, a korrupt köztisztviselőkön, nővéreken, orvosokon át egészen a legfelső politikai körökig, mindenki. A kórházak szinte minden esetben azt nyilatkozták a vér szerinti szülőknek, hogy a gyermekük elhunyt, és eltemették, ezért nem nézhetik meg a halott újszülöttet. A nyomozások arra is fényt derítettek, hogy egyetlen kórháznak sem volt saját temetője. Tamuna becslése alapján nem is tízezer, hanem legalább 100 ezer gyermek lehet érintett, azt számításba véve, hogy hányan fordultak hozzá segítségért, és hogy a szervezett keretek között zajlott csecsemőkereskedelem legalább 25 éven át zajlott. Pontos számot azonban azért nem lehet tudni, mert a kórházi dokumentáció egy része elveszett, másik része pedig nem nyilvános. Csak 1993-tól számítva havonta legalább 20-30 gyermeket vittek külföldre, a legutolsó ismert eset 2005-ben volt.
Tamuna Facebook-csoportjában pedig napról napra új történetek kerülnek elő, újabb szülők keresik korábban halottnak hitt gyermeküket, gyermekek keresik biológiai szüleiket, testvéreiket.
A grúz belügyminisztérium nyomozást indított a kiderült esetek miatt. A bizonyítás és a számonkérés viszont nehézségekbe fog ütközni, ugyanis az orvosok egy része már nem él, a hálózat pedig a legmagasabb politikai szintekig is elért. De nem Grúzia az egyetlen ország, ahol szervezett keretek között adták el a csecsemőket. A közösségi médiának, illetve az olcsó DNS-teszteknek köszönhetően hasonló esetek ezrei kerülnek még napvilágra, szerte a világban.
Érdekel milyen sorsfordító tud lenni egy DNS-teszt? Olvasd el következő cikkünket is!
