Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Beszélgetések a filozófussal című cikksorozatunk első részében arra keresünk válaszokat, hogy mennyi minden hat a gondolkodásunkra.
Török-Szabó Balázs filozófussal tavaly ősszel készítettem interjút. Könyvei mellett beszélgettünk gondolkodásról, rácsodálkozásról, a kérdésről, valamint olyan szemszögekről, ahonnan ritkán nézünk rá a problémáinkra, és amik tovább tudnak lendíteni, amikor azt gondoljuk, hogy már minden utat bejártunk, és nincs tovább.
Ez a találkozás is megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy mennyire hasznos tudomány a filozófia. Tanulságokkal szolgálhat, eszközöket és nézőpontokat adhat, amiket ha a hétköznapokban használunk, közelebb kerülhetünk a céljainkhoz, jobban megérthetjük magunkat és a világot, aminek a részei vagyunk.
Úgy döntöttem hát, hogy rendszeres beszélgetést kezdeményezek a filozófussal olyan témákról, amik mindannyiunkat foglalkoztatnak – boldogságról, szabad akaratról, szeretetről, félelmekről, érzésekről –, hogy gondolkodjunk ezekről közösen. A sorozat első részében arra a kérdésre keresünk válaszokat, hogy mennyi minden hat az ember gondolkodására.
Nap mint nap számtalan olyan helyzetben találjuk magunkat, amire nem készítettek fel az iskolában, aminek nem látjuk a megoldását, vagy amivel nehéz egyedül szembenézni. Korábban nem gondoltam volna, hogy épp a filozófia adhat ezekben útmutatást, de ma már úgy látom, hogy igenis képes rá. Mit gondolsz, ha ezt a témát vizsgálnánk, milyen kérdéssel tudnánk elindulni?
Látod, ez például önmagában izgalmas kérdés, hogy milyen kérdéssel érdemes kezdeni, mi a „jó” kérdés. Nem is olyan egyszerű megtalálni azt a kérdést, ami tényleg továbbvisz. Éveket el lehet tölteni egy-egy problémával, rengeteg kérdést feltéve, míg ha a megfelelő kérdésre keressük a választ, akár rövid úton tovább is léphetünk. Ha most az a cél, hogy megnézzük, hogyan tudjuk a filozófia eszközeit használni a hétköznapokban, azt javaslom, először a gondolkodásról gondolkodjunk közösen.
Ehhez megfelelő kérdés-e az, hogy hogyan gondolkodunk?
Nézzük meg, szerintem ezen el lehet indulni. Hiszen folyamatosan gondolkodunk, most is éppen történik, miközben igen keveset tudunk arról, hogyan csináljuk, és miért pont úgy. Pedig szerintem izgalmas rálátni, mert rá tud világítani rengeteg dologra, amire talán nem is gondolnánk. Másrészt a filozófia eszközei a gondolkodás eszközei, úgyhogy miközben a gondolkodásról gondolkodunk, a filozófia eszközeit használjuk a gyakorlatban. Itt tehát máris összetalálkozik a hétköznapi gondolkodás és a filozófia. És talán ebből is látszik, hogy egyáltalán nincs távol egymástól a kettő. Persze van a filozófiának is komoly szakmai része, amihez sokat kell tanulni, olvasni, gondolkodni, és ami ezért kissé talán eltávolodik a hétköznapitól. Ebből nehezebb a mindennapokban meríteni, de hétköznapi értelemben vett filozófiája mindenkinek van, ez pedig éppen az a mód, ahogy a világot szemléljük, ahogyan gondolkodunk.
Akkor mondhatjuk, hogy mindenkinek sajátos filozófiája van, ahogy az életéhez hozzááll? Ezek mennyiben térnek el egymástól?
Mindenki egyedi, mások a tapasztalatai, mást ragad ki a figyelmével a valóságból, így bár a gondolkodási folyamataink lehetnek hasonlóak, bizonyos értelemben mindenki másképp gondolkodik. Ebből már látható, hogy az egyik dolog, ami a gondolkodásunkat meghatározza, az az egyediségünk, vagyis az, hogy azok vagyunk, akik, és nem mások. Eszerint az egyediségünk szerint gyűjtünk tapasztalásokat, emlékeket, innen származik tehát az a készlet, amivel a gondolkodásunkban dolgozunk.
Azt gondolom, hogy belülről megélve ez számunkra annyira természetes, hogy észre sem vesszük, hogy máshogy tapasztalunk, és azt sem, hogy ezek a tapasztalások máshogy hatnak ránk, mint másokra. Erre, vagyis az egyediségünkre rá tudunk látni valamilyen módon?
A korábbi tapasztalatainkat, az ezekből táplálkozó gondolatainkat és tetteinket némi munkával fel tudjuk térképezni, pont azért, mert mi csináltuk vagy velünk történtek, így őrizzük a lenyomataikat, többségében vissza is tudjuk keresni azokat az emlékeinkben. Ez alapján képet kaphatunk az egyediségünkről.
Az egyediségen túl milyen más dolgok hatnak még a gondolkodásunkra?
Ott vannak azok a fizikai ingerek, amik a jelenben hatnak ránk, az időjárástól a fényeken át a zenéig, amit épp hallgatunk, amik emlékeket idéznek fel bennünk vagy hatásukra elindítunk egy gondolatmenetet. Ezenkívül ha másokkal bármilyen formában kommunikálunk, az ő gondolataik is hatnak ránk és a mi gondolataink is rájuk. Ami nagyon hasznos tud lenni, ugyanis azzal, hogy valamilyen formában gondolatokat cserélünk, olyan új szemszögeket kaphatunk, amiket magunktól valószínűleg nem látnánk. És ami még nagyon érdekes, hogy a régi korok embereinek gondolatai is formálják a világlátásunkat. Ez azért különösen izgalmas, mert olyanok gondolatairól beszélünk, akikkel közvetlenül nem találkoztunk, mert akár évezredekkel korábban éltek. Ezeknek a hatásoknak általában nem vagyunk tudatában.
Azt akarod mondani, hogy ha most eszembe jut valami, lehet, hogy azt épp egy több száz évvel ezelőtt élt ember gondolatai alapján gondolom? Mondasz erre példát?
Keressünk egy elég régi példát. Az ókori Görögországban egészen más értékrend volt jellemző, mint most, de mégis megvannak a nyomai a mai napig. Évszázadokon át foglalkoztak például az erény kérdésével, azzal, hogy mit jelent jónak lenni, jót cselekedni, hogy mi van előrébb, a jólét vagy a jó cselekedet.
Az anyagi jólétről beszélünk, vagy arról, hogy jól érezzük-e magunkat?
Mindkettőről. Szókratész védőbeszédében úgy fogalmaz az i.e. 4. században, hogy „nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó”. Ösztönös és természetes törekvés bennünk, hogy igyekszünk jól élni. Hogy ez hogy függ össze azzal, hogy jót cselekszünk-e, azóta is folyamatosan téma a filozófiában és a közgondolkodásban. Egyáltalán, mit tekintünk jónak, mit rossznak? Szent Ágoston például az 5. században arra jutott, hogy a rossz önmagában nincs, csak a jó hiánya, és a mi döntésünk, hogy a jót cselekedjük-e vagy sem. És persze számos gondolkodót fel lehetne még sorolni, egészen a kortársakig, akik a görögök után folytatták a gondolkodást erről a kérdésről, hogy mi a jó, létezik-e legfőbb jó vagy általános jó, ami mindenkire ugyanúgy vonatkozik, hogy mik az erények, vagy épp hogy kötelességünk-e erényesen élni.
Akkor ezt lehet egy évezredeken átívelő gondolatmenetnek tekinteni, ami az ókorból indult, és a mai napig tart? Ha így van, akkor végigkövethetjük, hogy mit jelentettek az erények a görögöknél és ma hogyan jelennek meg a gondolkodásunkban.
Nézzük meg! Az erények az ókorban ugyan nem törvények voltak, de a poliszok polgárai törekedtek tartani magukat hozzájuk, hiszen számukra ez valahol egyet jelentett a kiválósággal. Platón négy fő erényt emelt ki. A bátorság volt az egyik – ezt még a középkorban a lovagok is az egyik legfontosabb értéknek tartották, bár már megváltozott a jelentése, nem egészen ugyanazt értették alatta, mint a görögök. Ma nem feltétlenül azért kelünk fel reggelente, hogy a bátorságunkat próbára tegyük, de a bátor tetteket és embereket ma is ünnepeljük. A mértékletesség a másik – az ösztönös vágyaknak való parancsolás. Ez is jelen van a gondolkodásunkban, legyen szó akár az önfegyelem gyakorlásáról, akár az egészségre való odafigyelésről. Aztán ott a bölcsesség – ez a világ működésének megértését jelentette. A filozófusok ezt a bölcsességet keresték, ebből ered a szó jelentése is, ugyanis az ógörög filozófia szó annyit tesz, hogy „a bölcsesség szeretete”. Miután a bölcseknek nagyobb rálátásuk volt a világ működésére, így tudásukat igénybe vették például a törvényhozásban, a döntések meghozatalában is. Aztán ott a negyedik erény, az igazságosság, ami akkor jelenik meg, ha a másik három egyszerre van jelen.
Ezek bárki számára gyakorolhatók ma is, de most nem pont ezek a mérvadók. Én úgy látom, hogy a bölcsességnek nincs akkora szerepe ma, mint régen. Mintha nem annyira lenne divat gondolkodni. Ezt hogy látod?
Mondjuk inkább úgy, hogy most más szerepe van ezeknek az erényeknek, az idők során igen sok változáson mentek keresztül, minden kor hozzátette a saját gondolatait, amivel módosított rajtuk, mire odáig eljutott, amivel mi találkozunk. És minden bizonnyal a mi korunk is változtat rajta.
Lehet egyáltalán aktualitása ma a filozófiának, a „bölcsesség szeretetének”?
Persze. Bár nagy változáson ment keresztül ahhoz képest, hogy annak idején a hétköznapok része volt a bölcselet, azért ez is jelen van a gondolkodásunkban. Ha például megakadunk egy problémával, nálunk nagyobb tapasztalatú, nagyobb rálátással bíró emberek álláspontját keressük most is. Ilyen az, amikor gyerekként a szüleinket kérdezzük, szakértőktől kérünk tanácsot, de akár az is, amikor egy sportközvetítésen a szakkommentátort hallgatjuk, hogy ő mit lát, szakmai szemmel. És ugyanez jellemez akkor is, ha korábban élt emberek tapasztalatait és gondolatait keressük. Az igény ott van bennünk arra, hogy más szemszögekkel tágítsuk a látásmódunkat, több dolgot értsünk meg, olyan szemszögeket találjunk, amiknek hasznát tudjuk venni. Az tehát a dolog egyik része, hogy hatnak ránk mások gondolatai, köztük régebbi korokból származók is, akár anélkül, hogy tudatában lennénk, honnan erednek és milyen változásokon mentek keresztül, mire elértek hozzánk. Az pedig a másik, hogy ezekből a gondolatokból meríteni is tudunk, ha akarunk. Arról nem is beszélve, hogy mi is hozzátehetjük a magunkét – ez valahol nem más, mint a gondolatok fejlődése.
Hogyan jutnak el a gondolatok hozzánk, ha nem tudunk róluk? Mármint hogy lehetséges az, ha mondjuk soha nem hallottunk az erényekről, mégis megtalálhatók a gondolatainkban?
A kultúrán, szokásokon, nyelven, a gondolatokból fakadó tetteken keresztül áramlanak embertől emberig, téren és időn át. Úgy, ahogy a szólásaink: használjuk őket, már nem feltétlenül az eredeti jelentésük értelmében, mégis tartalmazzák azt a gondolatiságot, amiből eredetileg kialakultak. Persze nem csak a filozófusok gondolatai hatnak ránk, hanem minden olyan gondolat, eszme, irányzat, művészeti alkotás vagy esemény hatása megjelenik, ami változtatott az adott kor világképén. Az ipari forradalom ugyanannyira, mint Shakespeare művei vagy a Batman képregények, de akár egy dalszöveg vagy egy film is.
Izgalmas belegondolni, hogyan alakulhatott volna a világ, ha valaki valahol mást gondolt volna...
Igen, el lehet játszani a gondolattal, vannak izgalmas sci-fik, amik ilyen alternatív idővonalakat mutatnak be. De az még izgalmasabb kérdés, hogy vajon a mi mostani gondolatainkkal, tetteinkkel milyen hatással vagyunk a jövőre, mondjuk a 2000 év múlva élő emberek gondolkodására. Vajon hogyan alakítjuk most, akár ezzel a beszélgetéssel, vagy az olvasó azzal, hogy velünk gondolkodik? Az eddigiek alapján ugyanis az, amit most gondolunk és a gondolataink alapján teszünk, ugyanúgy hatással lesz a jövő emberére, mint minden, ami ránk eddig hatással volt.
Tulajdonképpen a gondolkodáson keresztül össze vagyunk kötve a múlttal és a jövővel?
Igen, sőt lehet mondani, hogy a gondolkodásunkon keresztül vagyunk része annak a nagy, időben és térben is kiterjedt dolognak, amit emberiségnek nevezünk.
