Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A harmincas évek ünnepelt dívája túlélt egy merényletet, a két világháború között sajtómágnás férje után megörökölte az ország legnagyobb sajtóbirodalmát. Állítólag az utolsó magyar király is a szeretője volt – mégis mellőzötten, kisemmizve halt meg.
„A Tündérlaki lányok hárman voltak. Kettő közülök tisztességes volt, a harmadik nem. A két tisztességest Ellának és Irénnek hívták, az egy nem tisztességest Putyinak. Ez nem is volt tisztességes, csak afféle showgirl, magyarul látványossági kisasszony, és mint ilyen erkölcstelen életet élt. Ugyanis volt egyetlenegy nagyon gazdag barátja, aki eltartotta, nagy lakást rendezett be neki, pénzzel és ékszerekkel tömte, és agyba-főbe ruházta” – így kezdődik Heltai Jenő A tündérlaki lányok című novellája, amelyből később színdarab is készült, és amelyről már a megjelenés után mindenki tudta, hogy hőseit a Gombaszögi nővérekről mintázta az író.
A szép, az előkelő, a szórakoztató és a legtovább élő
A Gombaszögi lányok (vagy ahogy gyakran emlegették őket, a „Gombalányok”) valójában öten vagy hatan voltak testvérek, közülük négyen a színpadon is ismertek voltak. A Heltai által tisztességesnek minősített Ellán és Irénen (aki később a világhírű magyar bőrgyógyász, dr. László Ernő felesége lett) kívül a legidősebb lány, Margit is színésznői babérokra pályázott, ám végül inkább férjhez ment egy gazdag főszolgabíróhoz, érdekből. A férj egy bérház tulajdonosa is volt, és a lakbérből nemcsak Margit húgainak tandíjára futotta, hanem egy tanyára is Gombaszögön, amely aztán a nővérek művésznevét is inspirálta – eredeti vezetéknevük ugyanis Grün volt. „Margit volt a legszebb, Frida a legelőkelőbb, Ella a legszórakoztatóbb, és Irén élt a legtovább”, mondták róluk a pestiek. Rajtuk kívül még egy Sára és egy Aranka nevű testvérről tud az utókor, ők nem a nyilvánosság előtt élték az életüket.
Karcsú, mint a párduc
Ki volt hát a „legelőkelőbb” Gombaszögi lány, Frida? Az 1890. december 9-én született „Frici” 19 évesen végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját, és még ugyanabban az évben
férjhez ment Rajnai Gábor színészhez, akitől ugyan 1918-ban elvált, a zsidóüldözések idején azonban Rajnai segített neki bujkálni.
Kezdetben a Magyar Színházban játszott, majd 1915-től a Vígszínházban, egészen 1933-as visszavonulásáig. Drámai tehetségéről elismerően nyilatkoztak a kritikusok, és a közönség is imádta. Bródy Sándor szerint például Frida „karcsú, mint a párduc, és mintha ennek a nemes állatnak a természetéből volna benne valami. Halkan, lassan, csaknem észrevétlen, lesből támad az idegekre. Hogy a szívekkel is tud-e manipulálni, ez a jövő kérdése, de nem kérdéses.”
Frida kétségtelenül tudott. Állítólag még színinövendék korában elcsábította IV. Károly Habsburg főherceget, későbbi osztrák császárt és magyar királyt; viareggiói nászútja alatt pedig megismerkedett Giacomo Puccinivel, aki később is rajongva áradozott a „nagy magyar művésznőről”. Pietro Mascagni zeneszerzővel is hírbe hozták, sőt van, aki azt is tudni véli, hogy
Frida igazán szenvedélyes szerető volt, aki nem érte be napi hét-nyolcnál kevesebb intim együttléttel.
Megszállott rajongója támadt Gombaszögi Fridára
1919 januárjában az ellene elkövetett gyilkossági kísérlettől volt hangos a sajtó: egy őrült tizenéves rajongója, egy vésnöktanonc megjelent a színésznő Vilmos császár úti (ma: Bajcsy-Zsilinszky út) lakásánál, becsöngetett, és a gyanútlanul ajtót nyitó Gombaszögire fegyvert fogott. A színésznő próbált elmenekülni, de támadója végigüldözte a ház folyosóin, azt ismételgetve, hogy „meg fogsz halni”. Végül kétszer rálőtt: a színésznő a kezével takarta el az arcát, és a lövedék a kezén és az arcán is átfúródott, megsértve a nyelvét, és súlyos, életveszélyes sérülést okozva. A merénylő ezután végzett magával, Gombaszögi Frida pedig hosszú ideig lábadozott a Pajor szanatóriumban, kérdéses volt, hogy valaha színpadra tud-e még állni. Végül Hüttl Tivadar sebészprofesszor és László Ernő bőrgyógyász szinte teljesen eltüntették a sérülés nyomait. Amikor egy év kihagyás után újra fellépett, zajos siker fogadta.
A sajtócézár egy szerelmes gimnazista rajongásával imádta
Második férjével, a sajtómágnás Miklós Andorral még a merénylet előtt ismerkedett meg. Miklós felesége, Hausz Valéria nagy rajongója volt Gombaszöginek, és rávette férjét is, kísérje el a színházi premierekre. A „femme fatale” varázsának a nála tíz évvel idősebb sajtócézár sem tudott ellenállni: 1922-ben összeházasodtak, és Miklós még tíz évig „egy szerelmes gimnazista ideális rajongásával imádta feleségét”, ahogy korabeli lapok fogalmaztak.
Egy gellérthegyi villát béreltek, Tahitótfaluban volt a nyaralójuk, saját áramfejlesztővel, csónakházzal és két hajóval. Itt szívesen időzött a házaspár párizsi és biarritzi tartózkodásaik között, s Gombaszögi, ha csak tehette, sokat sportolt: evezett, teniszezett, úszott. A harmincas években a Várba költöztek, ahol népes személyzet leste kívánságaikat, és a korszakban szokatlan módon két gépkocsival is rendelkeztek.
Miklós Andorban Móricz Zsigmond szerint „különös ellentmondás volt (…). A felszínen közönséges szatócs, petróleumszagú, s képes volt az ország egyik legnagyobb vagyonát megteremteni, s ami még nehezebb, megtartani. (…) Egyetlen könyvet el nem olvas. Sejtelme sincs róla, ki volt Arany János, ha néha egy íróról beszél, az embernek megáll az esze”. Miklós 1933-ban hunyt el, ekkor már Móricz is másképpen nyilatkozott róla: „Miklós Andor tanította meg olvasni a magyar népet” – állította, nem minden valóságalap nélkül, ugyanis a sajtómágnás könyvkiadással is foglalkozott.
özv. Miklós Andorné, az üzletasszony
A sajtócézár halála után feleségére hagyta teljes birodalmát, biztos megélhetést biztosítva a számára. Gombaszögi három héttel a férje halála után úgy döntött, visszavonul:
„Eddig Gombaszögi Frida voltam. Ennek most vége! Ezután csak Miklós Andorné akarok lenni” – mondta, és átvette a médiabirodalom vezetését.
A jobbra tolódó politikai légkörben még Gömbös Gyulával is tárgyalt, aki megígérte neki, hogy amíg ő lesz a miniszterelnök, az Est-lapoknak nem esik bántódása. 1939-ben azonban már Gömbös nem élt, az Est-lapok ellen pedig adóvizsgálatot indítottak, amelynek eredményeképpen adócsalás vádjával felszámolták a vállalatot. Elszállíttatták az összes berendezési tárgyat, a bérleti és előfizetési díjakat pedig a végrehajtó letiltatta.
Mindene odalett a háborúban
Gombaszögi Frida megtarthatta ugyan a Dísz téri otthonát és tahi nyaralóját, de nem sokáig: 1944-ben származása miatt ezektől is megfosztották. Álnéven, erdélyi menekültként, külsejét elváltoztatva vészelte át a német megszállást egy barátnője Akácfa utcai lakásában.
A háború alatt odalett többi vállalkozása is: papírgyára porig égett, lakását kirabolták, ékszereit elvitték, házát bombatalálat érte.
1945 tavaszán, 54 évesen visszatért a színpadra: Gertrudist játszotta a Nemzeti Színház premierjén, majd 1949-ig a Vígszínházban szerepelt. 1948-ban Amerikában vendégeskedett, találkozott Irén húgával, Greta Garbóval és Molnár Ferenccel is. Próbálták rábeszélni, hogy maradjon, de ő hazajött. Érthető módon szerette volna visszakapni elkobzott javait, ezekért hosszan pereskedett, de az államosítások idején erre semmi esélye nem volt.
A háború után mellőzötté vált
Az 1950-es évek elején mindenét elvették, súlyos napi gondokkal küszködött. Vidéki színházakban vállalt szerepeket, s hiába kérvényezte a nagy hatalmú Révai Józsefnél, hogy visszahelyezzék Budapestre, kérése elutasításra talált – az épülő kommunizmus potentátjainak szemében Gombaszegi a Horthy-rendszer ünnepeltjeként és az Est-lapok tulajdonosaként nemkívánatos személy volt. 1953-tól végül mégis engedélyezték számára a Budapestre költözést: 1956-ig magatartástant is tanított a Színművészeti Főiskolán, és apróbb szerepekben volt látható. 71 évesen, 1961. szeptember 6-án hunyt el. (A cikk Zalai Katalin Gombaszögi Frida drámája, két felvonásban című írása alapján készült.)
