Gobbi Hilda a Kádár-korszak legendás, Kossuth-díjas színésznője volt, a rádió Szabó család című hangjátéksorozatának Szabó nénije.
„Nem voltam soha szép, akkoriban azt mondták: érdekes. De valljuk be őszintén, ez annyit jelentett, hogy csúnya. Hallatlan luxus, fényűzés volt ez, mert nem okozott gondot az öregedés” – ír ta Közben című önéletrajzi kötetében, amely 1982-ben jelent meg. Gobbi Hilda tevékeny ember volt, aki teljes vállszélességgel kiállt a számára fontos dolgok és eszmék mellett, amelyek közé az elesettek és kiszolgáltatottak segítése éppúgy hozzátartozott, mint a színház. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a művésznő legnagyobb szerelme a színház volt – de azért akadtak rajta kívül mások is.
Jómódból szükséglakásba
Olasz eredetű családba született 1913-ban, felmenői között több gazdag és híres ember is volt, többek között zeneművészek és karmesterek. Bohém lelkületű édesapjának tapétaboltja volt, ami jó anyagi körülményeket teremtett a családnak, gyakoriak voltak a féktelen „úri murik”: „Folyt a pezsgő, gerbeaud-mignonokkal részegen célozgatták hajnalban a Duna-part gesztenyefáit, a fürdőkádban piás tábornok honolt, az erkélyen elázott méltóságos asszony ölelkezett egy ludovikás fiúval (…). Éjfélig én is ott téblábolhattam közöttük rózsaszín krepdesinruhámban, fekete lakkcipőmben – és azt hittem, ez így szép és jó” – írja visszaemlékezésében. De a dorbézolás nem vezetett jóra, a vagyonnak hamarosan nyoma sem maradt. A gimnázium után a putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, ahol saját bevallása szerint két dolgot szeretett meg: a virágokat és a színházat. Amikor hazaköltözött volna, azzal szembesült, hogy házukat elárverezték, apja egy másik nőhöz költözött, neki pedig állás után kellett néznie. A szülők elváltak, Gobbi Hilda pedig megismerte a nélkülözést: édesanyjával (aki kártyajósként próbálta előteremteni a mindennapi betevőt) szükséglakásokban laktak, és megesett, hogy több száz csótány tetemét találta a fürdőkádban, amikor a sötét fürdőszobában fürödni készült.
Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjében gyakornokoskodott, egy pálcikával távolította el az orchideákról a tetveket. Egy hirtelen elhatározással jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahová fel is vették, és hamarosan statisztaszerepeket kapott: legelőször például brekegnie kellett a színfalak mögött. Kezdő színészként Bajor Gizi és Móricz Lili segítette. Előbbi a megunt cipőit adta oda neki, utóbbi pedig néha meghívta ebédelni – így legalább olykor-olykor jóllakhatott. Harmadik jótevője egy Rozika nevű utcalány volt, aki a Rákóczi úti Góbé büfé előtt talált rá az éhesen bámészkodó főiskolásra. Egy éven át etette, egészen addig, amíg meg nem kapta a szerződését a Nemzeti Színháztól.
Kirúgták, mert kiderült: a nőkhöz vonzódik
A háború alatt irodalmi esteket szervezett, amelyeket azonban betiltottak, arra hivatkozva, hogy „ellentétes a háborút viselő ország érdekeivel”. Részt vett az ellenállási mozgalomban is, megismerkedett Révai Józseffel (a Rákosi-korszak későbbi fő ideológusával) és Kádár Jánossal, akire állítólag később is bármikor rátörte az ajtót, ha a főtitkár éppen nem ért rá fogadni. Ekkortájt ismerkedett meg Major Tamással is, akivel szoros barátságban volt ugyan, a Nemzeti Színház igazgatója azonban kirúgta, amikor szembesült azzal, hogy Gobbi Hilda nem titkolja, hogy nőkhöz vonzódik.
Szívesen flörtölt, de valójában monogám alkat volt
A szocializmusban tiltott volt a homoszexualitás. Akiről gyanították, hogy a saját neméhez vonzódik, könnyen zsarolhatóvá vált. Gobbi Hilda másságát viszont eltűrték: a színésznő férfiruhában járt, imádott konyakozni, mulatni, cigarettázni és horgászni (a Balatonon vagy a Soroksári-Duna-ágban pecázott a legtöbbet, a csali lótetű volt). És persze imádta a szép, fiatal nőket, köztük a nála 12 évvel fiatalabb Temessy Hédit, akivel éveken át találkozgatott budai villájában. (A villát Gobbi Hilda azután igényelte meg, hogy Nagy Imre kivégzése után az épületből kitelepítették a miniszterelnök lányát.)
Igazi gentlemanként viselkedett szerelmével: a premierek után száz szál vörös rózsát küldetett Temessy öltözőjébe.
Kapcsolatuk idővel véget ért, ezután Gobbi Hilda a nála tizenhét évvel fiatalabb írónővel, Galgóczi Erzsébettel élt együtt, aki, ha a korszakban nem is vállalhatta nyíltan leszbikusságát, Törvényen kívül című kisregényében központi témává tette a nők közötti szerelmet. (A könyvből Makk Károly forgatott filmet 1982-ben, Egymásra nézve címmel.) Gobbi Hilda önéletrajzi könyvében ugyan nem tér ki kettejük kapcsolatára, az azonban kiderül: gyereklányként rendszeresen szexuálisan zaklatta a család egyik ismerőse.
Beépítette a Nemzeti Színház tégláit nyaralója falába
Gobbi Hildának mindene volt a színház: a háború után fizikai munkával járult hozzá a Nemzeti Színház újjáépítéséhez, megszervezte a Horváth Árpád Kollégiumot a színinövendékek számára, az idős és magányos színészek számára pedig létrehozta az Ódry Árpád és a Jászai Mari Színészotthont. A hatvanas évektől kezdve sokszor időzött Visegrád-Szentgyörgypusztán lévő nyaralójában, amelybe beépíttette a hajdan a Blaha Lujza téren álló, lerombolt Nemzeti Színház tégláit is. Szívesen elmélkedett a villa teraszán, az elmaradhatatlan cigaretta és konyak társaságában. Ezekről még hetvenen túl, betegen sem volt hajlandó lemondani annak ellenére, hogy az orvosok tiltották: előfordult, hogy megkérte ismerőseit, csempésszék be neki a kórházba. 1988. július 13-án, 75 évesen hunyt el. Hamvait vasládába helyezték, mellé pedig – végakaratának megfelelően – az Imperiál nevű híres versenyló patkóját, visegrádi villájának egy tégladarabját és egy csomag fűmagot tettek. „Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő” – vallotta a színésznő.
