Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Aki járt már a katalán fővárosban, esetleg éppen tervezi, bakancslistáján van, vagy gyakorta visszatérő látogató ott, az biztosan csodálója Antoni Gaudí művészetének. Az építész legismertebb műremekei a Sagrada Familia mellett a Güell Park, a Casa Batlló és a Casa Milá. Az ünnepelt alkotó méltatlan módon lelte halálát éppen élete fő műve felé tartva egy barcelonai közúti balesetben.
Gaudí 1852-ben született kézművescsaládban, ahonnan kézügyességét és a formákkal való barátkozást örökölhette. Gyenge egészsége miatt sokat kellett a katalán vidéki házuk kertjében levegőzgetnie, a kényszerpihenőt pedig a természet alapos megfigyelésével fordította előnyére a gyerek Antoni. Négy nagy szenvedélyéből kettő ekkor már biztosan megvolt: ez Katalónia szeretete, és a természet iráni elkötelezett, alázattal és tisztelettel teli rajongása. Az építészet iránti szenvedélye és vallásos elhivatottsága csak kicsit később alakult ki.
Művész és mecénása
Gaudí 1870-től tanult építésznek Barcelonában. Tanulmányait alkalmi munkákból kapott fizetéséből finanszírozta, és sosem volt sem átlagos természetű, sem átlagos képességű diák, így diplomázásakor, 1878-ban ezt mondta róla az Escuela de Arquitectura igazgatója, Elies Rogent:
„Nem tudom, hogy egy őrültnek adtunk-e diplomát, vagy egy zseninek – majd az idő megmondja.”
Még ugyanabban az évben megtörtént az építészet egyik legnagyobb találkozása a katalán iparmágnás Eusebi Güell és a fiatal, de tehetséges építészzseni között. A művészetekre érzékeny, gazdag vállalkozó nemcsak mint mecénás, de mint barát is Gaudí életének fontos részévé vált, és a kölcsönös tisztelet nagyszerű közös munkákat generált.
Güell megbízására indult el a Güell Park nagyszabású vállalkozásának építése, mely lakópark helyett a város emblematikus pihenőparkja és egyik fő látványossága lett.
A Sagrada Familia felépítésének megbízását 1883-ban vette át Gaudí. Ugyan az első köveket már 1882-ben lefektették, a terveket teljesen átdolgozta, merőben újszerű alapokra helyezte az építkezést.
Gaudí, a befutott építész
Művészete népszerűsítésének jót tett, hogy egyrészt Barcelonában 1888-ban megrendezték az első spanyolországi világkiállítást, mely 400 ezer látogatót vonzott a katalán fővárosba, másrészt pedig hogy 1898-ban pedig Spanyolország elveszítette utolsó gyarmatait: Kubát, a Fülöp-szigeteket és Puerto Ricót, valamint Csendes-óceáni érdekeltségeit. A nemzet tragédiájának felfogott veszteség következtében azonban sok kintlévőségből származó pénz vándorolt vissza az anyaországba, amelyek befektetésre vártak.
A fordulat
A tehetséges és páratlan látásmódjáról híres mérnök színházba és koncertekre járó, társaságkedvelő fiatalember volt. Az idő múlásával, munkájában való alázatos elhivatottságában azonban az ínyenc ízléséről híres dandy egyre befelé fordulóbb alkotó lett, aki spórolt megjelenésén, takarékosan étkezett, egyre inkább kiteljesedő munkásságára és hitére koncentrált. Vegetáriánussá vált és napi 10 kilométert gyalogolt.
A tragikus halál: úton a Sagrada Familiához
Részben ennek is köze van tragikus halálához. A közélettől egyre visszavonultabb, idős művészt már kevesen ismerték fel arcról, amikor 1926. június 10-e estéjén a Sagrada Familia felé sétálva elütötte egy villamos. Az ütéstől elveszítette eszméletét. Papírjai, személyazonosságát igazoló dokumentumai nem voltak nála, és bár az egész város ünnepelte a zseni építészt, elhanyagolt fizimiskája és ápolatlan öltözete miatt még csak nem is gyanakodtak, hogy az eszméletét vesztett idős koldus a várost világhíressé tevő építész. Nem fordítva rá különösebb figyelmet, a Szent Kereszt Kórházba szállították, ahol később a Sagrada Familia papja azonosította. Sérüléseibe napokon belül belehalt. A Sagrada Familiában rendezett temetésén és a környező utcákban aztán hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy elbúcsúzzanak a méltán tisztelt és szeretett művésztől.
Barcelona ikonikus temploma az egyik fő műve
Bámulatos szimbolika rejtőzik a Sagrada Familia tornyainak száma és magassága mögött éppúgy, mint a legapróbb részletekben. Belül színes, mesebeli erdőre emlékezetet a fantasztikus templom, s szokatlan módon kívül mesél el bibliai történeteket, jeleneteket az apostolok és Jézus életéből.
Gaudí kicsit másként gondolkodott a bibliai jelenetekkel való oktatás módjáról, mint korábban az egyház. Felfogása szerint a hívő, aki magától bemegy a templomba, már ismeri ezeket a cselekedeteket, ezért ezekről a templom belsejében már nem kell hírt adni. A külső homlokzatokon elhelyezett „példázatokkal” üzenni tud és hatni a járókelőkre is, akik csak elmennének a templom mellett.
A csak adományokból épülő Sagrada Familiát 2005-ben az UNESCO felvette a Világörökségek listájára, 2010 novemberében pedig XVI. Benedek pápa bazilikává szentelte.
Gaudí szimbólumok iránti rajongásának tisztelegve a világ sokáig reménykedett benne, hogy az építész halálának 100. évfordulójára, 2026-ra elkészül a hatalmas mű, de mára látni vélik, hogy korai ez az időpont. Jelenleg 2030 tűnik reálisnak az eközben is látogatható és turistákóriási tömegeit vonzó csoda építésének befejeztére.
