Angyalföld egykori gyárnegyedében található a Frangepán utca, melynek neve egy ősi horvát nemesi családra utal. A család számos hatalmasságot, világi és egyházi vezetőket adott a horvát népnek, és fontos szerepet játszott a magyar történelemben.
A XIII. kerület, Angyalföld jól ismert közterülete a Göncz Árpád városközponthoz közel található, a Béke utcára merőleges Frangepán utca. Itt van ahol többek között a Kodolányi János Egyetem budapesti kihelyezett központja, a Porsche Hungária telephelye és az Angyalföldi Református Egyházközség temploma és parókiája is. Az utca a középkori és újkori történelemben fontos szerepet játszó, horvát származású Frangepán családról kapta a nevét.
A Frangepán család eredete nem tisztázott, egyesek a római Frangipánokkal hozzák kapcsolatba őket. A família horvát ága a dalmáciai Veglia szigetén telepedett le, nem tudni pontosan, mikor. 1193-ban a család sarja, Frangepán Bertalan áldozatos szolgálatáért cserébe egész Modrus vármegyét megkapta örökségül III. Béla királytól, a tatárjárás után pedig IV. Bélának tett áldozatos szolgálataikért cserébe – a bujkáló király a Frangepánoknál talált menedéket, majd ők kísérték vissza elpusztult országába – már az egész tengermelléket birtokolhatták. Amikor 1300-ban Károly Róbert Spalatóba (ma Split) érkezett, a Frangepánok a legelső támogatói között voltak, és ez még jobban növelte a család presztízsét és gazdagságát.
A família legnagyobb birtokszerzője a 15. században élt Frangepán Miklós dalmáciai és horvátországi bán volt, aki Luxemburgi Zsigmond híveként és tanácsadójaként lépett fel, de Velencével is barátságos politikát folytatott. Legidősebb fia, III. István, Zsigmond király egyik legkiválóbb udvaronca lett, később Mátyást is támogatta, aki bánná nevezte ki őt. István mellett Miklósnak további kilenc fia volt, akik az apa halála után hamar összekaptak az örökségen, így a Frangepán család több ágra szakadt: néhányan a magyar királyt támogatták, mások a Habsburgokat, míg megint mások Velencére támaszkodtak.
A török uralom súlyos károkat okozott a Frangepán családnak, különösen az István fiához, Bernardin grófhoz tartozó ágnak, melynek birtokait szisztematikusan pusztította az oszmán sereg. A család ezért csatlakozott a törökök elleni harchoz, részt vettek többek között az 1493-as korbávmezei csatában is. 1530-ban bekövetkezett haláláig Bernardin gróf lelkesen vett részt Horvátország védelmében, de szintén jelentős a horvát nyelv ápolásában vállalt szerepe is: lefordíttatta például horvátra a Bibliát, és bár ez a munka elveszett, nyomai felfedezhetők a későbbi protestáns kiadásokban.
A mohácsi vereség után a a család lassan a kihalás szélére sodródott. A család utolsó férfi sarja, Frangepán Ferenc Kristóf sógora, Zrínyi Péter bán rábeszélésére csatlakozott a Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szerveződő Habsburg-ellenes összeesküvéshez. A szervezkedés közvetlen kiváltó oka az 1664 augusztusi vasvári béke volt, mely az Oszmán Birodalom birtokában hagyta minden addigi hódítását, beleértve Érsekújvár vidékét is. Erre a felháborodott magyar főnemesek eltökélték, hogy összefognak az érdekeiket csorbító Habsburg-uralom ellen.
Frangepán az összeesküvés egyik vezetőjeként főként diplomáciai feladatokat látott el, a zendülés azonban Wesselényi halálát követően elbukott. Frangepán (Zrínyivel együtt) a császár kegyeiben bízva önként feladta magát a bécsi udvarnak, mégis rendkívüli bíróság elé állították, fő- és jószágvesztésre ítélték. A bécsújhelyi börtönben raboskodott (ezt örökíti meg Madarász Viktor festménye, a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben), az itt töltött idő alatt verseket írt, melyek a horvát nyelvű barokk líra jelentős alkotásainak számítanak, és lefordította horvátra Molière komédiáját, a Dandin György, avagy a megcsúfolt férjet. 1671. április 30-án fejezték le, mindössze huszonnyolc éves korában. Lánya, Frangepán Flóra apja halála miatt érzett fájdalma miatt a pozsonyi Klarissza-rendi apácák közé lépett, ahol műfordításokkal kezdett foglalkozni. Mivel a Frangepán nevet császári átok sújtotta, Ozolyi Flóra álnéven jelentette meg fordításait.
Érdemes még megemlíteni Ferenc Kristóf nővérét, Frangepán Katalint, aki Zrínyi Péter feleségeként, Zrínyi Ilona édesanyjaként és II. Rákóczi Ferenc nagyanyjaként vonult be a történelembe, és maga is részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Gyermekeit Habsburg-ellenes szellemben nevelte, és ugyan nem beszélt magyarul, gondja volt rá, hogy gyerekeinek megtanítsa a nyelvet. Kortársai szerint nem volt nála erényesebb, kitűnőbb asszony, „férfias bátorság lakozott benne”. Az összeesküvés bukása után a császári csapatok elfogták, elszakították gyermekeitől és a Domonkos-rend grazi kolostorába zárták, ahol férje halálhírére elborult az elméje. Két évvel később, 1673-ban hunyt el.
Ferenc Kristóf gróf halála végleg kipusztította a Frangepán családot. A horvátországi Portoréban (ma Kraljevica) található kastélyukat, melyet 1650-ben Zrínyi Péter kezdett el építtetni velencei főépítészt bevonva a munkálatokba, teljesen kifosztották, főúri pompával bíró berendezéséből semmi sem maradt fenn az utókor számára. Később kaszárnya, majd katonai kórház üzemelt a kastélyban, majd a 19. században a jezsuiták tulajdonába került, akik egy második szintet építtettek rá. A tenger feletti dombon emelkedő Frangepán-kastély ma is a város nevezetességének számít.
Érdekel az utcanevek története? Kísérd figyelemmel Térfigyelő sorozatunkat, amelynek előző részében annak jártunk utána, hogy miért hívják Bosnyák térnek a Bosnyák teret.
