Gyakran egy személy, olykor pedig egy tömeg fényképe ír történelmet, mai írásunkban viszont otthonunk, a Föld a főszereplő: a kék bolygó híres portréját – amint felemelkedik a Hold horizontján – a valaha készült legjelentősebb természetfotónak tartják, jogosan. A Földfelkelte névre keresztelt kép alapvetően változtatta meg a világunkról alkotott felfogást, bár nem ez volt az első, a Holdról készített fotó planétánkról, a NASA pedig egy jelentős csalást eszközölt a publikálás során.
A tankönyvekben, fotóalbumokban és egyéb helyeken is gyakran felbukkanó, lélegzetelállító bolygóportré kapcsán rengeteg tévhit született az elmúlt fél évszázadban: sokan például azt gondolják, a fotót Neil Armstrong készítette az első Holdra lépéskor, pedig valójában még csak nem is az égitest felszínéről lőtték. A fényképet az Apollo–8 űrhajó asztronautája, William Anders készítette, aki 1968 decemberében két társa, Frank Borman és Jim Lowell társaságában első ízben állt Hold-körüli pályára, ország-világ számára bizonyítva, hogy az amerikai űrprogram végre sikeresen megelőzte a rivális szovjeteket.
A küldetés december 21-én startolt a Kennedy Űrközpontból, és három nappal később ért a Hold közelébe, ahol 10 órányi keringési időt töltött: a három űrhajós első ízben láthatta teljes egészében, bolygóként a Földet, amit természetesen fényképen is meg kellett örökíteni. Két évvel korábban a Holdra küldött Lunar Orbiter 1 űrszonda már készített fotót a távolban felsejlő Földről, ez azonban kifejezetten gyenge minőségű, fekete-fehér felvétel lett, meg sem közelítve azt a csodát, amelyet Anders lencsevégre kapott különleges, 70 mm-es Kodak nyersanyaggal dolgozó, átalakított Hasselblad 500-as gépével.
A 250 mm-es teleobjektívvel lőtt fotó szenteste, december 24-én, greenwichi idő szerint 16 órakor született, és kiválóan illusztrálja Lovell szavait, aki a kék planétát megpillantva úgy nyilatkozott: „innen nézve a Föld egy hatalmas oázis az űr végtelenében…” A kép azonban még közlése előtt fontos módosításon esett át: Anders eredeti fotóján a Föld a Holddal párhuzamosan, a kép közepén foglal helyet, a NASA illetékesei azonban megvágták és 95 fokban elforgatták a felvételt, hogy úgy tűnjön, mintha a bolygó éppen felemelkedne a horizonton – ezért hiszik máig sokan, hogy a csalással Földfelkeltére változtatott kép nem orbitális pályáról, hanem a Hold felszínéről lett fotózva.
A fénykép hamar híressé vált, számtalan újság és magazin publikálta, egy évvel később már bélyegen jelent meg az Egyesült Államokban, Joni Mitchell pedig meg is énekelte a Földfelkeltét egyik dalának szövegében. Anders fotójának népszerűségével csupán egyetlen hasonló kép, az Apollo–17 legénysége által 1972-ben, a Hold felé utazva készített Kék üveggolyó volt képes felvenni a versenyt, amely a Földközi-tengertől egészen az Antarktisz jégsapkájáig mutatja bolygónkat (érdekesség, hogy ez a kép fejjel lefelé készült, és a kidolgozás során fordították meg, hogy a „helyes irányban” mutassa a Föld égtájait).
