Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az etruszkok voltak az elsők, akik föld alatti járatokat kezdtek építeni Orvieto városa alatt. Az építkezések ezt követően 3000 éven át, egészeg a középkor végéig folytatódtak.
Különleges, föld alatti város terül el Orvieto környékén. Az olasz kisváros alapítói és későbbi lakói nem bízták a véletlenre a védekezést, a várost egy hatalmas, szinte megközelíthetetlen hegy is oltalmazza. Az emberek pedig kiépített kazamatarendszerben kereshettek menedéket itt, ha szükséges volt.
Európa legdrámaibb elhelyezkedésű településének tartják sokan a Róma és Firenze között félúton található Orvietot, hiszen az umbriai Ripa Medici (Medici Szikla) nevű vulkanikus hegy csúcsán fekszik, feljutni pedig igazán nehéz: a függőleges hegyoldal pompás látványt és hatékony védelmet nyújt a lakók számára. Nem véletlen, hogy már az etruszkok is ide telepedtek.
Nem csak a hegyen, a föld alatt is terjeszkedtek
A vulkanikus tufa alkotta hegy nem az egyetlen védelmi rendszer, ami sok ezer éve az itt élők rendelkezésére áll. A hegy gyomrában az évezredek során egy teljes várost alkottak meg, hogy az életben maradásukat biztosítsa. A jól faragható, puha tufa segítségükre volt ebben.
Az egykori Orvieto, vagy ahogy az etruszkok nevezték, Velzna volt az utolsó etruszk város, amely hosszú ostrom utánmegadta magát a Római Birodalomnak. Lakosai Volsiniibe menekültek a hódítók elől.
Olasz régészek Orvietonál hat évig tartó kutatás után 2007-ben megtalálták a mitikus Fanum Voltumnaét, a 12 etruszk város szent vallási központját, melyről több művében írt Titus Livius, a római történetírás egyik legnagyobb alakja is. Az etruszk vallási központot már közel 600 éve kutatták ekkoriban az olaszok. A Vatikánhoz hasonló egykori vallási hely egy hatalmas templomát és körmeneti útvonalát tárhatták fel az ezredfordulót követően.
A város kellős közepén, a mélyben rejlik Szent Patrik kútja. Még a 16. század során építtette VII. Kelemen pápa, aki a természeti katasztrófákra és ostromokra, háborúkra számítva szerette volna megoldani a város vízellátását.
A pápa is bővítette a föld alatti alagutak sorát
VII. Kelemen a Medici család leszármazottjaként került a pápai trónra, vérbeli reneszánsz uralkodó volt. Álma, hogy egy független, egységes Itáliát hozzon létre, nem bizonyult egyszerű feladatnak. Politikai szerepének egyenes következménye volt a németek beavatkozása. Borubon Károly herceg csapatai pillanatok alatt foglalták el Rómát, hatalmas mészárlás során. A döbbent egyházfőt börtönbe vetették. Fél év után, őreit megvesztegetve sikerült csak megszöknie, ekkor Umbriában keresett menedéket. Nem csoda, hogy ezt követően mindent megtett a biztonsága érdekében.
A város mélyén már 1527-ben megkezdték az általa megrendelt építési munkákat, és alig tíz év alatt el is készült az 53.15 méter mélységű és 13 méter széles hengeres formájú kút, melyhez 72 ablak biztosította a fényforrást.
Járatok és vájatok a föld alatt
De nem ez az egyetlen föld alatti létesítmény a vulkanikus hegy mélyén. Vannak olyan alagutak, és barlangok, amiket 2500 évvel ezelőtt alkottak meg. Rengeteg lépcső és ciszterna biztosította már akkoriban is a város lakóinak védelmét és kényelmét. Hogy a rómaiak, majd Itália későbbi lakói tudták-e, mekkora kiterjedésű a föld alatti város, azzal kapcsolatban csak feltételezéseink lehetnek. Ami bizonyos, hogy a középkor során sem álltak le a a föld alatti termek építésével. Kelemen pápa csak folytatta a hagyományt, mely a 18-19. századra a feledés homályába veszett.
Az 1970-es években véletlenül fedezték fel a földalatti várost. Egy nagy kiterjedésű földcsuszamlást követően kezdődtek meg az ásatások a szájról szájra terjedő ősi legenda nyomán, mely az egykori “üreges Orvietoról” szólt.
Évszázadokon át épültek a földalatti járatok
Ekkoriban kezdték el feltárni a több mint 1200 barlangból álló labirintussal, alagutakkal, kutakkal, esővíz megőrzést szolgáló ciszternákkal, titokzatos nyílásokkal, szabálytalan alakú falakkal és ablakokkal ellátott titokzatos várost a hegy gyomrában.
A labirintusban olajmalmok, silók és kutak is találhatók, egykor kályhák is gondoskodtak a megfelelő hőmérsékletről. A vízvezetékek mellett gyümölcsprések és törkölytároló edények tanúskodnak arról – a Kr. e. 5. századtól a reneszánszig –, hogy nem csak vizet ittak volna odalenn. Az állatoknak is volt helyük, istállók, ólak, galambdúcok tömege segítette volna az állattenyésztést a mélyben, egy esetleges ostrom során.
A földalatti Orvieto egyik legizgalmasabb része az úgynevezett Hadrianus labirintusa, tele üregekkel, amelyeket sétányok, silók, kutak és ciszternák kötöttek össze.
S ha mindez még nem lenne elég, tizenkét évvel ezelőtt két etruszk piramist is sikerült feltárniuk a régészeknek. A legutóbbi feltárás eredményei azért is figyelemre méltóak, mert bár számtalan ismerettel bírunk az etruszkok egykori életével kapcsolatban, korábban soha nem találtak hozzájuk köthető, hasonló építményeket.
Még az elmúlt években is okoztak meglepetést
“Tudjuk, hogy ez nem kőbánya vagy ciszterna. A falak túl jól lettek kialakítva ahhoz, hogy kőbánya legyen, és nincs bizonyíték sárra sem, ami ciszternára utalna. Így már csak néhány lehetőség marad: valamiféle vallási építmény vagy sír, mindkettő példa nélkül álló ezen a területen” – mondta ezt követően A New Hampshire Egyetem klasszikus régészet professzora, David George. Hogy mi célt szolgálhatott a két, föld alatti piramis számtalan járattal körbevéve, az a mai napig talány.
A piramisok építésével kapcsolatban egyre újabb ismeretekkel gazdagodunk. A legfrissebb kutatási eredményekről ide kattintva olvashatsz.
