Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Talán egyetlen korszak sem kínált annyi hátborzongató pillanatot és nem is adott annyi rémisztő karaktert, mint a 70-es és 80-as évek horrorjai. De mi lenne, ha egyszer csak ott teremhetnél ezeken az ideglelő helyszíneken?
Ki is tudná kitörölni az emlékeiből Jason Voorheest, Michael Myerst vagy Freddy Kruegert, akik filmvásznon való felbukkanása nemzedékek óta gondoskodik az ideglelős rettegésről! Ha félelmetes is, mégis jó emlékként idézzük fel ezeket, amelyeket ráadásul a forgatási helyszíneken is újraélhetünk: jó pár film ikonikussá vált helyei ugyanis a mai napig léteznek.
Egy kis filmtörténet
A horror mint filmes műfaj története Georges Méliès munkáival kezdődik. Alig néhány évvel azután, hogy az 1890-es évek közepén megjelentek az első filmesek, a francia filmrendező és színész megalkotta az angolul a „The Haunted Castle” vagy „The House of the Devil” néven ismert „Le Manoir du Diable”-t, amely 1896-ban széles körben elterjedt.
Az első horrornak tartott, háromperces filmben animált csontvázak, szellemek, átalakuló denevérek és maga az ördög is látható.
Noha a filmnek nem volt célja a félelemkeltés, mégis ez volt az első olyan mozi, amelyben a természetfeletti szerepeltetése precedenst teremtett az elkövetkezőkre.
Point Reyes világítótorony
De hogy akkor ne maradjunk izgalmas helyszínek nélkül, kezdjük is a kaliforniai Point Reyes világítótoronnyal, amely az 1980-as évek horrorklasszikusa, A köd egy központi eleme. Az épület a Csendes-óceán partjának egyik legködösebb részén áll magányosan, pontosabban csak akkor lenne magányos, ha a horrorrajongók nem lepnék el olyan sokan.
A filmben egyébként Adrienne Barbeau lemezlovas a világítótoronyból sugározza a rádióműsorát, amellyel figyelmezteti a városlakókat a természetfeletti ködre, amely élőhalott kalózokból álló legénységet sodor magával.
Nem csoda, hogy a horror készítőit megihlette e hely, hiszen a jeladó az év nagy részét vastag ködköpenybe burkolózva tölti, amely körül kísértetiesen csapnak fel a víz óriási hullámai.
No-Be-Bo-Sco tábor
„A Crystal Lake tábort már 20 éve nem használja senki, mert egykor egy szörnyű gyilkosságsorozatot követtek el itt. A helyiek úgy gondolják, hogy az átok még mindig ott lebeg. Egy vállalkozó kedvű pár azonban mit sem törődve a múlttal, újra megnyitja a tábor kapuit...” – ismerős a történet? A Crystal Lake talán minden idők leghíresebb nyári tábora volt, no és egyben Jason Voorhees kedvelt vadászterülete is.
A New Jersey állambeli Blairstown vadonjában található, még máig aktív cserkésztábor, a Camp No-Be-Bo-Scót 1927-ben a cserkészek hozták létre.
Az elkövetkező néhány évben több és több faház épült, a nyári tábor pedig folyamatosan, még a második világháború idején is működött. A Péntek 13. film producerei teljesen véletlenül tévedtek oda 1979-ben, hogy aztán örökre megváltoztassák a nyári táborok szemléletét.
Az ördögűző lépcsője
Amikor a washingtoni Georgetownban az M utcából Canal Road lesz, látható egy kivételesen hosszú, egy kőfal és egy téglaraktár közé ékelődő, meredek lépcső. Vannak olyanok, akik számára ez az építmény csak egy lépcső, de vannak bizony olyanok is, akiket elkap a borzongás. Tudniillik utóbbiak valószínűleg felismerik az 1973-as, Az ördögűző című horrorfilm önfeláldozó papja és a 12 éves gyermeket megszálló démon közötti végső összecsapás helyszínét, amely ma már szinte történelmi mérföldkő.
A rettegés háza Freiburgban
Ha emlékszel a Suspiriára, akkor ismerős lehet a németországi Freiburg óvárosában álló Haus zum Walfisch.
A Bálnaházként is emlegetett késő gótikus polgári ház volt ugyanis az 1977-es Sóhajok című horrormozi fő forgatási helyszíne.
Élénk karmazsinvörös homlokzatával és pszichedelikus spiráldíszítéseivel nem csoda, hogy ezt a hangulatos épületet választották a hajmeresztő horrorfilm helyszínéül.
Több film helyszíne is volt az Ennis House
A Los Angeles-i Ennis House külsejét és belsejét több filmes és tévés produkcióban is használták. 1959-ben a külsejét a House on Haunted Hillben mutatták be Vincent Price főszereplésével, de A Sáska napja 1975-ös produkciója ugyancsak magánlakásként használta a helyszínt.
A ház azonban Rick Deckard – Harrison Ford – lakásának inspirációjaként vált legendássá Ridley Scott 1982-es Blade Runner (Szárnyas fejvadász) című filmjében.
Ezek mellett az épületkülső a Buffy, a vámpírölő című tévésorozatban is szerepelt Angelus, Spike és Drusilla otthonaként.
Ha szívesen olvasnál még Budapest titokzatos, elhagyatott épületeiről is, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket is.
