Ez itt a Dívány Szófejtő sorozata, melyben annak járunk utána, hogy mi fán terem egy-egy magyar szó vagy szólásmondás.
Egy fikarcnyit sem aludtam múlt éjjel, mert azon töprengtem, vajon mi lehet az a fikarc. Miután nyomozni kezdtem, kiderült, hogy ez a homályos eredetű szó apró rojtot, vékony szálat, rostot, foszlányt, illetve rongydarabot jelent, ám ma már jottányit sem használjuk ebben az értelemben, mennyiségjelzőként viszont annál inkább. Apropó, a jotta vajon több vagy kevesebb a fikarcnál?
Kicsiny, parányi, csekély, igen kevés/kis rész valamiből, alig valami, szinte semmi – erre utalunk, amikor a fikarcnyi és a jottányi kifejezést használjuk, egy jotta tehát pont annyi, mint egy fikarc: jóformán semennyi. Döntetlen a párbaj, de vajon lehet-e egy fikarcnyival is többet tudni a jotta eredetéről, mint a fikarcéról?
A görög ábécé megvan? Alfa, béta, gamma, delta...
...epszilon, dzéta, éta, théta, ióta... Helyben is vagyunk.
Az Etimológiai szótár szerint a magyar jotta a görög „i” betű nevének, az iótának a latinosított formájából (iota) származik. Az ióta egyszerű vonal, amelyet gyakran csak más betű alá írtak hangérték nélküli apró mellékjelként (iota subscriptum), és más nyelvekben is a kicsiség, jelentéktelenség, elhanyagolható mennyiség jelképe lett, az iota szót pedig többek között a franciák, az angolok és a németek is abban az értelemben használják, mint a magyarok:
- Ne pas bouger d’un iota. = Egy jottányit sem mozdulok.
- He did not show an iota of interest. = Egy jottányi érdeklődést sem mutatott.
- Leider wird er im Vergleich zu seiner ursprünglichen Meinung wahrscheinlich nichts ändern. = Sajnos valószínűleg egy jottányit sem fog változtatni az eredeti véleményén.
A múltkori Szófejtőnk a kikosarazásról megvolt?
