Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ugorjunk vissza az időben nagyjából ötszáz évet. Megvan? Szuper! Valószínűleg nem ez a legszembetűnőbb jelenség a korban, de ha mégis feltűnt, vegyük át, hogy miért öltöztek egymáshoz nagyon-nagyon hasonlóan a fiúk és a lányok.
A kérdés megválaszolásához képzelj el egy olyan világot, ahol a gyerekeknek csak nagyjából 30 százalék esélye van arra, hogy öt évnél tovább éljenek. Ilyen magas halálozási arány mellett a szülők igyekeztek minél kevésbé kötődni a gyerekekhez, ezért nem is szenteltek különösebb figyelmet a nemüknek. Hétéves kor körül megnőtt az életben maradás esélye. Ekkortájt váltak a fiúk férfivá, ennek keretein belül megengedték nekik, hogy nadrágot viseljenek.
Ma már nem a ruha teszi a fiút férfivá
Nincs ünnepélyes keretek között történő nadrágátadás annak örömére, hogy a gyerek túlélte a pestist és a himlőt, menjen, raboljon kedvére, mert most már igazi férfi. A kisfiúkat a születésük pillanatától kezdve fiús ruhákba öltöztetjük, és egészen addig tartjuk magunkat ehhez, amíg nem döntenek erről másképp.
A 18. században Jean-Jacques Rousseau előszeretettel hangoztatta a gyerekek szabad mozgásának fontosságát. Mivel a fehérneműt ekkoriban még nem találták fel, a gyerekek teste szuperül szellőzött a ruhák alatt. Ezenkívül nem kellett bajlódni csatokkal, gombokkal és cipzárakkal sem, ami kisgyerekek esetén igencsak megkönnyíti az öltöztetést. Ha még Rousseau is a szoknya mellett tette le a voksát, miért társítjuk ma mégis a nőkhöz ennek a kényelmes és praktikus ruhadarabnak a viselését?
A cisznemű férfiak nem érdemlik meg, hogy megtapasztalják ezt a kényelmet?
A nyilvánvaló válasz az, hogy a divat ma többnyire a nemekhez kötődik. Vannak férfias és nőies ruhadarabok, ezek viselése mellé pedig hajlamosak vagyunk bizonyos tulajdonságokat társítani. A probléma azzal kezdődött, amikor elterjedt, hogy a nők annak érdekében kezdtek nadrágot viselni, hogy belépjenek a férfiak körébe. Ez azonban nem egészen igaz. A nők eredetileg egy találmány miatt kezdtek el nadrágot hordani, ez pedig – kapaszkodj meg – a bicikli volt.
És éppúgy, ahogy vannak esetek, amikor a nadrág kényelmesebbnek bizonyul, van, hogy nemtől, stílustól és szexualitástól függetlenül praktikusabb viselet a szoknya. De miért is kellene a férfiaknak gyakrabban szoknyát hordaniuk? Ezeket szedtük össze Carlyn Beccia Mediumon megjelent cikke alapján.
#1 Például azért, mert sokkal kényelmesebb viselet
Rousseau megelőzte korát, amikor arra ösztönözte a szülőket, hogy a fiúkat is járassák szoknyában. Ma már tudjuk, hogy a szűk ruházat csökkenti a spermiumok számát, és mivel az utóbbi évtizedben zuhanni látszik a spermaszám, érdemes komolyan venni a problémát.
#2 Vagy mert a szoknyában könnyebb a szex
Veletek is előfordult már, hogy minden körítés nélkül, hirtelen egymásnak estetek, ugye? Aztán elérkezik a pillanat, amikor kénytelenek vagytok megállni, ott van az öv, a csat, a gombok és az alsónadrág... és akkor még a csőnadrágokra ki sem tértünk! Mennyivel könnyebb dolgunk van egy szoknyával, amit csak felhúzunk, és már kezdődhet is, aminek kezdődnie kell.
#3 És mert a szoknya szexivé tesz
A kivillanó vádlik és combok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy elfogadjuk, sőt megszeressük a testünket. Ezt az érzést pedig nem vehetjük el a férfiaktól sem!
#4 A változatosság pedig gyönyörködtet
A legtöbb férfinadrág egyszínű, maximum apró mintás. Térd fölé érő vagy hosszú. Ennyi, kész, vége. Ha már élénk vagy színes, az nem elég férfias, köszönjük, az nem kell. Nem unjuk még ezt a hozzáállást?
#5 Arról nem is beszélve, hogy a nőies férfiak szexik
Oké, nem arról van szó, hogy éjjel-nappal szoknyában kellene járni. De hány dicsérő szó jár kéz a kézben a színes, mintás ingekkel és a játékos nyakkendőkkel? Hány hosszú hajú férfi ajtaja előtt állnak tömött sorokban a nők? Na, ugye. Az emberek számára mindig vonzó az újdonság.
+ 1 A szoknya verekedés közben is praktikusabb
Oka van annak, hogy a skótok a kiltet választották harci ruhájuknak: szabadabb mozgást biztosít ugyanis, mint bármilyen nadrág. Sőt, biztos vagyok benne, hogy a szamurájok sem véletlenül bújnak hakamába, hiszen ez a szoknyaszerű ruhadarab nemcsak védi a lábukat, de bőségének köszönhetően a lábmozgás rejtve marad az ellenfél elől.
Ugye, hogy megérné néha szoknyába bújni?
