Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ferenc pápa halála után a katolikus egyháznak el kell döntenie, hogy képes-e megújulni: egész jövője múlhat a konklávé eredményén egy emlékezetes pápaság után. A pápa életének 89. évében, húsvét hétfő reggel hunyt el.
Ferenc volt az első jezsuita pápa, aki ennek megfelelően minden luxust elutasított, maga mosta hajléktalanok, betegek lábát nagycsütörtöki szertartásokon, érsekként is tömegközlekedést használt és szívesen főzött magának. Az opera műfajáért, Shakespeare-ért és Dosztojevszkijért egyaránt rajongott Jorge Mario Bergoglio, aki Buenos Aires érsekeként érkezett 2013-ban a konklávéra a Vatikánba, majd Ferenc pápaként távozott onnan. Súlyos, komoly örökséget hagy most a katolikusokra – az emberarcúbb, modern egyház és két évezred hagyományainak összehangolásában utódjának, még inkább utódainak lesz komoly feladata.
Jorge Mario Bergoglio 1936 december 17-én született Buenos Airesben, ahol a munkások lakta Barrio de Floresben nőtt fel. Édesapja könyvelőként dolgozott a vasútnál, míg édesanyja háztartásbeli volt. Bár anyja Argentínában született, felmenői olaszok voltak, csakúgy, mint édesapja: Benito Mussolini elől menekültek mind, egészen Dél-Amerikáig, ahol a spanyol és az olasz egyaránt anyanyelvként funkcionált családjukban.
Jorge, mielőtt Ferenc pápa lett
A későbbi pápának két fiú- és két lánytestvére volt, Oscar, Alberto, María és Marta. Ma már csak a fiatalabb Bergoglio-lány, María él: az ő visszaemlékezései szerint a későbbi jezsuita fiatalon ellenállhatatlan mosolya és humora révén hódította meg a környezetében megfordulókat.
A tanuláshoz megvolt az esze és az akarata is, alapelve az életben a mértékletesség volt – sem túl keveset, sem túl sokat nem akart semmiből. Fiatalon barátnője is volt, átlagos életet élt, érettségi után Buenos Airesben járt egyetemre és kémiából szereztt diplomát.
Fiatal felnőttként egy egész későbbi életét meghatározó esemény is történt vele: tüdőgyulladás alakult ki szervezetében 1957-ben, mely olyannyira súlyosra fordult, hogy tüdejének egy részét, valamint három cisztát is el kellett távolítani mellkasából.
Mindezek dacára egyébként remek úszó volt világéletében, időskori légúti betegségeinek gyakorisága azonban az életmentő beavatkozás hosszú távú következményeként alakult ki.
Jezsuitából vált szentatyává
A fiatal Jorge Mario egyre erőteljesebben érezte Isten hívását, igazi küldetését pedig a papi hivatásban lelte meg. Emlékei szerint egy tavaszi ünnepre készülődve tért be gyónni az útjába eső templomba,
a gyóntató pap pedig olyan komoly hatást gyakorolt rá, hogy eldöntötte: pap lesz.
Szemináriumba ment az egyetem után, majd belépett a Jézus Társaságába, azaz jezsuita lett. Bölcsésztanulmányait részben Chilében folytatta, majd Buenos Airesbe hazatérve szerzett újabb diplomát, ezúttal filozófiából. A hatvanas években történelmet és pszichológiát tanított, majd beiratkozott teológia szakra is. 1969-ben szentelték pappá, a hetvenes években Spanyolországban mélyítette el hitét, majd 1973-ban megtette végső fogadalmát jezsuita szerzetesként.
Már ebben az évben jezsuita provinciálisnak nevezték ki szülőhazájában, majd annak a papi szemináriumnak lett a rektora, amelyben maga is tanult. Ezt követően doktori tanulmányai miatt Németországba küldte rendje, majd hazatérhetett Buenos Airesbe. Itt, később pedig Córdobában volt a helyi jezsuiták lelki vezetője és gyóntatópapja. 1997-ben lett Buenos Aires koadjutor érseke, majd alig egy év után, az érsek halálával átvette az ő tisztségét. Érsekké, majd bíborossá nevezte ki pápai elődje, II. János Pál: a lengyel származású pápa halála után az egyik legesélyesebb volt a konklávén a pápai szerepre, ám ekkor még Joseph Ratzingerre, azaz XVI. Benedekre szavaztak többen, nem pedig rá. A La Stampa beszámolója szerint Bergoglio maga kérte, szinte könnyek közt a bíborosokat, hogy ne adjanak le rá több szavazatot, hadd nyerjen Ratzinger – azért, hogy ne húzódjon el még jobban a pápaválasztás.
2013-ban azonban, Benedek lemondása után már az ő választott neve, Ferenc hangzott el a „habemus papam” mondatot követően, a fehér füst felszálltakor.
Az egyházban is az egyszerűséget képviselte
Bergoglio érsekként és bíborosként Assisi Szent Ferenchez méltó életet élt – nem véletlen, hogy az ő nevét vette fel -, melynek alapját az egyszerűség adta. Buenos Airesben busszal és metróval közlekedett, a szegények és a betegek megsegítését élete fontos feladatának tekintette. Megválasztásakor Cláudio Hummes brazil érsek ült mellette, aki abban a pillanatban, ahogy kiderült, Bergoglio lesz a pápa, felé fordult, megölelte, majd annyit mondott neki:
„ne feledd a szegényeket”.
Ennek jegyében nem is a pápai apartmanba költözött be már Ferencként sem, hanem maradt annak a vendégháznak a lakója, melyben a konklávéra érkezőket szállásolják el. Szegények ezreivel ült le közös asztalhoz, adományokkal is segítette egyes nemzetek elesettjeit, homíliáiban pedig visszatérő elem volt az aszketikus életmódra buzdítás, a luxus kerülése és a szegények segítése – akárcsak a szenvedő népekkel szembeni szolidaritás. 2023-as magyarországi látogatásakor is megnyilvánult ez a hozzállása: egy korábban gardróbként használt helyiséget alakított át számára Török Dávid építész az Apostoli Nunciatúra egy gardróbjából, melynél fontos volt, hogy minél kevesebb pénzből nyújtson méltó környezetet, mert Ferenc pápa nem szívelhette a pazarlást…
Radikális tettek nélkül beszélt tabutémákról
Ennél rizikósabb témákban is megnyilvánult ugyanakkor a jezsuita pápa: a nők pappá szentelésének kérdésében kimondta a kategorikus nemet, ugyanakkor a papi cölibátussal kapcsolatosan már sokkal kevésbé sarkosan fogalmazott. Beszélt arról, hogy más vallásokban a papok számára engedélyezett a házasulás, és ennek tilalma a katolikus egyházban is átmeneti – még ha nem is tett lépéseket annak érdekében, hogy ezt megszüntesse.
Az azonos neműek közti házassággal ugyan szintén szembehelyezkedett, de engedélyt adott arra, hogy az LMBTQ-embereket is megáldhassák papjai, akármekkora felháborodást is váltott ez ki az egyházon belül. „Ha elfogadják az Urat és jók a szándékaik, ki vagyok én, hogy megítéljem őket?” – nyilatkozta a témában, egyházát biztatva arra, hogy segítsen az LMBTQ-identitású gyermeket nevelő szülőknek abban, hogy támogassák gyermeküket, álljanak mellé.
A korábbi hivatalos egyházi kommunikációhoz képest egyértelműen nyitott, de a legfontosabb doktrínákat nem törölte el,
ám már azzal, hogy a korábbi teljes elutasítással szemben elfogadó módon beszélt ezekről a témákról, új utat jelölt ki.
Ferenc volt ugyanakkor az a pápa is, akinek a legkomolyabban szembe kellett néznie az egyházon belül elkövetett pedofil bűntettekkel. A kánonjogban papi hivatástól való megfosztást és igazságos büntetést vezetett be, többször kért bocsánatot nyilvánosan az egyháza tagjai által elkövetett bűnökért, pszichológiai értelemben vett gyilkosságként, a gyermekkor megszüntetéseként hivatkozott a pedofil bűnökre. Nyilatkozata és a kánonjog változtatása ellenére is sok egykori áldozat is felrótta ugyanakkor neki, hogy nem ment elég messzire.
Közel az emberekhez
A legtöbb hívő számára ugyanakkor nem ezek miatt lesz emlékezetes Ferenc pápasága, hanem azért, mert mindvégig olyan közel maradt hozzájuk, amennyire csak lehetett. Budapesti látogatásakor egy XII. kerületi plébánia várta szállása közelében „flashmobbal”: az nem feltételezhető, hogy teljesen spontán módon, ám mégis megállt, az ott miatta egybegyűlteket megáldotta és rózsafüzéreket osztott szét köztük. Amikor egy audienciája során egy autista kisfiú sétált fel a színpadra, majd ott játszani kezdett, derűvel fogadta és úgy fogalmazott,
a gyermek mindenkit arra tanított most, hogy szabad legyen Isten színe előtt.
Emberközelisége, kedvessége tette rengeteg nem hívő számára olyan emberré, akinek a szavára érdemes odafigyelnie. Abból, amilyen méltósággal betegségeit, krónikus térdproblémáit és fájdalmait viselte, alázat és kitartás sugárzott, mégis teljesítette kötelességét egészségével kapcsolatos nehézségei mellett is. Ferenc egy válaszút lehetőségét nyitotta meg a katolikus egyház előtt: ezen tovább indulva egy, a XXI. században sokkal szerethetőbb, ezáltal népszerűbb útra is léphetnek, egy rossz irányba tett lépéssel azonban a legnagyobb világvallás jövője komoly veszélybe kerülhet.
Ferenc pápa 2025. április 21-én, reggel 7 óra 35 perckor tért vissza a Teremtőhöz. Halálának hírét a Vatikán húsvét hétfő délelőttjén jelentette be.
Erdő Péter pápaságának esélyeiről írtunk ebben a cikkünkben: konzervativizmusa lehet ellenérv személyével kapcsolatban.
