Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Azt mondják, okos ember más hibájából tanul, a „kevésbé okos” a sajátjából sem. Ha az elmúlt időszakban a saját bőrünkön tapasztalt káros környezeti hatásokból még nem okultunk eleget, álljon itt például egy ősi kultúra tragikus sorsa, melynek az jelentette a vesztét, hogy tagjai képtelenek voltak fejlődni és fenntartható életet élni.
Mit is takar pontosan a gyakorta emlegetett fenntartható fejlődés elve? 1987-es Brundtland-jelentésében az ENSZ ezt úgy határozta meg,
kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.
Elérhető így a fenntartható fejlődés?
A globális méretű „kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad” elv talán szinte már naivnak tűnő célkitűzése úgy kívánja a társadalom működésének alapjául szolgáló természeti rendszereket és erőforrásokat megóvni és megőrizni, hogy leszámol a környezet rombolásával, miközben sem a gazdaság fejlődése, sem a társadalmi igazságosság és egyenlőség eszméje nem szenved csorbát.
Elsőre talán picit naivnak tűnik
Az ember ne legyen pesszimista, se szkeptikus vagy borúlátó, de sajnos elég csak realistának lenni ahhoz, hogy az ENSZ 2030-ra kitűzött nagyszabású terveinek 17 fenntartható fejlődési célját, és az azokhoz kapcsolódó 169 célkitűzésnek a megvalósítását szinte lehetetlen vállalkozásnak tekintse. Különösen így 2024 hajnalán, amikor január elején Skandináviában mínusz 43 Celsius-fok volt, miközben a mi gyerekeink pólóban fociztak a napsütötte grundon, a szomszédos országban továbbra is háború dúl, az éhezők száma pedig évről évre nő, és mára elérte a negyedmilliárdot.
Összefeszülő érdekek
A fenntartható fejlődés három fő területre koncentrál, amelyek
- a gazdaság,
- a társadalom
- és a környezetvédelem.
Nem nehéz belátni, hogy e három terület érdekei sokszor teljesen ellentétesek egymással. Hiszen, míg a fogyasztói társadalom helyenként dübörgő gazdaságot eredményezett, teljesen kifacsarta a természeti erőforrásokat, aminek az emberek isszák meg a levét.
Az ENSZ elképzelése tehát a mindennemű szegénység felszámolásáról és az éghajlatváltozás egyidejű kezeléséről az egyenlőtlenségek leküzdése, illetve a folyamatos fejlődés fenntartása mellett szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, de hátha megtörténik a csoda! Fontos lenne, mert ha nem, úgy járhatunk, mint a vikingek.
Akik maguk alatt vágták a fát
A szókép soha nem volt még ennyire találó, mint ebben az esetben. Skandinávia harcos hajósai és rablóportyázói a 8. és a 11. század között olyan területekre jutottak el, mint Izland, a Shetland-szigetek vagy Grönland. Ez utóbbi helyen virágzó létük nem tartott túl sokáig, bár a „zöld föld” természeti adottságaival egy ideig jól sáfárkodtak az észak-európai hódítók.
Mezőgazdaságból és állattartásból tengették békés hétköznapjaikat, míg aztán egy kicsit el nem szaladt velük a ló.
Nem tudták leküzdeni hajózás iránti szenvedélyüket, és az időjárással is dacolniuk kellett, ezért állítólag annyi fát vágtak ki, ami végül a vesztüket okozta.
Izland szomorú példája
Ma, egy izlandi vicc szerint ahhoz, hogy kitalálj egy izlandi erdőből nem kell mást tenni, mint felállni. A nevetés azonban elmarad, ha belegondolunk ennek okába. A vikingek ugyanis Izlandon valami olyasmit csináltak kicsiben, amit sajnálatos módon mi azóta is tesztünk nagyban.
Amikor bő egy évezreddel ezelőtt az első vikingek megérkeztek a szigetre, annak 25-40%-át nyír- és egyéb fafajtákból álló erdők borították. A harcias lelkületű új lakók azonban elkezdték kivágni az erdőket, hogy alapanyaghoz és megművelhető földterületekhez jussanak. Ezeket legelőként, vagy mezőgazdasági tevékenységre kezdték használni. Ha ez nem lett volna elég, az általuk betelepített juhok legelése az újabb facsemeték kibontakozását is megakadályozta, így a vikingek módszeresen lecsupaszították a szigetet.
A nagymértékű fakivágás felbolygatta az ökoszisztéma törékeny egyensúlyát, és meggyengítette a talajt, majd egy idő után a hajóépítésben is meggátolta őket. Mivel nem tudtak fenntarthatóan élni, mértéktelenségükkel kizsigerelték a természet kínálta lehetőségeket. Pont, ahogy mi tesszük egy évezreddel később.
Ha szeretnél többet megtudni a vikingek életéről, korábbi cikkünkben érdekes adalékokra bukkanhatsz.
