Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Arra az emberre, aki a nagybőgőbe is beugrik – bár ezzel nem biztos, hogy segítettünk megfejteni a szólást. A Szófejtő mai részében egy 15. századi anekdota nyomába eredünk.
„Vig lakás közben nincs, ki emlétse Isten tisztösségét,
Már az király is régen föltötte az Orbán süvegét (...)
Tekénts meg ember, részeg királynak lásd nagy bolondságát"
A versrészlet a Régi Magyar Költők Tára: XVII. század kilencedik részében olvasható, és a szövegkörnyezet alapján egyértelmű a kérdéses szólás jelentése: ’részeg, ittas, berúgott, elázott, mámoros, tintás, spicces, becsípett, felöntött a garatra, mulat, tivornyázik, dorbézol, dajdajozik’.
A feltette az Orbán süvegét szófordulatot a legtöbb régi szólásgyűjtemény említi, magyarázatául pedig azt a 15. századi anekdotikust történetet hozzák fel, amely szerint II. Ulászló koronázásán Dóczi Orbán egri püspök „megborosodott” szolgája büszkén a saját fejére tette ura püspöki süvegét. A Magyar példabeszédek és jeles mondások szerkesztője, Dugonics András így fogalmaz:
„Midőn II. Ulászló koronáztatott; mindnyájan a’ Püspökök Püspöki süvegjökben állottanak mellette ki vévén Dóci Orbánt, az akkori Egri Püspököt. Ennek süvegét Ura után viszi vala annak Inassa, oly részeg ifiú, hogy a’ Püspöki süveget fejében hordozná, és arrúl semmit se tudna. Ez után a’ Magyarok ha valakit láttak, ki igen nagyon meg részegedett azt mondották felőlle: hogy ez is olyan, mint ki egyszer az Orbán Püspöknek süvegét fel tette.”
Ugyanakkor, mint arra dr. habil. Forgács Tamás, az SZTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékének docense felhívja a figyelmet, a kifejezés Dugonicsnál nemcsak a Részegesek című fejezetben kapott helyet, hanem – „Föl tötte az Orbánʼ süvegjét” alakban – a Kevélyek című szakaszban is (II: 65). Dugonics ehhez a ʼkevélyʼ jelentéshez is közöl lábjegyzetben egy magyarázó anekdotát, ám ez egy teljesen más történet, mint az előző:
„Méhész Orbán egy nevezetes falusi Bíró maga méltóságos beszédgyeivel arra vitte a’ falunak esküdtyeit: hogy ő maga süvegesen szóllott; a’ többi őtet süveg le téve hallotta. Sokáig bírta ő a’ falusi elsőséget: mert valóban meg is érdemlette. Minden esztendőben gyarapodó méltóságát nem szenvedhetvén tovább az irígykedő esküdtek, Bírónak mást választottak, de az előbbinél sokkal alább valót. Ki is tapasztalván azt: hogy annyi böcsületet nem adnának néki, mint az előbbinek, el kérte annak süvegét, és vele a’ falusi gyűlésben meg jelent. Mondgyák: hogy Orbán süvegének láttára, tiszteletére hajtotta az egész gyülekezetet.”
„Meglehetősen gyanús azonban, hogy egy kifejezéshez két ennyire eltérő magyarázat tartozzon. Valószínűbbnek látszik ezért, hogy Dugonics vagy kitalálta, vagy gyűjtötte a két anekdotát, s nem vette észre, hogy ugyanahhoz a kifejezéshez tartoznak, teljesen eltérő jelentéssel” – írja Forgács Tamás Történeti frazeológia című munkájában, majd hozzáteszi: mivel az egyes gyűjtemények készítői gyakran egymástól veszik át a kifejezéseket, és sokszor a hozzájuk tartozó magyarázatokat is, a kifejezés bekerült más szólásmagyarázó összeállításokba is, de inkább csak a ʼrészegʼ jelentéssel, és a hozzá tartozó, Dóczi Orbánról szóló történettel.
Talán te is megtapasztaltad már, hogy a túlzásba vitt dajdajozásnak kellemetlen macskajaj lehet a vége. De azt tudod-e, hogy miért pont macskajaj lett a másnaposság másik neve?
És ha már itt tartunk: vajon honnan ered a kutyaharapást szőrével bölcsesség? A Szófejtő korábbi részeiben ezekre is fény derül.
