Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Arktisz és az Északi-sark – bár rengeteg tévhit kering róla a köztudatban – élő, változó és sokszínű világ, amely tele van történettel, titokkal, kultúrával.
Sokan még mindig pingvineket képzelnek a jegesmedvék mellé, vagy úgy gondolják, hogy a térség teljesen üres, befagyott vadon. A valóság azonban ennél jóval izgalmasabb, és gyakran meglepőbb is.
Az Északi-sark nem lakatlan
Bár gyakran összekeverik az Antarktisszal, a két hely szinte semmiben sem hasonlít egymásra. Az Arktisz egy óceáni régió északon, amelyet kontinensek vesznek körbe, az Antarktisz pedig egy hatalmas, lakatlan kontinens délen, amelyet óceán vesz körül.
Az Arktiszról sokan hiszik, hogy lakatlan, pedig több tízezer éve emberek élnek rajta: ma mintegy 4 millióan lakják, a lakosság 10 százaléka őslakos nép.
A pingvinkérdés is gyorsan tisztázható: az Arktiszon egyáltalán nincsenek pingvinek, sőt, soha nem is voltak – jegesmedvék viszont igen. Helyettük rengeteg madár érkezik minden évben, hogy élvezzék a nyári 24 órás napsütést, például a sarki csér, amely a világ leghosszabb vándorútját teszi meg – az Antarktiszról indul.
Nincs mindig hideg
A „mindig hideg van”-sztereotípia sem igaz: a tengerparti településeken nyáron akár 7–10 fok is lehet, a szárazföld belsejében pedig nagy hőingások fordulnak elő: a verhojanszkiak például –44 fokos teleket, és akár – főleg a klímaváltozás miatt – 38 fokos nyári hőséget is tapasztalnak.
Az Északi-sark felfedezésének kérdése is máig vitatott. Frederick Cook és Robert Peary egyformán állította, hogy ő ért oda elsőként (és a legtöbben így is tudják), de a bizonyítékok ellentmondásosak. A legtöbb történész ma úgy véli, hogy egyikük sem jutott el oda. 1926-ban Amundsen és társai léghajóval repültek át felette, 1948-ban pedig egy szovjet repülő le is szállt.
És hogy kié az Északi-sark? Röviden: senkié. A terület nem esik egyetlen ország kizárólagos gazdasági övezetébe sem, bár Oroszország, Kanada és Dánia (Grönland) is igényt formál rá. A kérdést jelenleg az ENSZ vizsgálja, a döntési folyamat azonban bonyolult és évekig elhúzódhat.
Ha tetszett a cikk, az is érdekelhet, milyen az élet a világ legélhetetlenebb városában.
