Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az epidurális érzéstelenítés hatalmas kincs. Nem csupán a császármetszéseknél juttatnak érzéstelenítőt a gerincvelőbe: férfiak, idősek, akár gyerekek műtéteinél is jó szolgálatot tesz. Ám annak a tesztelése, hogy tényleg nem érez-e semmit a páciens, túlzás nélkül hátborzongató történelemmel bír.
Először is nézzük, pontosan miről is beszélünk. Az epidurális érzéstelenítés során a gerincet burkoló kemény agyhártya körüli keskeny térbe vezetnek be egy kanült, s ezen keresztül juttatnak be gyógyszereket. A spinális érzéstelenítés során ugyanez történik, csak akkor nem hagynak bent kanült, hanem egyszeri szúrással juttatják be az érzéstelenítőt, amelynek hatása 4–6 órán át tart. Az eljárás maga a páciens számára nem egy leányálom, de ahhoz képest, hogy korábban érzéstelenítés nélkül végeztek műtéteket, hálásak lehetünk érte. A hatóanyag nagyjából 15 perc után érzéketlenné teszi az adott csigolyaközi réstől lefelé eső területet, olyannyira, hogy ha műtétet végeznek, azt sem érezzük. No de ki volt az a bátor első jelentkező, aki az eljárás feltalálásakor ezt letesztelte?
Nos, August Karl Gustav Bier szerencsétlen asszisztense. Az 1861-es születésű német sebész, Bier találta fel és végezte el az első ilyen beavatkozást 1898. augusztus 16-án a Kieli Egyetem Királyi Sebészeti Kórházában. Egy olyan beteget műtött, akinek a bal bokájának egy részét el kellett távolítani, de rettegett a számára súlyos mellékhatásokkal járó általános érzéstelenítéstől. Bier doktor, aki korábban együtt dolgozott az agy-gerincvelői folyadék lecsapolását feltaláló Heinrich Quincke-vel, előállt azzal, hogy kokainizálja a gerincvelőt, s tényleg szó szerint ezt is tette. 15 mg kokaint injekciózott be a gerincvelőbe, és a beteg nem is érzett semmilyen fájdalmat az operáció során. A sikeren felbuzdulva Bier egyre több ilyen eljárást végzett, annak ellenére, hogy mellékhatások – hányinger, hányás, erős fejfájás – így is jelentkeztek. Öt további beteg ilyetén érzéstelenítése után az orvos úgy döntött, magán is kipróbálja az eljárást, s ehhez asszisztense, August Hildebrant segítségét kérte.
Az eljárás során azonban Hildebrant rosszul helyezte be a tűt a doktor csigolyái közé, és a tű ütötte réseken – mert többedjére sem sikerült eltalálni a megfelelő helyet – a gerincvelői folyadék kiáramlott, miközben a kokain nem tudott a megfelelő helyre bejutni. Teljes kudarcként könyvelték el a beavatkozást, Bier pedig – miután magához tért az egészből – még aznap este kipróbálta az eljárást szegény Hildebranton. Ő már jobban végezte a dolgát, és az érzéstelenítés sikeres volt. Az asszisztens semmit sem érzett deréktól lefelé, így miközben boroztak, szivaroztak és eszegettek, Bier folyamatosan tesztelte társa érzékelését. Tűket szúrt a lábába – semmi fájdalom. Benyomta a tűt a combcsontig – semmi jajgatás. Vaskalapáccsal többször is erősen ráütött Hildebrandt lábszárára – nincs reakció. Bier ekkor felbátorodott, elkezdte tépkedni Hildebrant szeméremszőrzetét, szivart nyomott el a bőrén, majd – igen – összezúzta a heréit. Ezután együtt analizálták szivarfüstbe burkolózva, hogy az asszisztens erre sem érzett semmit. Hogy Biernek voltak-e szadista hajlamai, vagy csak elkapta az új felfedezés okozta láz, nem tudjuk, de Hildebrant álláspontja is érdekes, aki mindezeket hagyta – mondjuk megmozdulni nem tudott.
Eljött a másnap. A minimum csontrepedéssel fekvő Hildebrant elkezdett panaszkodni azokra a sérülésekre, amelyeket a kokain távozása után hirtelen érezni kezdett, de ennél is rosszabb volt az erős fejfájása. Ez utóbbi az orvosnál is jelentkezett az asszisztens korábbi eredménytelen döfködésnek hála. Napokig nyomták az ágyat mindketten, majd felépültek. August nemzőképességéről és hormontermeléséről nem jegyeztek fel semmit, a gerincvelői érzéstelenítés azonban bevonult a történelembe, sokáig Bier-féle blokknak is nevezték. Maga az orvos kitüntetett professzorrá, később a Német Sebészeti Társaság elnökévé vált, s olyan híres embereket kezelt, mint II. Vilmos német császár, II. Miklós orosz cár és családja, illetve Vlagyimir Iljics Lenin. Reméljük, az ő heréiket nem vette kezelésbe.
