Adott két csecsemő, akik ugyanabban a kórházban születtek, ugyanazon a napon, mindössze néhány óra eltéréssel. Adott két anyuka, akik boldogan tartják a kezükben újszülött kislányukat. Majd évtizedek múlva kiderül, hiba történt.
Azt hihetnénk, hogy a 20. században ilyesmi nem fordulhat elő, pláne nem egy fejlett nyugati országban, hogy ilyen csak egy izgalmas könyvben olvasható vagy Hollywood gyárt kasszarobbantó sikerfilmet ebből a szívszorító eseménysorból. Ám ez valódi dráma, hús-vér emberekkel.
Minden egy ajándék DNS-teszttel kezdődött
Sokan kutatják a családfájukat különböző módszerekkel, és bár az Angliában élő Tony, a család legidősebb fiúgyermeke nem tartozott a legkíváncsibbak közé, úgy gondolta, ha már ajándékba kapott az egyik barátjától egy otthon elvégezhető DNS-tesztet, hát megcsinálja. Mindez 2022 februárjában történt.
Az eredmény egy vasárnap délután érkezett e-mailben, és Tony azonnal a linkre kattintott. A családfa első látásra helyesnek tűnt, jelezte a távoli rokoni kapcsolatokat Írországban, ahonnan az édesanyja felmenői származtak, egy unokatestvért és egy lánytestvért is. Amikor azonban közelebbről szemügyre vette a neveket, meglepődött: Jessica helyett a Claire név szerepelt az ábrán.
Tony először azt hitte, hiba történt, úgyhogy a tesztelő cég belső üzenetküldő rendszerén keresztül felvette a kapcsolatot Claire-rel. A nő akkor kapott először értesítést, hogy bővült a családfája, amikor Tony tesztje bekerült a rendszerbe, és ő is nagyon meglepődött – végül örömmel beszélgetett újdonsült bátyjával.
Az üzenetváltások során derült ki, hogy Claire és Jessica, akivel Tony felnőtt, nagyjából ugyanabban az időben és ugyanabban a kórházban születtek. Ekkor az NHS-hez, az angol Nemzeti Egészségügyi Szolgálathoz fordultak adatokért.
Mint kiderült, a szervezetnek semmilyen információja nem volt arról, hogy gyerekeket elcseréltek volna, ám 1980 előtt a szülészeti osztályokon kézzel írott kártyákon tüntették fel a gyerekek nevét az ágyakon.
Ahogy egyre több részlet kiderült, Tony két lehetőséget vázolt fel: vagy felhagynak a további információgyűjtéssel, és annyiban hagyják a dolgokat, vagy személyesen is megismerkednek.
Az első találkozás
Tony először tartott tőle, hogy édesanyja, az akkor nyolcvanéves Joan, rosszul viseli majd a felkavaró híreket, ezért csak óvatosan adagolta számára az információt. Legnagyobb örömére azonban Joan bár félve, de izgatottan egyezett bele a tervbe. Mielőtt azonban Claire és biológiai édesanyja találkoztak volna, Tony és Joan meglátogatták Jessicát, hogy beszámoljanak neki a történtekről.
A nő nem fogadta jól a hírt, és bár Joan biztosította róla nevelt lányát, hogy az új információ semmit nem változtat a tényeken – lányaként nevelte és azután is a lányaként tekint majd rá –, a kapcsolatuk megromlott, és Jessica eltávolodott a családtól.
Claire azonban annál izgatottabb volt az első találkozó miatt. Elmondása szerint, mindig is kívülálló volt a családjában, nem érezte úgy, hogy hozzájuk tartozik, ezért azt gondolta, örökbefogadták. Amikor meglátta Joant, minden értelmet nyert.
„Tőled örököltem a szemem, ugyanolyanok. Istenem, végre hasonlítok valakire!”
Joan hasonlóan repesett az örömtől. „Egyszerűen csak úgy éreztem, a helyére kerültek a dolgok. Claire pont úgy nézett ki, mint én fiatalon.” Egy délután alatt nyilván nem lehet behozni 55 évet, ám mind Claire, mind Tony és Joan igyekeztek megosztani egymással a lehető legtöbb információt. Kivéve egy valamit.
Claire nem volt olyan szerencsés, mint Jessica
A Joannel való első találkozáskor Claire elterelte a szót a gyerekkoráról, mert nem akarta, hogy az idős nő rosszul érezze magát a történtek miatt. Viszont mint később kiderült, Claire-t az anyuka egyedül nevelte, a szülők olyan korán különváltak, hogy a nő nem is emlékszik azokra az időkre, amikor együtt voltak. Bár az anyuka mindent megtett a lányáért, előfordult, hogy nem volt tető a fejük fölött, és éhesen feküdtek le este aludni. Ezzel szemben Jessica kiegyensúlyozott körülmények között nevelkedett, három idősebb fiútestvérrel, szerető családban.
Claire-nek borzasztóan nehezére esett megosztani a híreket a nevelőanyjával, de mind őt, mind a nevelőapját biztosította arról, hogy a viszonyuk nem fog megváltozni. Ez szerencsére így is történt, mindkét szülő és Claire is megbékültek a helyzettel.
De vajon mi történt valójában azon a bizonyos estén?
Aznap este, amikor Jessica és Claire megszületett, havazott. Joan pontosan emlékszik arra a napra, ugyanis a gyermeknek otthon kellett volna születnie, de a magas vérnyomása miatt bekerült a kórházba, ahol megindították a szülést. „Vasárnap volt, és havazott” – idézi fel Joan.
A baba, Claire, 22:20-kor született meg. Joan nagyon vágyott már egy kislányra, ezért úszott a boldogságban, amikor a gyermeket a kezébe adták. Akkoriban Angliában az volt a szokás, hogy a szülés után nem sokkal a babát elvitték az anyukától, hogy ő pihenhessen.
Néhány órával később, valamivel éjfél után, Jessica is megszületett, és másnap reggel őt adták Joan kezébe.
„Annak a babának világos haja volt, míg midenki másnak a családban sötét, de akkor ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, hiszen a távoli rokonok között voltak világos hajúak is”
– emlékszik vissza Joan. Mire az apuka is megérkezett a kórházba, hogy meglátogassa az újszülöttet, a nő minden kételye elpárolgott, annyira boldog volt.
Vajon mennyit ér egy ilyen hiba?
Át lehet-e konvertálni pénzbe mindazt a traumát, amin a gyermek Claire, és később a felnőtt családtagok átmentek? Erről tárgyal a családokkal az NHS, de még mindig nem állapodtak meg az összegben, noha a szervezet elismeri, hogy hibázott, és felelősséget vállalt a történtekért. Ugyanakkor azt is kijelentette, soha, semmi ehhez hasonló nem fordult elő az NHS fennállása óta.
(A cikkben szereplő személyek nevét a személyazonosságuk védelmében megváltoztattuk.)
Olvasd el ezt a cikkünket is, amely tragikus sorsú gyermekekről szól.
