Galeazzo Ciano Mussolini lányát, Eddát vette feleségül, s ennek köszönhetően egyre magasabbra emelkedett a politikai ranglétrán. Amikor azonban kiderült, hogy nem rokonszenvezik a nácikkal, megpecsételődött a sorsa.
1930. április 24-e nevezetes nap volt Rómában: a San Giuseppe templomban tartották a Duce lánya, Edda Mussolini és Galeazzo Ciano diplomata esküvőjét. A szertartás után az ifjú pár a Szent Péter Bazilikában az örömszülők kíséretében imádkozott, majd éljenzés közepette haladt végig a zsúfolásig telt Szent Péter téren. Útjuk innen a Mussolini-rezidenciára, a Villa Torloniba vezetett, ahol ünnepi fogadás vette kezdetét, harminc ország diplomatái és az ország fasiszta vezetői társaságában.
Ilyen volt Edda Mussolini menyasszonyi ruhája
Edda Mussolini menyasszonyi ruhájáról a magyar lapok is beszámoltak: „A menyasszony fehér atlaszruhát viselt igen hosszú uszállyal, amelyet két apród vitt utána. Fejét dús muranói csipkefátyol díszítette, a szenátustól kapta ajándékba. A fátyolt kis gyöngykoszorú szorította fejéhez. Hajában narancsvirágok voltak.
A vőlegény és a férfiak kivétel nélkül frakkban és cilinderben voltak, a hölgyek elegáns tavaszi toalettet viseltek.”
A magyar asszonyok ajándékot is küldtek a menyasszony számára: gróf Ambrózy-Migazzi Lajosné tulipános ládában egy hat méter hosszú, 16. századbeli Pannónia csipkefátylat vitt magával.
A fogadás után a pár Edda fehér Alfa Rómeójával indult nászútra, Capri szigetére. A személyzet a poggyászokkal egy másik autón ment utánuk, őket a testőrök járműve követte. Edda azonban észrevett egy negyedik autót is, amiben apja, Benito Mussolini ült: a fasiszta vezér még a nászútra sem szerette volna egyedül elengedni Eddát.
Edda, a diktátor kedvenc lánya
A 19 éves Eddáról köztudott volt, hogy ő az olasz diktátor kedvenc gyermeke – sokan úgy hitték, Mussolini bármit megtesz a kedvéért. Lázadó természetű, temperamentumos lány volt, aki nagyon jól tudta, hogy származása milyen előnyöket biztosít számára. Számos olasz iskolába járt anélkül, hogy vizsgát tett volna; a franciaországi leánynevelőintézet pedig, ahová ezután beíratták, néhány hónap múlva kérte Mussoliniéket, vigyék el onnan, mert semmibe veszi a szabályokat. A diktátort nem különösebben zavarta lánya renitens természete: sőt, büszke volt rá, mert úgy hitte, a Mussolini-ősök forradalmár természetét örökölte.
Mussolini veje: Galeazzo Ciano
Edda jövendőbelijének először Umberto trónörököst szánták, de a lány visszautasította, mondván, hogy nem akar Olaszország királynője lenni. Választása végül apja egyik miniszterének, a Nemzeti Fasiszta Párt egyik alapítótagjának a fiára esett: a 27 éves Galeazzo Ciano luxusban nőtt fel, jogot tanult – ekkor még nem rokonszenvezett a fasizmussal –, majd rövid ideig újságíró volt. Az 1920-as években diplomáciai pályára lépett: Rio de Janeiróban, majd Pekingben szolgált attaséként. (Utóbbi helyen a pletyka szerint megismerkedett az angol család fekete bárányával, Wallis Simpsonnal, akit állítólag teherbe is ejtett.)
Ciano magas, fess fiatalember volt, s a nászút után Eddával együtt indult Sanghajba, ahová diplomáciai feladatai szólították.
A pletykák szerint a diplomata szívesebben időzött Sanghaj bordélyaiban és bárjaiban, mint várandós felesége mellett, aki első gyermeküket, Fabriziót is Sanghajban hozta világra.
Eddát sem kellett félteni: rövidesen viszonyt kezdett egy kínai férfival, Csang Hszüe-lianggal. A mandzsúriai hadúr udvarlása jól eshetett Eddának: a férfi kabarékba, éjszakai klubokba vitte, de a románc nem tartott sokáig: a házaspár 1932-ben visszatért Olaszországba. (Csangot 1936-ban letartóztatták, majd 55 évet töltött házi őrizetben. 100 éves korában hunyt el, Honoluluban.) Ciano 1935-ben apósa sajtó- és propagandaminisztere lett, majd önkéntesként részt vett az abesszin háborúban, ami után Mussolini külügyminiszterré nevezte ki.
Ciano Magyarországon
Ciano külügyminiszterként többször járt Magyarországon – Horthy Miklós például vadászni invitálta. A magyar–olasz kapcsolat ebben az időszakban elmélyült; s mindkét ország stratégiai szövetségest látott a másikban. Ciano képviselte Olaszországot a második bécsi döntés idején, amely után szintén Magyarországra látogatott. Naplójában a következőképpen írt erről az útról: „A magyar fogadtatás a határtól Budapestig, amit egy hazatérő gyermeknek, nem pedig egy tisztelt külföldinek tartogatnak.
Egy kicsit én is elérzékenyültem. Hideg van, nagyon hideg, de az emberek ugyanazok, fagyoskodók, kipirosodottak, a jeges széltől csapzottak, de folyamatosan kiabálnak és éljeneznek.”
Cianónak megvolt a véleménye a korabeli politika szinte összes magyar szereplőjéről. Különösen Teleki Pállal rokonszenvezett, aki, hozzá hasonlóan ódzkodott a náciktól. Ciano egészen a második világháború kitöréséig Mussolini bizalmát élvezte, nyílt titok volt, hogy a Duce lehetséges utódjaként tekint rá. 1939 után azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Ciano nem rokonszenvezik a náci Németországgal.
Ellenezte Olaszország hadba lépését, 1941-ben pedig még azt is megengedte magának, hogy apósát kritikus, sőt becsmérlő megjegyzésekkel illesse.
Ezek – természetesen – a diktátor fülébe is eljutottak, s amikor Ciano 1943 elején határozottan szót emelt annak érdekében, hogy Olaszország lépjen ki a háborúból, Mussolini eltávolította külügyminiszteri pozíciójából.
Ciano letartóztatása
Ciano egyike volt azoknak, akik a Fasiszta Nagy Tanács tagjaként 1943 júliusában Mussolini leváltására szavaztak, ami miatt a náci nyomásra felállított olasz bábállam (a Salòi Köztársaság) hazaárulónak bélyegezte.
A németek katonai repülőgéppel Münchenbe szállították, majd nem sokkal később átadták az olasz hatóságoknak.
Árulás vádjával letartóztatták, 1944. január 11-én pedig négy társával együtt kivégezték. Mussolini szerepe a kivégzésben a mai napig nem egyértelmű: egyesek szerint nem tudta, mások szerint nem is akarta megvédeni vejét a haláltól. Ciano naplóját – amelyben részletesen beszámol találkozóiról a világpolitika befolyásos szereplőivel – felesége egy vidéki klinikán rejtette el, majd Svájcban, egy rózsakertben elásta.
Edda férje és apja kivégzése után magát parasztasszonynak maszkírozva Svájcba menekült, de rövid időn belül kiutasították. A szövetségesek 1945 novemberében vitték vissza Olaszországba, ahol Lipari szigetén tartották fogva. A fasizmus támogatásáért két év börtönre ítélték, végül kilenc hónap után szabadult. 1995-ben bekövetkezett haláláig Rómában, illetve Capri szigetén lévő villájában élt. Fia, Fabrizio Amikor a nagypapa lelőtte apát címmel írt könyvet.
Ha érdekel Mussolini fiának a sorsa is, ezt a cikket ajánljuk.
