A filmeket mindenki szereti, ezalól a világ legkegyetlenebb diktátorai, illetve a múlt és a jelen legismertebb politikai vezetői sem kivételek: de vajon melyik filmet ülte végig százszor Churchill, miért rajongott Sztálin a dzsungel ágyékkötős hőséért, és melyik retró sci-fit nézi meg az angol királynő minden karácsonykor?
A nácik vezére a Disney-mesékért lelkesedett
Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom diktátora fiatalon festőnek készült, nem csoda, hogy elbűvölték őt az animációs filmek: különösen csodálta Walt Disney munkásságát, még saját szkeccseket is készített Mickey egérről és más Disney-figurákról. Legnagyobb kedvence az első egész estés Disney-rajzfilm, az 1937-es Hófehérke és a hét törpe volt, de a három évvel később bemutatott Pinocchiót is kifejezetten szerette, a rajzfilmek mellett pedig a legendás 1933-as trükkfilm, a King Kong is a Führer favoritjai közé tartozott.
Sztálin és a dzsungelutópia
A Szovjetunió véreskezű diktátora lelkesedett a Johnny Weissmüller főszereplésével készült Tarzan-filmekért, melyek szerinte azt példázták, hogyan képes egy hős a kapitalista társadalomból kivonulva létrehozni saját kommunista utópiáját a dzsungelben. Nem véletlen, hogy a Tarzan-sorozat azon kevés amerikai produkciók közé tartozott, melyeket a ’40-es, ’50-es években bemutathattak a szovjet mozik: a dzsungelhős kalandjaira több mint 160 millió szovjet néző váltott jegyet, Weissmüller alakja pedig egy egész generáció számára vált meghatározó gyerekkori emlékké.
Rambo kalandjai Észak-Koreában
A 2011-ben elhunyt észak-koreai vezető, Kim Dzsongil (az államalapító Kim Ir Szen fia és a jelenleg regnáló Kim Dzsogun édesapja) igazi filmrajongónak számított, aki 30 ezer DVD-t számláló gyűjteménnyel rendelkezett, sőt, egyszer elraboltatott egy dél-koreai rendezőt és színésznő feleségét, arra kényszerítve őket, hogy készítsenek számára nagyszabású szörnyfilmet, mely reményei szerint felvirágoztatná országa filmiparát. A diktátor a bennfentesek szerint különösen kedvelte az akciófilmeket, legnagyobb favoritja pedig a Rambo-sorozat volt, annak dacára, hogy a Sylvester Stallone által játszott főhős nem éppen a kommunista rezsimek oldalán szállt harcba a vásznon.
A kannibál diktátor és a híres négylábú páros
Uganda diktátora, Idi Amin, aki a híresztelések szerint meggyilkolt ellenfelei fejét a hűtőjében tárolta – sőt, olykor még falatozott is rosszakarói holttestéből – szintén nagy rajzfilmrajongó volt, ő azonban jobban kedvelte a rövid, burleszkszerű meséket, különösen a legendás macska-egér duó, Tom és Jerry kalandjait. Amikor a véreskezű zsarnokot 1979-ben leváltották az ország éléről, a lakosztályát átkutató csapatok rengeteg Tom és Jerry-rajzfilmet és egy zsáknyi kézigránátot találtak odabent.
Churchill a kosztümös romantikát szerette
Demokratikusabb vizekre evezve: a leghíresebb brit miniszterelnök főként a történelmi filmeket részesítette előnyben, az életrajzírók szerint legnagyobb kedvence a Korda Sándor által rendezett, 1941-ben bemutatott Lady Hamilton volt. A romantikával és brit hazafiassággal átszőtt, Napóleon korában játszódó mozidarab, melynek főszerepeit a színfalak mögött is egy párt alkotó Laurence Olivier és Vivien Leigh játszották, olyan mértékben elnyerte a kormányfő tetszését, hogy legalább száz alkalommal tekintette meg.
Kennedy, a 007-es ügynök
Az Egyesült Államok tragikus sorsú 35. elnöke igazi playboy aranyifjú volt, nem véletlen, hogy szívesen olvasta Ian Fleming kémregényeit, melyek hőse, James Bond hozzá hasonlóan nagy lábon él, imádja a nőket, az italt és a szerencsejátékot – egyszer úgy nyilatkozott tanácsadóinak, bárcsak a 007-es ügynök is neki dolgozna a CIA-nál. Kennedynek az 1962-ben bemutatott első Bond-film, a Dr. No is nagyon bejött, csakúgy, mint a folytatás, az egy évvel későbbi Oroszországból szeretettel – utóbbi volt az utolsó film, melyet az elnök életében látott, mielőtt 1963. november 22-én Dallasban merénylet áldozatává lett.
Westernek és Kevin az amerikai elnökök listáján
Az USA más elnökeinél is találunk meglepő kedvenceket: Gerald Ford – az egyetlen elnök, aki egyszer sem nyert választást – például a Reszkessetek, betörők!-et, a nagy baseballrajongónak számító George W. Bush pedig a Kevin Costner főszereplésével készült Baseballálmok című sportdrámát nevezte meg kedvenc filmjének. Jimmy Carter – aki a beszámolók szerint óriási mozirajongó volt, és négyéves regnálása alatt majdnem 500 filmet nézett végig a Fehér Ház privát vetítőtermében – szívéhez a Watergate-botrány felderítéséről szóló Az elnök emberei, illetve az Oscar-díjas filmdráma, az Éjféli cowboy állt, utóbbi egy férfiprostituált (Jon Voight) és egy csavargó (Dustin Hoffman) közös boldogságkeresésének története a New York-i városi dzsungelben.
A westerneket különösen sok elnök részesítette előnyben, a műfaj egyik legnagyobb klasszikusa, az 1952-es Délidő például Dwight Eisenhower, Ronald Reagan és Bill Clinton kedvencei között is felbukkan. A színészből politikussá lett Reagan az amerikaiak örök karácsonyi klasszikusát, Az élet csodaszépet is nagyon szerette, a ’90-es évek arcának számító Clinton pedig a Kertész Mihály rendezte Casablancát nevezte meg másik kedvencének. A jelenleg regnáló elnök, Joe Biden első számú favoritja az 1981-es év nagy Oscar-győztese, a Tűzszekerek: az 1920-as évek olimpikon futóiról szóló angol sportdráma az elnök szerint a valódi hősiességet ábrázolja.
Diszkó-sci-fi az angol királynő kedvence
II. Erzsébet királynőről inkább egy patinás történelmi dráma vagy kosztümös romantikus történet jutna eszünkbe, annál meglepőbb, hogy a brit uralkodó egyik kedvenc filmje az 1980-ban bemutatott Flash Gordon című űrfantasy: a Star Wars sikerét meglovagolni kívánó kozmikus szuperhősmozi csak úgy lubickol a diszkókorszak legdurvább giccsesztétikájában, főhőse egy szőke amerikai focista, akinek meg kell mentenie a világot az ördögi Ming császár pusztító halálsugarától. A híresztelések szerint a királynő minden karácsonykor megnézi a bűnös élvezetnek számító filmet az unokáival – a Flash Gordonnak egyébként egy másik Queenhez is köze van, a film zenéjét ugyanis Freddie Mercury és zenekara szerezte.
Ferenc pápa a nagy olasz klasszikusok rajongója
A katolikus egyház feje jóval konzervatívabb ízléssel rendelkezik filmek terén: két kedvence az olasz neorealizmus nyitódarabjának számító Róma nyílt város – Roberto Rossellini 1945-ös filmdrámája a főváros német megszállása alatt tevékenykedő ellenállók, köztük egy katolikus pap hősiességét mutatja be –, illetve Federico Fellini örökbecsű klasszikusa, az 1954-ben bemutatott Országúton, mely megváltástörténetével tökéletesen illik az egyházfő világnézetéhez és az általa közvetített üzenethez. Szintén a pápa kedvencei közé tartozik az 1987-es legjobb idegen nyelvű film Oscarját elnyert Babette lakomája: a 19. századi Dániában játszódó történet egy szigorú erkölcsű protestáns falu közegében vizsgálja a boldogság keresésének és a nők érvényesülési lehetőségeinek kérdését.
