Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Elképesztő tervet eszeltek ki az amerikaik a második világháború során. Denevérekre erősített bombákkal akarták megtámadni a japánokat.
A második világháborúban sokféle technikával kísérleteztek a szembenálló felek. Furcsábbnál furcsább ötletek kerültek terítékre. Ezek közé tartozott a denevérbomba is, ami valódi denevéreket takart, rájuk erősített bombával. Az X-Ray Projekt néven ismert titkos kormányzati művelet végül látványos kudarcba fulladt.
Az amerikaiak denevéreket is bevetettek volna
A denevérbomba ötletét először Lytle S. Adams, egy pennsylvaniai fogorvos vetette fel. Az elképzelés Új-Mexikó Carlsbad Caverns Nemzeti Parkjában tett látogatása után jutott eszébe, amely hatalmas denevérpopulációnak ad otthont. 1942 januárjában Adams levelet írt a Fehér Háznak, amelyben felvetette az ötletet. Így kezdte:
Egy olyan javaslatot csatolok, amelynek célja, hogy megfélemlítse, demoralizálja és felkeltse a Japán Birodalom népeinek előítéleteit.
Valószínűleg nem volt odáig ezekért az állatokért, mert úgy írta le őket, mint „az élet legalacsonyabb szintű formáját… amelyet a történelem az alvilággal, a sötétség és a gonosz birodalmával köt össze.”
Adams később így fogalmaz:
Eddig a teremtésük oka megmagyarázatlan maradt. Ahogyan én látom, a milliónyi denevér, amely évezredek óta lakja harangtornyainkat, alagútjainkat és barlangjainkat, Isten által helyeztetett oda, hogy várják ezt az órát, hogy szerepüket betöltsék a szabad emberi lét tervében, és meghiúsítsák azok kísérletét, akik merészelik megszentségteleníteni életmódunkat.
A levele azzal zárul, hogy ha a denevérbomba „megszabadíthatna minket a japán kártevőktől”, akkor az Egyesült Államoknak egy emlékművet kellene állítania ezeknek az állatoknak. Megdöbbentő módon a javaslatot Franklin D. Roosevelt elnök jóváhagyta, és megkezdődött a denevérbomba kidolgozása.
Megrögzötté vált
Adams minden elérhető anyagot elolvasott a denevérekről, és be is fogott néhány példányt. Megtudta, hogy világszerte közel ezer denevérfaj létezik, és hogy egy egyed akár 30 évig is élhet. Észak-Amerikában a leggyakoribb faj a szelindekdenevér, amely egyetlen éjszaka több mint 1000 szúnyogot vagy hasonló méretű rovart képes elkapni. Kilenc grammot nyom, de súlyának majd háromszorosát hordozhatja
Miután megkapta az engedélyt a Fehér Háztól, Adams maga kezdte szervezni a kutatócsoportot, amely legalább annyira furcsa volt, mint maga a megvalósítandó ötlet. Tapasztalt tudósokat és képzett asszisztenseket vett fel, de beválasztott a csapatba egy homárhalászt és egy maffiasofőrt is. Egy kortársa visszaemlékezése alapján inkább a személyiségük, mintsem a technikai szaktudásuk miatt választotta a tagokat, abban bízott, hogy hűségesek lesznek hozzá.
Végül munkához láttak, és számos helyet meglátogatottak, ahol nagy mennyiségben lehetett denevéreket találni. Ezen állatok többsége barlangokban él, de jelentős számban fészkelnek padlásokon, pajtákban, házakban, hidak alatt.
Ezer barlangot és háromezer bányát látogattunk meg. Annyira sürgős volt a dolog, hogy általában nappal és éjjel is vezettünk, amikor éppen nem barlangokat kutattunk. Az autókban aludtunk, felváltva vezettünk
– mesélte később Adams.
A terv az volt, hogy a denevéreket hibernált állapotba hozzák, hűtött rekeszekben szállítják, majd időzített gyújtószerkezetekkel látják el őket, amelyek célba érkezésük után lépnek működésbe. Több ezer denevért dobtak volna le japán városok fölött, ahol az elmélet szerint az állatok épületek fagerendái és bambuszszerkezetei alá fészkelték volna be magukat, hogy ott lépjenek működésbe a bombák, lángra borítva mindent.
Az első hivatalos tesztet 1943. május 15-én hajtották végre, ám a dolgok nem a terv szerint alakultak. A nem gyúlékony próbabombákkal végzett szimulációk során néhány denevér nem ébredt fel a hibernációból, és egyszerűen lezuhant a földre; mások elrepültek és soha nem tértek vissza. Egy segédrepülőtéren pedig hat éles bombával felszerelt denevér véletlenül kiszabadult, melynek következtében a bázis teljesen leégett.
Ennek ellenére sok magas rangú vezető továbbra is szerette volna folytatni a tervet. Az egyetlen ok, amiért a denevérbombát végül nem vetették be, az volt, hogy Ernest J. King flottatengernagyot tájékoztatták arról, hogy a projekt csak 1945 közepére lenne kész, és ő nem akart addig várni.
Az amerikaiak nemcsak denevérekkel próbálkoztak, hanem más állatokat is be akartak vetni. A hidegháború alatt macskákkal akartak kémkedni a szovjetek után. Olvasd el alábbi cikkünket , melyből kiderül, miért fulladt kudarcba a projekt.
